harmadik vagy negyedik helybéli lehetett az a fiatalember, akinek a nyakát egy jókora HSV-címert megmintázó tetoválás díszíti. Apró szépséghiba, hogy a kék-fehérfekete színkombináció vörössel egészült ki: az így teljessé váló kép azt hivatott bemutatni, amint a klublogó éppen a tűz martalékává válik. Mint az a másik fül alatti alkotásból hamarjában kiderült, büszke viselője a város másik egyletének, a Hamburggal időtlen idők óta hadban álló St. Paulinak az elkötelezett híve… Ezek szerint egy német drukkere biztosan lesz ma a Honvédnak. No meg legalább 400 magyar, tudniillik ennyien keltek útra, hogy a helyszínen lássák a várt csodát. Jelen állás szerint éppen százszoros túlerőre számíthatnak a kispestiek: elővételben negyvenezer belépő kelt el. Mivel Németországban az a szokás, hogy a jegyét mindenki jó előre beszerzi, 42-43 ezernél több nézőt nem várnak a vendéglátók. Az egyik illetékes nem is leplezte csalódottságát amiatt, hogy várhatóan hét-nyolcezer szék üresen marad, de aztán sikerült jobb kedvre derítenünk, amikor felvetettük: sok HSV-szurkoló bizonyára azért marad távol, mert nem bízik a továbbjutásban… A viccet félretéve: Supka Attila együttese ezen a meccsen nem veszíthet semmit, ugyanakkor rengeteget nyerhet – egy döntetlennel is. Hamburgnak úgyis bőven kijut a jóból, hadd ne irigyeljük már a focicsapatáért is. És bár a Sóhajok hídja nem sorolható az itteni 2300 átkelő közé, a magunk részéről azt kívánjuk: ebben a mesés kikötővárosban érjen csak révbe a Honvéd.