Teljes összeomlás negyvenöt perc után

Amikor fél órával a kezdés előtt a raktárból elkezdték áttolni a büfébe a forró teáskannákat, Kangyal Balázs éppen kilépett a palánk mellé, de nem a társakkal csattogott a jég felé, hanem nyilatkozott. Húzódás miatt nem léphetett jégre, márpedig ha a csapatkapitány nincs a pályán, az általában nem sok jót sejtet. Ehhez képest az első harmad igazán ígéretes volt, a Volán mindent úgy tett, ahogy kell. Pontosabban csak majdnem, mert gólt ütni megint nem tudott, holott helyzete volt bőven. Csak éppen az irányzék nem stimmelt soha: süvített a korong fölé, mellé, az oldalhálóba, de legtöbbször Andrej Hocevar ölében pihent meg. Pedig a Jesenice szellősen bekkelt, minden magyar sor meglógott legalább egyszer, és a kissé kedvetlen nézőtér is mozoghatott volna – felugorhatott volna, karokat a magasba lökve –, ha egy lövés végre nem laposan megy kapura. De nem, még Guntis Galvins meglőtt korongjai is kizárólag a jégen és nem a levegőben közelítettek a jesenicei ketrec felé, pedig a lett fiú negyedóra alatt elérte, hogy csupa nagybetűvel szedjük a nevét. „Láttad ezt a korongszerzést?! Megint a kis ötös” – kiáltott fel az egyik kolléga Galvins mutatványa után, okkal: a lett hokija tiszta volt, pontosan passzolt, és minden játékmegszakítás után ott ólálkodott a kék vonalon tüzelésre készen. Röviden: jó vétel.

A magabiztosság pedig terjedt, legalábbis hátul: Tokaji Viktor egyszer finoman elállt a közeledő rivális elől, így Paul Healy akadálytalanul rohant a palánkba… Michal Dostál viszont olyan pocsékul passzolt keresztbe a kispad közeléből, hogy rögvest le is lépett a jégről, sőt párja, Galvins is kikorcsolyázott fintorogva, de a sorcsere olyan szörnyen sikerült, hogy az Acroni kettő az egy ellen mehetett Budai Krisztián kapuja felé. Ebből nem lett semmi, de arra azért elegendő volt, hogy az Alba is észrevegye: a Jesenice nem sokszor jár a túlvégen, ha mégis, rendre galibát okoz Budai ketrece előtt.

Vagy mögött: az Acroni nemegyszer a kapu mögül igyekezett összehozni valamit, ráadásul olykor letelepedett a fehérvári térfélen. Miután a Volán egy – részben kettős – emberelőny során fel se tudott állni, a Jesenice is támadhatott öt a három ellen, de gól ekkor sem született – pofon annál több. Healy és Dostál akadt össze a legkeményebben néhány korábbi fogcsikorgatás után: előbbi leszaggatta a sisakot emberéről, utóbbi gyomorra mért jobb felütéssel válaszolt, úgyhogy mindketten a büntetőpadról szemlélhették, ahogy a két kapus a második dudaszóig is mindent fog.

Később apadni kezdett az akciófolyam – úgy tetszett, a Volán elkészült erejével –, mire a Jesenice hirtelen gólt ütött. Majd gyorsan még egyet, aztán az öszszeomlás jeleként Budai benyelt egy kötényt, úgyhogy megint elment a meccs, és a hat szlovén szurkoló ünnepelt, nem pedig a majd’ kétezer magyar.