Bárki ellen győzhetnek

Bicskei Bertalan, Both József és Várhidi Péter hasonlóan gondolkodik: ez a magyar csapat bizony dobogóesélyes.

Négy éve együtt, egymásért

Bicskei Bertalan pontosan tudja, milyen érzés, amikor egy edző kiugró tehetségekkel dolgozhat. Úgy utazott az ifiválogatottal a korosztályos Európabajnokságra, hogy a végső győzelmet is kivívhatja.

Nem most történt – 1984ben. Azóta már legendává vált az a torna, rendszeresen emlegetik, felidézik legizgalmasabb pillanatait, és büszkén hivatkoznak rá. Nem csoda, a magyar futball történetében jelentős mérföldkő volt az 1984-es moszkvai ifi Eb-győzelem. Bicskei Bertalan jelenleg a Magyar Labdarúgó-szövetség alkalmazásában áll, és ő az utánpótlásválogatottakat is felügyelő szakmai igazgató. Bizakodva, de realistán várja az előttünk álló korosztályos viadalt.

„A napokban mondtam egyik barátomnak – kezdte Bicskei Bertalan –, hogy a mi gyerekeink az első nyolc hely valamelyikét szerezhetik meg. Aztán amikor értetlenül nézett rám, kifejtettem neki, hogy az ifi Európabajnokságon bizony nyolc, hasonló játékerőt képviselő csapat van, s bármelyik nyerhet. Bár ha igazán szakmai szempontból nézem, azt mondom, a görögök és a bolgárok kissé lefelé, a spanyolok pedig enyhén fölfelé lógnak ki közülük. De beszéljünk inkább a mieinkről, hiszen bennünket ők érdekelnek elsősorban. A józan ész azt mondatja velem, csapatunk a harmadik és a hatodik hely között végez. Mivel a spanyolokkal egy csoportban vagyunk, a papírforma nem mellettünk szól, a rivális valamivel erősebbnek tűnik. De hangsúlyozom, ez csak esélylatolgatás, s nem zárom ki annak lehetőségét sem, hogy Magyarország diadalmaskodik. S hogy ezt mire alapozom? Nem győzöm összehasonlítani az 1984-es és mostani gyerekeket. Ez a korosztály legalább olyan jó, mint az akkori volt. S ami ennél is fontosabb, jelenlegi ificsapatunk négy éve együtt játszik, és ez óriási erőt adhat a fiúknak. Akkor sem esem kétségbe, ha hatodikok leszünk, mert már az is egyiptomi repülőjegyet, azaz világbajnoki részvételt jelent.”

A spanyol csoda nyomában

Furcsa érzések kavaroghatnak most Both Józsefben. A kitűnő szakember egyrészt nagy várakozással tekinthet az ifi Eb elé, másrészt alighanem elkeserítő, hogy már nem neki adatott meg a finálé. Both Józsefet egy esztendővel ezelőtt bocsátották el a Magyar Labdarúgó-szövetségből – tíz év után. Sokáig ő irányította azt a korosztályt is, amelynek tagjaira most az egész ország figyel. A szakember bízik korábbi tanítványaiban, azt mondja, Európa-bajnokok lehetnek.

„Már túl vagyok azon, hogy keseregjek a tavalyi események miatt – mondta Both József. – Az MLSZ vezetősége úgy látta, hogy több más szakemberrel együtt nincs szükség a munkámra. Ezt tudomásul kellett vennem, ahogy mondani szokták, az élet már csak ilyen. Ettől függetlenül nagy-nagy izgalommal várom a ifjúsági Európabajnokságot, mert az ott szereplő csapat az enyém is. Évekig dolgoztam ezekkel a srácokkal, akik tizenkét éves koruk óta szerepelnek nagyjából hasonló öszszeállításban különböző korosztályos viadalokon. Büszke vagyok arra, amit ezzel a gárdával elértem, és ki merem jelenteni, az 1989–90-es korosztály kivezetheti a magyar labdarúgást a válságból. Négy-öt év múlva ezek a fiúk már a felnőttválogatott gerincét alkothatják, bárki ellen győzelmi esélyekkel. Néztem az Európa-bajnokságot, s a győztes spanyolokról egyfolytában a mi ificsapatunk jutott az eszembe. Luis Aragonés is ragaszkodott a korábbi korosztályos gárdákban összekovácsolódott gárdához, s neki lett igaza. Németh Krisztiánék lehetnek olyan erősek, nem is olyan sokára, mint Fernando Torresék. Emlékezzenek csak arra, amit most mondtam. Ami pedig az előttünk álló nagy feladatot illeti, szerintem óriási esélyünk van az aranyéremre, s ez még akkor is igaz, ha az elmúlt egy esztendőben már nem én dolgoztam a srácokkal, s a korábbi kiismerhetetlen támadójátékunk némileg megváltozott. De győzhetünk, s ez a legfontosabb.”

A kreatív játék továbbjutást érhet

Both József távozása után Várhidi Péter vette át a csapat irányítását, aki az U17-es Európa-bajnokság után Japánban vett részt a fiúkkal egy tornán. A fiatalok közül akkor csupán Németh Krisztián nem volt ott a Távol-Keleten második helyet megszerző együttesből. Várhidi Péter később az A-válogatott kapitánya lett, a sors úgy hozta, hogy az azóta már az olimpiai válogatottat irányító edző előbb-utóbb ismét ezekkel a labdarúgókkal dolgozhat majd.

„A legfontosabb: a bolgárnál mindenképpen jobb csapatnak tartom a miénket – szögezte le Várhidi Péter. – A magyar korosztályos válogatottak mindig is erősebbek voltak a bolgároknál, így a minimális elvárásom a csapattal szemben, hogy őket megelőzve kiharcolja a világbajnokságon való részvételt. Persze a bravúrt sem tartom kizártnak, hiszen a közelmúltban a luxemburgi tornán a spanyoloktól csupán kettő nullára kaptunk ki, bizonyos Bojan Krkic gólpasszt adott, és gólt lőtt. Ő most nem lesz ott az Európa-bajnokságon, így papíron mindenképpen gyengébbek lettek. A németekkel az elitkört megelőzően játszottunk barátságos mérkőzést, az eredmény egy egy volt, egy félidőt ők, egyet mi játszottunk fölényben. Megkockáztatom: a továbbjutás sincs kizárva. Ott pedig nüanszok döntenek. Legnagyobb erősségünk a kombinatív játék, Koman Vladimir és Németh Krisztián kreatív játéka sokat érhet. Ráadásul stabil a védelem. Kíváncsian várom a szereplést, számomra sem mindegy, miként veszi ezt az akadályt a társaság, hamarosan újra találkozom a fiúkkal az olimpiai csapatban.”