László Csaba: Engem a magyar edzői karban mindig idegennek tartottak

Az MTK egykori labdarúgója, Kottán György dolgozott külföldi válogatottnál, no nem valamelyik futballnagyhatalom szakvezetőjeként, hanem Banglades legjobbjait irányította… Kottán 2000-től három éven át dolgozott Bangladesben, a csapattal Dél-Ázsia Kupát nyert, sőt a szakembert egy alkalommal az év felfedezettjének választották. A Maldív-szigeteken a VB Sport szakvezetője, Kiss László lett 2008 legjobb edzője, ő Dzurják Józsefet előzte meg. Kiss a Blikknek a következőt nyilatkozta: „Engem elüldöztek otthonról, mert dolgozni akartam, nem sumákolni. Decemberben otthon voltam egy ideig. És megdöbbenten láttam, mi folyik a fociban. A labdarúgásunkban uralkodó viszonyok egyre rosszabbak, mindenki a túlélésre játszik.”

László Csaba az egyetlen magyar futballedző, aki erős, nagy hagyományokkal büszkélkedő futballnemzet bajnokságában játszó együttes edzője. Mert az edinburgh-i Hearts ilyen csapat. A tréner a Ferencvárosban másfél évet húzott le, majd rövid soproni kitérőt követően 2006-ban az ugandai válogatott szövetségi kapitánya lett.

– Vajon hogyan kerül az ember Ugandába nagyfőnöknek? Lawrence Mulindwa, a szövetség elnöke szortírozza a pályázatokat, s egyszer csak a székelyudvarhelyi születésű László Csabáénál megáll, és a hasára üt, mondván: „Ez az ember kell nekem!”
– Poénnak jó, de nem így volt. Azt viszont mondhatom, hogy én a hasamra ütöttem, amikor Afrikába szerződtem – válaszolta az NS online érdeklődésére a Hearts edzője.

– Azért, mert minden vágya az volt, hogy Ugandát irányítsa, vagy mert már el akart helyezkedni fél év szünet után?
– Egyik sem igaz! Ha mindenáron csapatot akartam volna magamnak találni, akkor elfogadom a svájci és a két görög ajánlat egyikét, mert anyagilag jobbak voltak az ugandainál. Fogalmazzunk úgy, az afrikai feltételek egy része rám volt szabva, külföldit kerestek, elsősorban németországi szakembert, számított a válogatottnál eltöltött időszakom.

– A Kölnben megszerzett diploma döntött?
– Ez jó ajánlólevél, de cseppet sem döntő.

– Ha viszont nincs meg, lehet kizáró ok.
– Hollandiában, Franciaországban egyáltalán nem, mert ott is van olyan képzés, amelynek keretében UEFA által elfogadott diplomát lehet szerezni.

– Mégis, minek tulajdonítja, hogy önt választották?
– Egyértelműen a német vonalnak: sokat számított a Mönchengladbachnál eltöltött négy és fél évem.

– Tudta, mi vár önre?
– Mielőtt aláírtam volna a szerződést, kimentem körülnézni, s mindent rendben találtam.

– Rövid időn belül Magic Man lett Afrikában, hiszen az ön által irányított ugandai válogatott csupán egy góllal maradt le a ghánai Afrikai Nemzetek Kupájáról, majd 2008 nyarán valamennyi ugandai sportvezető szemében fekete báránnyá változott, hiszen leült a Hearts kispadjára.
– Ha most visszamennék Ugandába, inkább szeretet fogadna, mint gyűlölet. Tisztázzunk valamit: az afrikaiaknak rosszulesett, hogy a 2010-ig szóló szerződésem nem töltöm ki, ám én a szövetség engedélyével tárgyaltam a skótokkal.

– Idézet egy internetes portálról: „Szerződésszegésről ugyan nem esett szó, de az afrikai szövetség bizonyos nehézségeket támaszthat, ha a FIFA-hoz fordul. László Csaba felajánlotta, hogy 19 990 dollár fájdalomdíjat fizetne a szövetségnek.” Kifizette?
– Az érem egyik oldala, amit mondtam, hogy engedéllyel tárgyaltam, de tény, hogy a klubnak ki kellett vásárolnia a futó szerződésemből. Nem én fizettem, hanem az egyesület.

– A mintegy 20 ezer dollár helytálló információ?
– Nem tudom, az ugandai szövetséggel sem közölték a menedzserek a velem kapcsolatos dolgokat.

