Horvát–dán az aranyért

A Lillehammerbe a helyosztókra utazó hat csapat viszontagságos körülmények között érkezett meg a festői, téli olimpiai kisvárosba, amelyet vastagon belepett a hó. A németek és a franciák különösen megszenvedtek pénteken a zord időjárással, mert Trondheimből jövet nagy kerülőt kellett tenniük, ugyanis a járhatatlan főutat lezárta a rendőrség.

„Ez minden volt, csak nem pihenőnap” – vélekedett Heiner Brand, a világbajnok németek szövetségi kapitánya.

Az Eb-címvédő franciák mestere, Claude Onesta hozzáfűzte: „A körülmények minden csapatnak egyformák, és a nehéz utazás megpróbáltatásait nekünk sem volt könnyű kipihennünk.”

A temérdek sérüléssel bajlódó horvátok, valamint a szinte hazai környezetben kézilabdázó dánok nem a körülményekre, hanem az ellenfelekre panaszkodtak. A horvát újságírók egyikével-másikával perlekedő, a jogtalannak vélt kritikát nehezen feldolgozó Lino Cervar a franciák játékát ,,atomkézilabdának” nevezte. A szintén legendás hírű Ulrik Wilbek attól tartott leginkább, hogy a drasztikusan védekező németek szó szerint szétverik játékosait.

Az ötödik helyért a norvégok és a svédek presztízscsatát vívtak, amelyet utóbbiak 36–34-re nyertek meg.

És következett az első elődöntő, amelyen a horvátok a jól kezdő, majd elfáradó Mirko Alilovic kapus bravúrjai ellenére sem tudtak egy-két gólnál nagyobb különbséggel elhúzni, igaz, nekik meg főleg Thierry Omeyerrel gyűlt meg a bajuk. A franciák irgalmatlanul erőszakos védekezéssel segítették kapusukat, aki igyekezett gyors indításokkal helyzetbe hozni társait. A sérülések mellett erőnléti gondokra is panaszkodó horvátoknál újra Ivano Balic és Petar Metlicic volt a vezéregyéniség, a másik oldalon pedig Nikola Karabatic és Luc Abalo fogta össze a csapat támadásait és védekezését.

A két gárda fantasztikus taktikai csatájában keveset mutatott Jerome Fernandez, s már 8–5-re és 11–8-ra is vezettek Balicék, akiknek a védekezése az átlövésekkel szemben mégsem volt mindig hatékony. A lábbal többet és jobban dolgozó franciák rendre felzárkóztak, ráadásul segítette őket, hogy Balic a derekára esett, és sérülése miatt néhány percre kivált a játékból (14–14). Daniel Narcisse vezérletével a franciák 16–15-re fordítottak, és ettől kezdve a fordulatos küzdelemben hol az olimpiai bajnok, hol az Eb-címvédő futott az eredmény után.

A hajrát kétgólos előnyben kezdték a kapust cserélő horvátok (21–19), de sorozatban kaptak három gólt, s négy perccel a vége előtt a fegyelmezettebb, taktikusabb Franciaország állt a finálé küszöbén. Negyvenöt másodperccel a vége előtt Blazenko Lackovic találatával 24–23-ra fordítottak a horvátok, és a francia ellentámadást kivédekezték. A német–dán párharc is végig fordulatos volt, hiszen két azonos tudású, remekül felkészített együttes állt szemben. Viszonylag kevés gól esett, mert a két védőfalon szinte lehetetlen volt rést találni. A 7–5-re vezető dánok a 18. percben mégis megtorpantak, s tíz percig nem találtak be, míg a megsérülő Christian Zeitzet egy ideig nélkülöző németek hét gólt lőttek sorozatban, s 12–7-re fordítottak. Florian Kehrmann, Markus Baur és Holger Glandorf többször is túljárt Kasper Hvidt eszén, ráadásul náluk Johannes Bitter sok ziccert védett.

Ezután viszont a hatalmas szívvel küzdő, betörésekre és távoli lövésekre egyaránt vállalkozó dánok percei következtek (15–15 után 17–16-ra már ők vezettek). A fáradtság jeleit mutató németek lövései pontatlanná váltak, lerohanásaik ritkán sikerültek, s a dánok már 20–18-ra és 24–22-re is vezettek, ám a gigászok ütközetében a hajrában hol az egyik, hol a másik csapatnál volt egy-egy gól előny.

Az 59. percben a világbajnok feljött 25–24-re, majd egyenlített, ám három másodperccel a vége előtt a dánok hetest lőhettek. Lars Christiansen betalált – vasárnap horvát–dán finálé következik.