Így néz fest egy csapat!

Ettől kezdve minden komolyra fordul.

„Ma este még helye van a demokráciának, holnaptól azonban már nincs” – fordult tanítványaihoz Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány, midőn a csapat hosszú utazás után beszállt az őszt idéző Tallinnban a magyarokat váró autóbuszba.

Már amikor a szikrázó napsütésben péntek reggel a keret megjelent a Ferihegyi reptéren, akkor látszott, hogy ide csapat érkezett. Számottevő az eltérés azok számára, akik végigélték a magyar válogatott tavalyi vergődését a szövetségi csatározásoktól terhes „gazdátlan” időkben. Akkor ment mindenki, amerre látott, szedettvedett, jórészt otthonról hozott felszerelésben. Ezúttal viszont mosolygós arcú, eltökélt tekintetű sportemberek szálltak fel a Barcelona labdarúgócsapatát is öltöztető világhírű sportszergyár készítette vadonatúj, egységes ruhákban a delegációt némi kerülővel, frankfurti átszállással Tallinnba repítő járatra.

Ezen a csapaton érezhető a törődés. Tatán minden igényt kielégítő ellátás segítette a gárdát a felkészülés során.

„Magam is meglepődtem, mennyire segítőkészek voltak velünk a tatai edzőtáborban, s hogy mennyi minden megtalálható egy helyen” – mondta a szövetségi kapitány, akinek szavait Báder Márton, a csapat egyik legnagyobb sztárja egyetlen rövid, ám annál lényegre törőbb mondattal erősítette meg: „Nagyon flottul megy minden, jó itt lenni ebben a csapatban.”

Az eddig oly sok gondot jelentő anyagiak is rendben lévőnek tűnnek. „Megvan minden, amire szükségünk van, bár akad, amiért sokat kellett harcolnunk” – ecsetelte tovább a körülményeket Halm Rolland csapatvezető. A „minden megvan” kitétel vonatkozik arra is, hogy az eddigi „puszira” szemlélet helyett prémiumot tűzött ki a szövetség a pótselejtezőből továbbjutás, valamint az A-divízióból történő kiesés elkerülésére is. Így nem hivatkozhat többé senki sem arra, hogy profi karrierjét kockáztatja a válogatottban.

Sztojan Ivkovics szeretne minden terhet levenni játékosai válláról: „Továbbra is vallom, az enyém minden felelősség, ez a magyar válogatott, ezeket a játékosokat én válogattam be a keretbe. Ha elbukunk, azért bukunk el, mert rosszul választottam. Tudom, hogy ha kivesszük Czigler Lászlót a keretből, alig huszonnégy-huszonöt év a csapat átlagéletkora, és azzal is tisztában vagyok, hogy megújult csapatunk még nem szokhatott össze, hiszen a szombati lesz az első mérkőzésünk együtt. Mégsem keresek kifogásokat, ha netán kikapunk, mert én és a csapatom tagjai is sportemberek vagyunk, akik mindig mindenhol győzni akarnak. Nem foglalkozom a mostani ellenfelekkel, nem akarom hozzájuk igazítani a taktikát. A torna mindhárom mérkőzésén mind a tizenkét játékos szerephez jut. Arra vagyok kíváncsi, az elvégzett munkából mit látok viszont a pályán. Három dolgot szeretnék elérni: az egyik, hogy mindenki tudása legjavát nyújtsa, a másik, hogy minden játékos jobb legyen, miután visszatért klubjába a válogatottból, mint amikor idejött. S a harmadik, hogy szeressenek játszani a válogatottban, jövő ilyenkor fel se merüljön senkiben, hogy nem akar tagja lenni a keretnek.”

A péntek esti „demokrácia” eredményeként edzés nem volt, ellenben félórás megbeszélést tartottak a magyar kosárlabdázók, amelynek eredményeként a csapat kapitánya Németh István lett, helyettese Báder Márton.