Összejött a nagy randevú

Vágólapra másolva!

2007.01.16. 00:16

Címkék

Az olasz női röplabdabajnokság másodosztályának (A2 Liga) rangadóján Horváth Dóra csapata, a Riso Scotti Pavia hazai pályán 3:0-ra nyert Nagy Mariann együttese, az Original Marines Arzano ellen.

Horváth Dóra (balra) sokszor beszélt már Nagy Mariannal, de most játszottak elôször egymás ellen

Egy idős úr egykedvűen teker rozzant biciklijén, ám amikor megpillant egy csinos lányt az utcán, hangosat kurjant, és mosolyog. Egyébként csend van, nyugalom, tisztaság és béke. Ez Villanterio, a Milánótól délre, 35 kilométerre található piciny városka, amelynek lakója tavaly augusztus óta Horváth Dóra is. Amikor nyáron a 18 éves röplabdázó édesapja szemrevételezte lánya jövőbeni lakhelyét, így vélekedett: „A lehető legmegfelelőbb hely Dóri számára, mert a röplabdázás mellett itt csak két dolgot lehet csinálni: tanulni és pihenni!”

Bizony, a tanulás is rendkívül fontos szerepet játszik errefelé, hiszen a közeli – Villanteriótól 19 kilométerre lévő – Pavia híres egyetemi város. Horváth a kulturális örökségek tudománya nevű szakra jár, archeológiát, középkori történelmet, latint s angol szaknyelvet tanul. Olaszul. „Régen is nagyon tetszett az olasz, már a gimnáziumi évek elején sejtettem, hogy a röplabda miatt egyszer szükségem lesz rá, ezért kezdtem el tanulni” – mondta Horváth Dóra, aki a másodosztály újoncát, a Riso Scotti Paviát erősíti. Az együttes meglepően jól szerepel a bajnokságban, minden esélye megvan arra, hogy bekerüljön a feljutásért küzdő legjobb öt csapat közé.

Amikor a tíz éve idegenlégióskodó, jelenleg a szintén az A2 Ligában szereplő Original Marines Arzanóban röplabdázó Nagy Mariann megtudta, hogy a fiatal Horváth Dóra is az olasz másodosztályban szerepel, semmiféle segítséget nem tagadott meg.

„Nagyon kedves volt, biztatott, mesélt arról, milyen is ez a bajnokság, számos hasznos tanácsot adott, felkészített az itteni életre” – emlékezett Horváth, aki játszani még nem látta honfitársnőjét.

Egészen az elmúlt hétig…

Elnöki dicséret

„Elégedettek vagyunk Dórával – mondta a Riso Scotti Pavia elnöke, Gianluigi Poma. – Tehetséges röplabdázó, szerény ember, örülök, hogy nálunk van. Eleinte érződött, hogy Magyarországon nem játszott erős bajnokságban, de itt hétről hétre remek csapatok ellen lépünk pályára. és már most sokkal gyorsabban játszik, mint amikor idekerült.”
„Látszik, hogy Dóra Magyarországon csak nyitást fogadott, és támadott, a védekezésben nem nagyon vett részt – vélekedett Rosario Braia edző. – Az ellenfelek taktikájának fontos része, hogy leggyakrabban az ő irányába támadnak, őt szerválják. Örülök, hogy a riválisok sokat foglalkoztatják, hiszen ezzel jobban fejlődik.”

A kilencedik fordulóban ugyanis Riso Scotti Pavia–Original Marines Arzano rangadót rendeztek, s Horváthék egész hete azzal telt, hogy Nagy Mariannra készültek.

„Olvastam, hogy minden mecscsen harminc pont körül termel, rengeteg labdát kap, toronymagasan vezeti a pontlistát – mesélte Horváth. – A meccsek előtt videoelemzéssel készülünk, akkor láttam először Mariannt. Mindenkinek elkészítenek egy személyre szóló statisztikát, amely az aktuális ellenfél játékosainak ütésszórását tartalmazza, s megmutatja, hogy kinél kell átlót, kinél vonalat blokkolni, s azt is, melyik állásban ki kapja a legtöbb labdát. Elméletben tökéletesen felkészülünk minden meccsre, az aktuális ellenfélhez igazítjuk edzésmunkánkat. A hosszú utakra repülővel, kényelmesen utazunk, remek körülmények között dolgozunk.”

Vasárnap délután már jóval négy óra előtt gyülekeztek a szurkolók a Giuliano Ravizza Csarnok előtt, s hamarosan befutott a Nápoly melletti Arzanóból érkező vendégcsapat is. Autóbusszal!

„Mi sosem repülünk – mondta cinikus mosolylyal Nagy Mariann, aki a fárasztó utazás ellenére is boldogan üdvözölte magyar ellenfelét. – A Paviánál is északabbra fekvő Busto Arsizióba is busszal megyünk majd.” Az arénában fél hatkor útjára indult a labda, elkezdődött a várva várt mérkőzés. A Pavia az Arzano ellen, Horváth Dóra Nagy Mariann ellen. A terembe belépő Horváthot a szurkolók által készített transzparens fogadta, amelyen ez állt: „Dora: Tira la bomba!”, azaz: „Dóra, üsd a bombát!”

A várakozásnak megfelelően a hazaiakról ezúttal is bebizonyosodott, hogy erősségük a csapatmunka. A vendégeknél viszont Nagy Mariann dolgát megnehezítették a Pavia nehezen hárítható szervái miatt pontatlanná váló bejátszások, amelyek nyomán alacsonnyá és röviddé váltak a feladások. Horváthnak sem volt könnyű dolga, hiszen szinte minden nyitással őt találták meg a látogatók. A Pavia magyarja rendkívül hasznosan játszott, hatékonyan sáncolt és ütött, mezőnymunkájára sem lehet panasz. A Riso Scotti játékosai kiválóan felkészültek Nagy Mariannból, de az Arzano légiósa így is összehozott 19 pontot. A rangadót végül meglepően simán, 3:0-ra a Pavia nyerte meg.

„Nagyon fontos győzelem volt, hiszen a negyedik helyre léptünk előre a tabellán – értékelt boldogan Horváth Dóra. – Mariannt mindig nagy játékosnak tartottam, de most nem tudta őt annyira kiszolgálni a feladó, mint a korábbi meccseken. Szerintem a saját jó játékunk mellett ezért tudtunk nyerni.” Hasonlóképpen vélekedett a vesztes magyar, Nagy Mariann is: „Nem játszunk ám mindig ilyen roszszul.”

Az élet nem áll meg. Még tíz napig szünet van az egyetemen, Dóra odahaza, Villanterióban készül a vizsgáira. Teheti, hiszen szokás szerint csend van, béke és nyugalom. Csak az öreg biciklis fütyürészik és kurjongat néha… ---- A ---- &