Másodhegedűs szerep a vezetőedzőé

A hét végén azért bírálták Frank Rijkaardot, a Barcelona vezetőedzőjét a katalán szurkolók, mert engedélyezte Samuel Eto'ónak, hogy ne utazzon el a csapattal Valenciába. Bár a holland szakvezető több helyen is azt hangoztatta, azért nem vitte magával a bajnoki összecsapásra a kameruni támadót, mert a futballista még nincs százszázalékos erőállapotban, a drukkerek úgy gondolják, más áll a háttérben.

Lázadás. Játékosuralom.

A tavalyi bajnokágot megnyerő, BL-győzelemig jutó Barcelona ereje a csapatszellemben rejlett. Bár már akkor sem Frank Rijkaard volt az öszszetartó kapocs a szakmai stáb és a játékoskeret között, segítője, a jelenleg az Ajaxot irányító Henk ten Cate oldotta meg az esetleges problémákat. Ám az elmúlt szezonban a gondok nagy ívben elkerülték a Barca csapatát, úgy tűnik azonban, hogy a bajok idén visszatértek a Nou Campba. Nem elég, hogy a Barcelona legjobbjai az idény elején sérülést szenvedtek (Lionel Messi és Samuel Eto'o is hosszú hónapokat kényszerült kihagyni), és a csapat teljesítménye romlott a tavalyihoz képest, az öltözőn belül is nézeteltérések támadtak.

Frank Rijkaard viszont képtelen volt kontrollálni az elszabadult indulatokat: a nagyközönség előtt ugyan kibékült Samuel Eto'óval, ám valójában a mai napig nem felhőtlen a viszony kettejük között, és bár a sajtó előtt a kameruni látványosan összeborult Ronaldinhóval, hallani, elmúlt a hatalmas barátság a labdarúgók között.
Most viszont már azért is bírálják Rijkaardot, hogy a pályán sem tud rendet tartani: a Liverpool elleni BL-nyolcaddöntőben csak feszengett a kispadon, pályaedzője, Johann Neeskens firkált fel különböző variációkat a papírjára, és ő irányította a játékosokat a technikai zónából – a meccs után azonban nem Neeskens, hanem Rijkaard magyarázta a bizonyítványt.

„Ha egy csapat vereséget szenved, az azt jelenti, riválisa taktikailag felülmúlta – reagált a holland tréner arra az újságírói felvetésre, hogy a Liverpool taktikája ellen nem volt ellenszere a Barcának. – Én is pályára küldhettem volna a játékosaimat úgy, hogy főleg a védekezéssel törődjenek, öljék meg a futballt. Ám a Nou Camp közönsége látványos, élvezhető játékot akar látni, ebben pedig benne van az is, hogy a csapat vereséget szenved. Kikaptunk, de még nincs veszve semmi. El kell hinniük a játékosoknak, hogy az Anfield Roadon is továbjuthatunk.”

Valami megváltozott Frank Rijkaard körül. Mostanában már nem a szerény, de mindenre elszánt vezetőedző benyomását kelti, mint korábban, az arcán sem látszik az a mély érzelem – ha öröm, ha bánat –, ami jellemezte korábban, és a nyilatkozatai sem egyértelműek. Mintha keresné önmagát. A kérdés az, ha rövid időn belül nem talál rá régi énjére, a Barcelona vezetői meddig lesznek türelemmel iránta...