A legfrissebb ügyet a svájci teniszező, Martina Hingis szolgáltatta. A vizeletében kokain jelenlétét mutatta ki egy vizsgálat, és bár ő váltig állítja, sosem került kapcsolatba drogokkal, kijelentette: nem tesz erőfeszítéseket annak érdekében, hogy ártatlanságát bizonyítsa.
Hogy Hingis vizeletmintáját manipulálták vagy egy átmulatott este eredménye a kokain nyoma, meglehet, sosem tudjuk meg. Ezzel együtt tény, hogy a doppingszerek mellett a lágy és a kemény drogok is állandó szereplőivé váltak a nemzetközi és hazai sportéletnek.
Több mint húsz esztendővel ezelőtt a New York Times egyik cikkében már felhívta a figyelmet a kokainra. A szerző, Michael Goodwin mindennapos jelenségként írta le a drogozást a kosárlabdában, az amerikai fociban és a baseballban, sőt kijelentette, hogy a kokaint – tegyenek akármekkora erőfeszítéseket – képtelenség lesz kisöpörni a sport világából. Goodwinnek igaza lett.
Sztárok sora került kapcsolatba a szerrel
A fehér por azóta számos világsztárt beszippantott már. Elég csak a Napoliban droggfüggővé váló argentin focizsenire, Maradonára gondolni, a róla készült karikatúrán – a játékos egy összegöngyölt bankjeggyel szippantja fel a partvonalat – jókat derült a fél világ. De hírbe hozták már a kokainnal a svéd teniszező Mats Wilandert és Björn Borgot, a kubai magasugró Javier Sotomayort, az amerikai profi bokszoló Mike Tysont, a románok labdarúgóját, Adrian Mutut és a Köln focicsapatának német edzőjét, Christoph Daumot is. A kerékpároszseni, a súlyos depresszióval küzdő olasz Marco Pantani pedig túlment minden határon: 2004-ben kokain-túladagolás következtében halt meg Riminiben egy szállodai szobában.
De nem csak a kokain jelent veszélyt a sportra.A versenyzők gyakorta nyúlnak amfetaminszármazékokhoz, speed vagy extasy tablettához is.
A háromszoros világbajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes ausztrál kajakos, Nathan Baggaley az idén nyáron egy rendőrségi igazoltatáson akadt fenn. Az amúgy kétesztendős doppingeltiltását töltő versenyző autójában 762 extasy tabletta volt. Idehaza az elmúlt hetekben drogkereskedéssel gyanúsítottak meg két labdarúgót, a siófoki Lipcsei Rolandot és a nyíregyházi Máthé Gábort, az ő ügyük ismét fókuszba helyezett néhány korábbi hazai esetet.
Magyar klasszisok kínos büntetőügye
Farkas Péter, a barcelonai olimpia birkózóbajnoka ellen jelentős mennyiségű kábítószerrel való visszaélés miatt emeltek vádat. A gyanú szerint Farkas két társával együtt vadkendert termesztett egy XVII. kerületi családi házban és mellékhelyiségeiben. Igaz, az egykori birkózónak nem ez volt az első büntetőügye, korábban a Fővárosi Bíróság hivatalos személy elleni erőszak és közúti veszélyeztetés miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte.
Az Újpest egykori labdarúgója, Bácsi Sándor kábítószerterjesztésért (heroinnal kapták el) másfél évet ült előzetes letartóztatásban, a volt válogatott később 22 hónapos börtönbüntetést kapott, amelyet már nem kellett letöltenie.
A pszichológus szerint a kíváncsiság a „ludas”
Az Angliában futballozó Gera Zoltán a pozitív példa, a ma már mélyen vallásos válogatott játékos visszatérően őszintén beszél arról, hogyan lett drogosból ünnepelt sztár. A tizenéves korában a könnyű szereket kipróbáló Gera azt szeretné, ha a fiatalok az ő életéből merítenének erőt a talpra álláshoz.
A kérdésre, hogy elismert, világhírű sportolók miért nyúlnak az egészségüket és sikeres pályafutásukat egyaránt veszélyeztető drogokhoz, úgymond hétköznapi a válasz.
„Pontosan azért teszik, amiért a hétköznapi emberek is –mondja Lénárt Ágota sportpszichológus. – A kíváncsiság hajtja őket, keresik a változatosságot, nem akarnak lemaradni a társaságtól, de akadnak olyanok is, akik szervezetük biokémiai eltérése miatt kívánják a drogokat. Teljesítményfokozás szempontjából az adott pillanatban olyan pszichés állapotba kerülhetnek, amelyben olyan jól érzik magukat, hogy emberfeletti teljesítményre képesek. A hosszú távú fogyasztás persze itt is visszaüt. Ugyanakkor léteznek olyan drogfüggő külföldi profi sportolók, akik folyamatosan világklasszis produkciót nyújtanak sportágukban. Magyarországon szerencsére elenyésző a drogesetek száma a sportban, a praxisomban mindössze két olyan fiatal versenyző volt, aki bulizáskor, társai nyomására kábítószerezett – ügyüknek eltiltás lett vége.”