– Azt már tudjuk, hogyan került Magyarországról Ugandába, de hogyan lett a Hearts trénere?
– Szerencsére három ajánlatom is volt: megkerestek az Arab Emírségekből, hívtak a litván válogatotthoz és a skótoké.

– Mint a mesében – meg mielőtt ugandai kapitány lett. Úgy tűnik, a szerencse ön mellett áll, vagy azért kell más is? Van menedzsere?
– Igen, angol menedzserem van.

– Korábban azt nyilatkozta, harmadik jelöltként lett befutó, de azóta tényleg álomszerű, ami önnel történik, szinte istenítik.
– Valamelyik lap a közelmúltban azt írta rólam: „Ha egy fiatal játékos karriert akar csinálni, menjen László Csabához, ha egy klub építkezni akar, vigye oda László Csabát.”

– Valóban, aki az interneten szörfözik, szinte csupa jót olvas önről és a csapatról, de köztudott, hogy a klubnak anyagi gondjai vannak. Ön dolgozott a lét-nemlét határán egyensúlyozó FTC-nél. Az edinburgh-i problémák összehasonlíthatóak a magyarországiakkal? Egyáltalán: kell attól tartania, hogy szakmai karrierje anyagi csőd következtében törik meg?
– A Fradinál egyértelműen nagyobb volt a válság, hónapokig késtek a kifizetések. Skóciában bizonyos törvényeket be kell tartani, itt heti csúszásról beszélünk, ami meg is szűnhet, ha tulajdonos átáll a havi bérezésre. Fel sem vetődik bennem, hogy a jelenlegi gondoknak végzetes következményei lesznek.

– Visszajönne valamikor Magyarországra dolgozni?
– Igen! Bármennyire is furcsán hangzik, szeretem a magyar futballt. Annak ellenére, hogy nagyon mély gödörben van, abban a közegben nehéz alkotni, s lassú a megújulás. Nekem az ott eltöltött időszakról Huszti, Tőzsér, Takács Ákos jut eszembe, pontosabban az, hogy a fejlődésükhöz hozzájárulhattam, s szerintem nem véletlen, hogy Gyepest és Rósa Dénest akkor vitték el külföldre, amikor én voltam a Fradi edzője. A pénz igazából sohasem motivált, az alkotás öröme igen.

– Tartja a kapcsolatot a magyar edzők közül valakivel?
– Csak Vass Lászlóval, és régebben Vágó Attilával is rendszeresen beszélgettem. Engem a magyar edzői karban mindig idegennek tartottak. Az egy zárt kör. A magyar futball nincs felkészülve arra, hogy befogadja a külföldi szakembereket. Azt vártam, hogy mára ez a probléma megoldódik. Mert az sincs rendben, bár mondjuk úgy, érthetőbb, hogy a kilencvenes évek elején-közepén az első fecskék, a Honvédnál Martti Kuusela vagy Dimitrije Davidovics megjelenése még bizonyos, rossz értelemben vett önvédelmi reakciókat váltott ki, de az már elgondolkodtató, hogy Henk ten Cate sem tudott gyökeret ereszteni.

– Korkép és kórkép a magyar edzői közegről. Az is ilyen tömören megfogalmazható, miért beteg (még mindig) a magyar futball?
– Nyilván nem, de a sokak által legfőbbnek tartott indokot, a rossz anyagi helyzetet nem teszem az első helyre. A struktúra még rosszabb. Magyarországon egyetlen cél van, a BL csoportkörébe jutás. Az otthoni infrastruktúrával meg miegyébbel? A Heartsnál nem mondják, hogy a BL-be kell jutni, első lépésben kerüljünk közelebb a Celtichez és a Rangershez. Neveljünk játékosokat, olyanokat, akiket belátható időn belül értékesíthetünk. Aztán jöhetnek a nagyobb célok. Mit gondol, miért van annyi játékosmegfigyelő a Hearts meccsein? Mert abban a stádiumban van a csapat, hogy a fiatalok harapnak, megmutatják magukat. Amikor a Fradiban azt mondtam, hogy építsünk új csapatot a fiatalokból, azt válaszolták, jó, ám amikor hozzátettem, hogy akkor nem leszünk harcban a nemzetközi kupában indulásra jogosító helyekért, azt mondták, a FTC-hez méltatlan, hogy a középmezőnyhöz tartozzon. Egyetértek azzal, hogy csak a nemzetközi kupának van rangja, de könyörgöm, reális ütemet tűzzenek ki, ne akarjanak fél emeletet átugrani, amikor lépcsőnként kellene haladni.