Lassan telt-múlt az idő

A részletekbe persze senkit sem avatott be Skaliczki László szövetségi kapitány, de annyit azért elmondott, hogy a mostani orosz válogatott nem annyira erős, mint a korábbi évtizedek világverő csapata, amelynek általában csak a svédek lehettek egyenrangú ellenfelei.A magyarok egyébként a reggeli és a taktikai megbeszélés után gyúratni mentek, vagy orvosi kezelésre jelentkeztek dr. Toman Józsefnél, valamint a csapatorvost segítő német gyógytornásznál.Miként napok óta, ezúttal is külön kérdés volt, hogy milyen állapotban van Puljezevics Nenad, aki egy nappal korábban a spanyolok ellen csak 15 percig érezte magát elfogadhatóan a kapuban, akkor kérte, hogy cseréljék le. Neki továbbra is fájt a dereka, a legjobb és legkorszerűbb kezelések sem használhatnak annyit, hogy egyik pillanatról a másikra rendbe jöjjön.

„A délelőtti vizsgálatok, az izomlazító masszázs és az ultrahangos besugárzás után az uszodába ment Puljezevics, mert a vízben könnyebben elernyednek az izmai, és talán estére újra vállalhatja a játékot – mondta Toman doktor. – A CT-vizsgálat nem mutatott ki semmi olyat, ami súlyosabban veszélyeztetné a kapus derekát, vagyis a rásérüléstől nem kell tartani akkor sem, ha pályára lép.”

A többi magyar játékos egészségével nincs nagyobb gond, olyan bajuk legalábbis nincs, amely miatt bármelyiküknek ki kellene maradnia a csapatból. A kisebb, a kézilabdásoknál már szinte megszokott kéz- és lábsérülések, zúzódások miatt egyik játékosunk se hagyta volna ki az oroszok elleni sorsdöntő csatát.

Skaliczki László szövetségi kapitány a délelőtti edzésre csak azokat szólította, akik a korábbi mérkőzéseken kevesebbet szerepeltek. A mannheimi SAP-Arénába induló buszon nem volt nagy a nyüzsgés, az edzés is békésen, nyújtással, lazítással, az egyes taktikai elemek gyakorlásával telt el. Csak akkor emelte meg a hangját a kapitány, amikor a játékszituációban is túl békésen csatáztak tanítványai. A végén azonban mégis elégedett volt, s azt mondta, felébredtek, jól dolgoztak a fiúk, érzi bennük az elszántságot, a tüzet.

Később, már délután, amikor megérkezett a meccsre a magyar gárda, Puljezeviccsel ugyanaz történt, mint a spanyolok elleni találkozó előtt. Fájdalomcsillapító injekciókat kapott, majd erősen bedörzsölték a derekát bemelegítő krémmel, s így megpróbálkozhatott a védéssel.
Az oroszoknál is több játékos húzta a lábát a bemelegítéskor, a kéz- és ujjrögzítések nem voltak ritkák, a legnehezebben mégis a csapat gólgyárosa, Alekszej Rasztvorcev mozgott, akinek a combját napok óta jegelték, a játékos csak befáslizott lábbal tudott pályára lépni. ---- – Mi lepte meg a vébén a legjobban?
– Nem örültem, hogy sok sérülés hátráltatta a munkánkat. Ez is hozzájárult, hogy a csoportunkban pontot veszítettünk Dél-Koreával szemben, majd kikaptunk a horvátoktól. Meglepett a magyarok sikere Dánia és Norvégia ellen, valamint a németek veresége Lengyelországtól. Mi azzal a céllal készültünk a világbajnokságra, hogy bejutunk a négy közé, s ott már majdnem mindegy, mire jutunk. Megnehezítette a dolgunkat, hogy sérülés miatt kiesett a keretből négy alapjátékosunk, a német Kronau-Östringenben szereplő Dimitrij Torgovanov, a magdeburgi Oleg Kulesov, valamint a Csehovszki Medvegyi két kitűnősége, Jurij Jegorov és Alekszej Peskov. Emiatt át kellett szerveznünk a csapatot, s részben a taktikai terveinket is.

Az orosz válogatott a magyarokkal Athénban a bronzmérkőzésen találkozott legutóbb. Mi változott azóta?
– Két és fél év nagy idő… Most mindketten Pekingért csatázunk. A magyar együttesbe és az enyémbe is több fiatal épült be, egy-két rutinos klaszszis pedig már nincs a keretben. Úgy látom, Skaliczki kollégám is Pekingre építkezik, ám az új kvalifikációs rend nagy terhet ró azokra, akiknek selejtezőt kell játszaniuk. Márpedig hat csapat, vagyis a világbajnok, a négy kontinensbajnok és a házigazda Kína kivételével mindenkire ez vár.

– Melyik csapat lesz a világbajnok?
– Immár szűkült a jelöltek száma, de még mindig többen esélyesek a fináléba kerülésre. A horvátok és a dánok lendületben vannak, egészséges fanatizmusuk sokat érhet, a németek itthon vannak, és csalódást keltenének, ha lemaradnának a fináléról, a spanyolok meg akarják védeni az elsőségüket, a franciák az Európa-bajnoki arany mellé világelsőséget szeretnének szerezni… Folytassam?

Vlagyimir Makszimov, az oroszok kapitánya ---- A német sajtó el van ragadtatva Dániától, a csapat tagjainak akaraterejétől, mentalitásától. Példaként elég, ha a Die Welt értékelésének néhány mondatát idézzük. A tekintélyes lap szerint a vékony testalkatú, halk szavú Ulrik Wilbek szövetségi kapitány a hiányzó kilókat és a robusztus fellépést intelligenciával és szívvel pótolja. Így sikerült talpra állítania a magyaroktól elszenvedett vereség után a vb-n talán legszebb kézilabdát játszó gárdát, amely szenzációs győzelmeivel kápráztatja el a közönséget.

A magyar szurkolók állják a versenyt a vetélytárs gárdák híveivel. A B-közép vezére és több „fegyverhordozója” hatalmas dobbal járja a lelátót, összegyűjti a csarnokban a magyarokat, akiknek a nyakában és kezében piros-fehér-zöld sálak, zászlók vannak. A kis magyar kórus pedig telezengi az arénát, s igyekszik erőt kölcsönözni a Skaliczki-csapatnak.

Claude Onesta, a franciák szövetségi kapitánya védi csapata egységét. Arra a felvetésre, hogy válogatottjának egyértelműen Nikola Karabatic és Daniel Narcisse a vezéregyénisége, azt felelte, a csapat nem két emberből áll, az ellenfelek pedig jól tudják, mikor kit kell játékosai közül külön őrizni.

A horvátok mestere, az isztriai származására roppant büszke Lino Cervar a középdöntő végeztével kijelentette: az a csapat nyeri meg a világbajnokságot, amelyik jobban gazdálkodik a torna hajrájában az erőtartalékaival, és okosabban mozgatja a cserejátékosait.