A csapategység volt a továbbjutás titka

A félidő zárásaként a fran ciákfejbe lőtték a mieink legjobbját, Görbicz Anitát, aki szerencsére folytathatta. És nem is nagyon maradt adós. A második félidő elején ő is kiütési ponton talál el a labdával egy franciát. (Csupán a miheztartás végett.)

Maakan Tounkara a kapuban repkedő Pálingert előbb egy indításnál arcon veri – mintegy „véletlenül” továbblendül a karja a lövés után –, aztán a következő támadásnál szélről fejbe is lövi. „A nyaka fáj!” – sóhajt fel a lelátón Vanyus Attila csapatvezető.

„Egyelőre nem nagyon tudom balra fordítani a fejem, remélem, keddre kiheverem” – diagnosztizált a szombati születésnapos.

Aztán, ha már jön a baj, jön csőstül. Görbicz Anita derekát jegeli Bába Mihály gyúró. Imre Vilmos is cserél. „Buli” van – ez Bulath Anita beceneve. Az eddig görcsösen játszó Eb-újonc egálnál borzasztóan fontos gólt lő. Aztán, ha egyszer egy üzlet beindul, lő mindjárt még egyet, majd még egyet!

„Tízkilós kő gördült le a szívemről. A társaim folyamatosan biztattak, hogy megy ez nekem. Nem hagyhattam kétségek között őket!” – könnyebbült meg a kaproncai átlövő, Zdravko Zovko játékosa a meccs végén.

Herr Orsolya még kifogott egy ziccert, „kapufára nézett” egy hetest, s még a norvég bíróról is olyan irányba pattant a labda, hogy Hornyák Ágnes megköszönte. Görbicz jegelt derékkal is belőtt egy büntetőt.

„Nem fáj nekem semmim” – nevet a pályáról lefelé jövet.

Hogy is fájna? Továbbjutott a CSAPAT.