Két családot tett tönkre

„Miután hajnali ötig keverte a zenét, írt nekem egy SMS-t, a következő szöveggel: »Mindjárt indulunk Milánóba, hogy újabb győzelemhez segítsünk titeket«” – olvasta fel az újságíróknak vasárnap este a Gabriele Sandritól aznap reggel kapott üzenetet Lorenzo De Silvestri, a Lazio 19 éves védője. A futballista egyik legjobb barátjának ez volt az utolsó elküldött SMS-e: a kedvenc csapata Inter elleni mérkőzésére igyekvő 26 éves római lemezlovast néhány órával később egy rendőr eltévedt golyója halálosan megsebesítette a Badia al Pinó-i autópálya-pihenőben...

Mint arról már tegnapi számunkban is beszámoltunk, az Arezzóhoz közeli parkolóban néhány Lazio- és Juventus-szurkoló egymásnak esett, és a verekedés miatt riasztott rendőrök egyike, miután az autópálya túloldaláról először egy golyót figyelmeztetésképpen a levegőbe eresztett, második lövésével máig tisztázatlan körülmények között egy, a csetepaté elültével éppen indulófélben lévő autóban ülő Lazio-szurkoló nyakát találta el. Az orvosok hiába igyekeztek megmenteni az életét, a fiatalember még a helyszínen meghalt.

„Nem céloztam, nem akartam megsebesíteni senkit – hebegte könnyek között a Corriere della Sera napilap munkatársának az immár gondatlanságból elkövetett emberöléssel gyanúsított 31 esztendős, tizenkét éve a rendőrségnél dolgozó Luigi S. – Legalább kétszáz méterre voltam a kocsitól, hogyan is akartam volna eltalálni bárkit is? Az első lövést a levegőbe küldtem, a másodikat pedig – én, bolond – futás közben eresztettem el. Teljesen összetört, ami történt, hiszen vasárnap két családot is tönkretettem: a fiúét és a sajátomat is.”

Noha a hasonló intézkedések során a szabályok értelmében a rendőrnek az első lövés után vissza kell tennie a pisztolyt a tartójába, ezúttal a fegyvert végig a kezében tartotta (igaz, egyes feltételezések szerint Luigi S. másodszorra már véletlenül húzta meg a ravaszt, miközben az égbe tartott fegyverét éppen vissza akarta tenni a helyére), a kollégák elmondása szerint azonban ez csak azért fordult elő, mert „...a rablók, tolvajok, drogüzérek elleni akciók során megszoktuk, hogy bármikor tüzelhetünk.”

A rendőrség hivatalos közleményében egyébként sajnálatos véletlenről beszélt, kiemelve, hogy a Badia al Pinó-i autópálya-pihenőben történt verekedésben részt vevőket nem futballszurkolóként azonosították. Mindennek merőben ellentmond, hogy az eset nyomán a szurkolók országszerte megmozdulásokkal tiltakoztak az egyszerűen csak „gyilkosoknak” nevezett rendőrök brutalitása ellen, a drukkerek ellenkezése és sorozatos balhéi miatt szakadt félbe például a Serie A-s Atalanta–Milan mérkőzés és a Taranto–Massese harmadosztályú bajnoki (az Inter–Lazio és a Roma–Cagliari meccseket eleve elhalasztoták).

A leghevesebb összecsapások azonban a fővárosban voltak, ahol vasárnap este a (meccs nélkül maradt) Roma-szurkolók összefogtak az egyébként ősi ellenségnek számító Lazio-hívekkel, megrohamoztak egy rendőrkaszárnyát, megtámadták az Olimpiai Stadiont, az Olasz Olimpiai Bizottság annak szomszédságában található székházába pedig behatoltak, és az épület belsejében mintegy százezer eurós kárt okoztak – a huligánok ámokfutását nem úszta meg a pekingi olimpiáig hátralévő időt jelző óra sem. A hétfői adatok szerint egyedül Rómában negyven rendőrt kellett kórházba szállítani, közülük egy még mindig súlyos állapotban van...

A fenti események egyértelműen jelzik: Gabriele Sandri meggyilkolása valóságos lavinát indított el az olasz futballban, a tragédia után a szurkolói harag rövid ideig minden józan szándékot, akaratot elsöpört. Természetesen kivételt jelent az áldozat családjának reakciója, amely ez esetben ha nem is elfogadható, de talán érthető: a fiát elvesztő édesapa római üzlete kirakatára kiragasztott elkeseredett üzenetében örökre elátkozta a gyilkost.

A másik véglet Clarence Seedorf viselkedése. A holland középpályás a Milan futballistái közül egyedüliként nem húzott gyászszalagot a karjára az Atalanta elleni meccsen, mondván, a balesetnek semmi köze a labdarúgáshoz.