Csodás este: bravissimo! (2.)

Elöl ugyanis Dzsudzsák Balázs alaposan megkeverte és megszédítette a rivális világklasszis védőit.

Ez azért dicséretes, mert Roberto Donadoni szövetségi kapitány alighanem azért küldte pályára legjobbjait, hogy látványos, sikeres főpróbát tartsanak a szeptember 8-án Milánóban megrendezendő, franciák elleni Eb-selejtező előtt. A mester egyébként némi meglepetésre kispadra ültette Gennaro Gattusót, ugyanakkor a kezdőbe tette a római Alberto Aquilanit és az Udinese kitűnőségét, Fabio Quagliarellát. Ám az első negyvenöt perc nem róluk, sokkal inkább a magyar együttesről szólt. Luca Toni hosszú-hosszú percekre eltűnt Vaskó Tamás és Juhász Roland szorításában, miközben a másik kapunál Gianluigi Buffonnak többször is volt védenivalója: hol veszélyes beadásokra, hol távoli lövésekre kellett vetődnie.

Kiegyenlített első félidőt láthattunk, s ami lényeges: több magyar lehetőséggel.

A második félidőben jó néhány cserével és némi szerkezeti változással rukkolt ki Roberto Donadoni.

Levitte a két világklasszist, Luca Tonit és Alessandro Del Pierót, viszont bejött a Milan gólvágója, Filippo Inzaghi. Mire a magyar védők feltérképezték az olasz változásokat, már Fülöp Márton hálójában pihent a labda. Bosszantó, elkerülhető gólt kapott válogatottunk, ám ez sem törte meg a magyar csapat lendületét és önbizalmát.

S ez utóbbi igen nagy szó!

A folytatásban ugyanis megint Gera Zoltánék irányítottak, s ekkor már Várhidi Péter is újított. A Priskin Tamás mögött felsorakozó hármas támadó középpályássor módosult, Hajnal Tamás lement, Filkor Attila állt a jobb szélre, míg Gera Zoltán húzódott középre. Aztán nem sokkal később robbant a stadion. Előbb egy elpuskázott magyar helyzet miatt, majd Juhász Roland bombagólja után.

És ami borzongatóan jó érzés volt: a nemzeti csapat nem állt meg, nem kezdett el bekkelni, hanem futott, rohant tovább a kényelmesnek és igencsak motiválatlannak (vagy túlságosan nagyképűnek?) tűnő olaszok között. A második és harmadik gólt hihetetlen örömmámor kísérte, és az a szerencsés, aki jegyet szerzett erre a meccsre, nem csodálkozott, hogy az előny ezen az estén egyértelműen jobban játszó, szívvel-lélekkel küzdő magyaroknál volt.

A világ futballközvéleménye alighanem felkapja majd a fejét erre az eredményre, és nekünk, magyaroknak büszkének kell lennünk a szerda este látott magyar válogatottra, hiszen a világbajnokot megverni barátságos mérkőzésen is felejthetetlen élmény. Hát még ilyen különbséggel és ilyen teljesítménnyel! Budapest egy napra újra a futballvilág érdeklődésének középpontjába került. A magyar válogatott régóta (az olaszok ellen éppenséggel 42 esztendeje) várt nagy sikert aratott. Innen kell és lehet tovább fejlődni, továbblépni, hogy ezt az örömöt a szurkolók tétmeccsen is átélhessék.