A kastély ura: Farkas Balázs

Amikor a taxi begördül a Dinamo Kijev bázisának távvezérléssel nyitható kapuja elé, a portásfülkéből két zord tekintetű, jól megtermett férfi lép ki, hogy ellenőrizze az érkezőt. Közönséges halandók ugyanis nem léphetnek be az ukrán élcsapat szigorúan őrzött háttérbirodalmának területére – persze kivételt jelent, ha a kopogtatót Szerhij Rebrovnak, Olekszandr Sovkovszkijnak vagy, mondjuk, Farkas Balázsnak hívják.

Ugyan érkezésünkkor nincs velünk az ukrán foci embelmatikus játékosa, Szerhij Rebrov, a vaskapu mégis kinyílik – hiába, Szabó József alelnöki különengedélyébe még a marcona „beengedő” legények sem tudnak belekötni.

Több mint kétmilliós antenna a sztárnak

Legyőztük hát a hétfejű sárkányt, nincs más hátra, mint felkeresni a kastély négyszázkilencedik szobájában élő – királykisasszonynak nehezen nevezhető – Farkas Balázst. A bázis hatemeletes főépületének egyébként a tizennyolc éves magyar játékos az egyetlen állandó lakója; mivel a ház elsődleges használóinak, a felnőttcsapat tagjainak van lakásuk valahol a városban, így ők csak az edzések idején és a mérkőzések előtti napon kötelesek itt tartózkodni.

„Nem vagyok teljesen egyedül, hiszen azért mindig akad egy-két játékos, aki bent tölti az éjszakát – magyarázza Farkas Balázs. – Mindenkinek megvan a saját szobája, ahova bármikor visszatérhet. Ám ha éppen nincs itt senki a felnőttek közül, akkor is van társaságom, hiszen a kisebb épületben lakó fiatalokhoz gyakran átmegyek videojátékozni, beszélgetni”.

A szobák egyébként mind egyformák, kivéve Szerhij Rebrovét, az övé ugyanis a többiekénél valamivel tágasabb. Sőt az amatőr rádiózás hobbijának hódoló sztár kedvéért még egy tízezer dollár értékű antennát (átszámítva 2 millió 200 ezer forint) is felszereltek az épület tetejére, hogy semmi se zavarja komfortérzetét.

Az aranylabdás biliárdbajnok: Seva

Farkas Balázsnak egyelőre nincs ilyen kiváltsága (igaz, a magyar fiú nem is rádiósjelek küldésével tölti a szabadidejét), de panaszra neki sincs oka. Az internetet ugyan még nem kötötték be hozzá, de ezt az apróságot leszámítva nem szenved hiányt semmiben. Ha kedve szottyan, leugrik az uszodába, beül szaunázni, befekszik a szoláriumgépbe vagy kihív valakit egy biliárdpartira.

Ez utóbbi szórakozást egyébként két változatban is űzheti: az épületben rendelkezésre áll egy „pool” és egy orosz típusú asztal is. Farkas Balázs inkább az utóbbit kedveli, ez már-már nemzeti hagyomány a Dinamo magyarjainál: a legendák szerint ugyanis Bodnár László annak idején ugyanennél az asztalnál vívott hangos kiabálásokkal kísért, öldöklő csatákat állandó játékpartnerével, Vladiszlav Vascsukkal.

A visszaemlékezések szerint azonban a Dinamo-játékosok közül mégsem a Bocinak becézett, ma már az osztrák Salzburg csapatát erősítő Bodnár László volt a második emeleti biliárdszalon királya, hanem egy bizonyos Andrij Sevcsenko. Tetszenek tudni, az aranylabdás csatár, aki manapság a Chelsea csapatában próbálja megtalálni régi önmagát – no nem a biliárdasztalnál, hanem a futballpályán...

„Sevát nem lehetett legyőzni, egyszerűen mindenkit megvert az asztalnál” – emlékszik vissza a kilencvenes évek kijevi világára Olekszij Pali bácsi, aki most Farkas Balázs tolmácsa és segítője.

Persze a bázison sem csupa móka és kacagás az élet, a játékosokat nem a biliárdtehetségükért fizetik, hanem azért, hogy a pályán bizonyítsanak. És itt bizony nem lehet panasz a munkakörülményekre: hat ragyogó állapotban lévő, kivilágított füves és két műfüves nagypálya várja a játékosokat, és ez utóbbi létesítményből az egyik fedett, vagyis bármilyen zord időjárási körülmények között használható.

„Amióta itt vagyok, a csarnokban még egyszer sem edzettünk – mondja terepszemlénk közben a kijeviek magyarja. – Azt mondják a többiek, hogy a legkeményebb télben is kint szoktak tréningezni, ide csak akkor jövünk majd, ha már olyan hideg lesz, vagy akkora hó esik, hogy nem lehet a szabad ég alatt dolgozni.”

Sétánk hátralévő részében Farkas Balázs, az alkalmi idegenvezető megmutatja a bázishoz tartozó – gondosan rendben tartott – erdőt, majd a parkolóba egyre sűrűbben befutó luxuskocsikat látva elnézést kér, mondván, a csapattársak megérkeztek, neki is mennie kell átöltözni.

Az edzés előtt azért még egy gyors öltözőlátogatás belefér: megnézhetem a helyiségben található legérdekesebb tárgyakat (Szerhij Rebrov egyedi cipője, Farkas Balázs 18-as számmal díszített szekrénye, a polcon pihenő félelmetes stopliarzenál), majd magára hagyjuk a készülődő futballistát. ---- B ---- &