González ellen nincs orvosság

Azután, hogy Roger Federer csütörtökön 6:4, 6:0, 6:2-re páholta el Andy Roddickot, úgy tűnt, hogy az ausztrál nemzetközi bajnokság férfi egyesének pénteki, második elődöntője csak kiegyenlítettebb lehet, mint az első. A végül 6:1, 6:3, 6:1-re nyerő Fernando González fölénye Tommy Haasszal szemben azonban még zavarba ejtőbb volt, mint a világelsőé egy nappal korábban.

A chilei előző két meccsén az ötödik kiemelt amerikai James Blake-et és a második spanyol Rafael Nadalt győzte le, ráadásul szettet sem veszített a tavalyi évadzáró Mesterek Kupája két elődöntőse ellen, és saját elmondása szerint is élete formájában teniszezett. Ennek megfelelően kezdett Haas ellen is: az első tizenegy labdamenetet ő nyerte meg, és bár a harmadik gémben kissé kiengedett, utána ismét sarokba szorította a németet félelmetes adogatásaival és remek tenyereseivel. Az első játszmában (amelyben egyébként nem ejtett ki nem kényszerített hibát) 6:1-re diadalmaskodott, és már a másodikban is 3:0-ra vezetett, amikor ellenfele újra játékot tudott nyerni.

A 26 éves chilei ekkor engedte lélegzethez jutni Haast, aki ekkorra már az ütőjét dobálta dühében, és igyekezett ellenfele gyengébb fonákjára játszani. Sokra ugyan ezzel sem ment, de legalább saját adogatásait hozta. González korábbi teljesítményéhez képest rengeteget rontott (szám szerint három ütést…), de így is magabiztosan, 6:3-ra nyerte meg a játszmát.

A harmadik felvonás aztán már ismét a chilei nyomasztó fölényét hozta: már az első játékban elvette a német adogatójátékát, majd megbrékelte még kétszer egyre kedvetlenebb ellenfelét, miközben továbbra is minden helyzetből szórta a nyerő ütéseket – 42-nél állt meg végül –, és ismét hiba nélkül teniszezte végig az egész, 6:1-gyel záruló szettet.

„Pedig még csak rosszul sem játszottam – vélekedett a nagy pofonba beleszaladó Haas. – Időnként úgy éreztem, egészen jól megy a tenisz, csak az volt a baj, hogy bármilyen trükkel próbálkoztam, Fernandónak volt rá válaszlépése. Ez pedig egy idő után rendkívül idegesítő tud lenni. Kalapot kell emelnem előtte, túl jó volt ma ahhoz, hogy megszorítsam. Esélyem sem volt. Most értettem meg igazán, mint érzett egy nappal ezelőtt Andy Roddick.”

Ami a Grand Slam-tornán korábban még a négy közé sem jutó, de most ellenállhatatlan Gonzálezt illeti: kissé még ő maga is meglepődött teljesítményén.„Azt hiszem, még sohasem teniszeztem ennyire kevés hibával. Korábban inkább negyven rontásom és három nyerő ütésem volt, nem fordítva, mint most. Nagyon élvezem a játékot, az elmúlt négy hónapban igazán remekül sikerült minden – értékelt a chilei, aki tisztában van vele, hogy a finálénak így sem ő az esélyese, de azért fogadkozik. – Federer a világelső, hosszú évek óta ő a legjobb, de ez csak egy mérkőzés lesz. Sokszor vert már meg, de nagyon sokat fejlődtem, mióta legutóbb találkoztunk. Sokkal jobban játszom a hálónál, és türelmesebb vagyok az alapvonalon, most már ki tudom várni a megfelelő lehetőségeket. Az erőállapotom tökéletes, tenyeressel pedig, úgy érzem, bármit meg tudok oldani. Kemény meccsre számítok, és azt gondolom, egyszer Rogert is megveri valaki. Talán éppen én leszek az vasárnap.”