A középpályás kálváriája

Az első napok
„Másfél éve úgy volt, hogy Plymouthba szerződöm, de ez az üzlet meghiúsult. Aztán új menedzserem lett, és Vladan Filipovics rá egy hétre már ki is hozott ide, Wolverhamptonba. Mondták, Glenn Hoddle olyan típusú játékost keres, mint amilyen én vagyok, aki lendületesen érkezik a tizenhatosra, és tud onnan gólokat lőni. Csak később tudtam meg, hogy pofavizitre jöttem, a megvételem nem volt kérdés. Pedig az egymás közti játékban borzalmas voltam, ami nem csoda, hiszen az előző nap még bajnokit játszottam a Fradiban a Tatabányával, a repülőgépem éjfél után érkezett, így rettenetesen fáradt voltam. Nagyon elkenődtem, mondtam is Gyepes Gábornak, talán jobb lenne angolosan távozni, de nem sokkal később, amikor a válogatottal az Egyesült Államokban jártam, megtudtam, kellek a Wolverhamptonnak, és most még két és fél évig ideköt a szerződésem.

Az első fél év
A tavaszi idény nagyszerűen sikerült. Egy hónap után léptem pályára először kezdőként, addig csak epizódszerepeket kaptam. Ekkor viszont annyira jól ment a játék, hogy megválasztottak a meccs emberének. Egy géppel mérték mindenkinek a teljesítményét, és a sprintek számától eltekintve valamennyi paraméterben én voltam az első, abban pedig a második, tehát például én futottam a legtöbbet is. Két nap múlva megint bekerültem a kezdőcsapatba, de nem volt annyi erőm, hogy ilyen rövid idő alatt kétszer is kihozzam magamból a maximumot, és a második félidő derekán le kellett cserélni. Ezután tizenöt meccsen játszottam a tavasszal úgy, hogy közben egy hónapig sérült is voltam! Az utolsó mérkőzésen gólt lőttem és gólpasszt adtam, ezzel megint én lettem a mezőny legjobbja.

A biztató nyár
A csapat nem került az első hatba, így még csak osztályozót sem játszhatott a felkerülésért, és emiatt az addig hatmillió fontot (2.4 milliárd forintot) fizető szponzor hátat fordított a klubnak. Lehetetlenné vált a legjobb játékosok megtartása, és távozott a menedzser, Glenn Hoddle is. Neki olyan szerződése volt, amely minden egyes nap után egy évvel meghosszabbodott (itt így fogalmazzák meg az örökre szánt megállapodást), amelyet végül közös megegyezéssel felbontottak. Érkezett Mick McCarthy, aki az első edzőmérkőzés után megdicsért, majd az utolsó felkészülési mecscsen az Aston Villa ellen is jól ment a játék, és ezt fontosnak tartotta megemlíteni. A gond csupán az volt, hogy sérülten futballoztam. Az új menedzser sok játékost hozott, akiket érthetően szerepeltetni is akart, tehát muszáj volt újra és újra bizonyítanom. Ám ez hamarosan visszaütött, sérülésem súlyosabb lett, és kidőltem a sorból.

A második fél év
Roppant nehéz hónapok vannak mögöttem. Amikor meggyógyultam, óriási erőfeszítések árán visszaverekedtem magamat a keretbe, majd megint megsérültem. Ráadásul valaki kitalálta, hogy én csak a négy három hármas szisztémába illek bele, a négy négy kettőbe nem, márpedig Mick McCarthy egyre inkább az utóbbit erőltette. Engem ez nem izgatott, keményen dolgoztam, és éppen visszakerültem volna a keretbe, amikor a tartalékcsapatban góllövés közben ismét megsérültem. Fájt a combom, majd valaki megállapította, a derekammal van a baj, és két hónapot ki kellett hagynom. Kicsit rosszulesett, hogy otthon mindig az jelent meg rólam, be sem kerültem a keretbe, holott az orvosi szobából erre nem is volt esélyem.

A jövő
Egy hónapja edzek újra a csapattal, másfél hete kerültem először vissza a keretbe. Nem tudom, mit hoz a jövő, de nincs könnyű dolgom. Megint jöttek új játékosok, nőtt a vetélytársaim száma, és a menedzser nekik ad bizonyítási lehetőséget. Kétszer már visszaküszködtem magamat, harmadszor is nekifeszülök. Nekem kiskoromban sem adtak semmit sem ingyen, volt, aki a futballban sem jósolt nekem nagy jövőt, mert alacsony vagyok, de ezek a harcok megkeményítettek. Talán nem ártana, ha kölcsönadnának valahova, hogy behozhassam a meccshiányomat, mert hosszú távon szívesen maradnék itt, Wolverhamptonban. Most érzem magamat pályafutásom során először igazi futballistának, mert itt minden a játékosokért van, illetve azért, hogy az edzésen és a mérkőzéseken a lehető legtöbbre legyünk képesek. Remek itt élni, gyönyörű helyen lakunk, szóval minden nagyszerű lenne, csak a játék, az hiányzik nagyon.”

---- 5 ---- M