A magyarok felőrölték Romániát
Álmosító volt a szombati időjárás Borsodban is, mindazonáltal ez cseppet sem érdekelte Skaliczki Lászlót, aki a 7. percben a legkíméletlenebb vekkert idézve kiabált ébresztőt. A kezdeti gyors gólváltást követően ugyanis elbóbiskolt a csapat, Románia zsinórban lőtt három góllal büntetett, s rendkívül motiváltan kezdte a mérkőzést. A magyar kapitány riadója hatott (3–5-ről négy gól s 7–5), ám a folytatásban is el-elszunyókált a társaság, legalábbis erre engedett következtetni a további két 0–4-es etap. Ennek tükrében kifejezetten hízelgő volt a szünetbeli 16–16-os állás…
A meglepően gyenge védekezés Fazekas Nándort is zavarta, a kilencesen szabadon felugráló átlövőkkel, a Pick-Szegedben légióskodó Adrian Petreával és a Bacau játékosával, Florin Iacobbal nem tudott egyedül mit kezdeni. Ráadásként a jobb szélen a másik szegedi, Valentin Ghionea is megszórta magát, nem csoda, hogy a német Gummersbach kapusa fejét csóválva szedegette ki a labdát a kapujából.
A döntetlen állás amúgy javarészt neki volt köszönhető, hiszen ha például nem bolondítja meg a bal szélen zavartalanul próbálkozó Mihai Timoftét (negyedik kihagyott ziccere után jobb híján lehívta őt a román mester), ha nem fogja meg Ghionea hetesét, aligha mehetett volna a gárda nyugodtan, a nézők tapsától kísérve az öltözőbe. Persze a 16 szerzett gól miatt sem lehetett hiányérzetünk, még akkor sem, ha a vetélytárs zavaróval megspékelt nyitott védekezése ellen esetenként igencsak akadozott a gépezet. És itt nem arra gondolunk, amikor ziccerben Gál Gyula felettébb könnyelműen a háta mögött próbálkozott – sikertelenül – a gólszerzéssel…
A második menetben sokáig fej fej mellett haladtak a felek, a gólokért roppant hálás miskolci publikum biztatása közepette aztán válogatottunk szép lassan felőrölte a mieinkhez hasonlóan szintén vb-selejtezőre (amíg mi a bosnyákok, ők a montenegróiak ellen veszik fel a harcot) készülő rivális erejét. Ha abból indulunk ki, hogy pénteken a szlovénok ellen 35–28-as vezetésről sikerült a románoknak 37–36 kikapniuk, akkor voltaképpen papírforma, hogy az egyébként is jobb képességű csapatunk négy-öt góllal ellépett a félidő második felében. Különösen a tatabányai Halász Máté és a debreceni Rédei István volt elemében – csak hogy a mérkőzés pozitívumát is kiemeljük. Javarészt a két tehetséges, nemzetközi rutinnal még nem felvértezett fiatalember dobálta a gólokat, az előnyhöz, a lerohanásokhoz persze kellett az erős alap is, amely a kért (és végre betartott!) agresszív védekezésben volt tetten érhető.
A végén Laurentiu Toma vezérletével a románoknak sikerült kozmetikázniuk az eredményt, a Pannon-kupát azonban így is biztosan nyerte meg a szimpla vb-selejtezőnél sokkal többre hivatott Skaliczkicsapat.
