Alex Zanardi ismét F1-es autóban

A Lausitzringen eleve pokoli volt a hangulat, mint ahogy az egész világon. Öt nappal voltunk a szeptember 11-ei egyesült államokbeli terrortámadások után, és már az is kész csoda volt, hogy az amerikai autóversenysorozat németországi futamát megtartották. Éppen az adott zöld utat a versenynek, hogy a ritka európai futamok egyike következett, ráadásul nem lehetett lemondani, mert éppen az öreg kontinens meghódítására törekedett az akkor még CART néven futó sorozat. A halasztással járó plusz egyheti szállás kifizetése és a viadal eltörlése is botrányos lett volna, ezért megtartották a futamot. A viadal ellen kampányolók kiengeszteléséül American Memorial 500-ra keresztelték át a futamot.

A CART-ban a kilencvenes évek második felében sikert sikerre halmozó Alessandro Zanardi gyalázatos F1-es próbálkozást követően tért vissza a sorozatba, ahol nemigen találta régi formáját. A lausitzi verseny azonban jól alakult számára, a hajrában az élen állt, és úgy tűnt, meglesz a győzelem. Egy késői boxkiállást követően igyekezett vissza a pályára, és túl korán adott gázt. Megpördült, még mielőtt a versenyvonalra visszatért volna, és keresztbe csúszott a pályán. A 330 kilométer per órás sebességgel érkező Alex Tagliani nem tudott mit tenni, a szempillantás alatt előtte termő autót oldalról telibe kapta.

A borzalmas baleset után sokan keresztet vetettek az olasz pilótára, de Zanardi „megúszta” a két lábának amputálásával.
Az ember ilyenkor kétféleképpen reagálhat: az egyik szerint lábak nélkül nem élet az élet, és elhagyja magát. Zanardi a másik típushoz tartozik: örül, hogy él, és végigkísérheti fia, Niccolo felcseperedését. Emellett magára is jutott, jut ideje, intenzív rehabilitációs programot végzett el, aminek következtében műlábakkal villámgyorsan megtanult járni, és már az átlagemberek életét élheti – vagyis annál sokkal jobbat.

A CART-ban 2003-ban speciális autót építettek neki, kézzel kezelhette a gázt és a féket. A rövid életű lausitzi oválpálya utolsó 13 CART-os körét ő tehette meg a verseny után. Félelem nélkül, a 300 km/órás sebességet többször is túlszárnyalva száguldott, és időeredményével az ötödik helyet szerezte volna meg a rajtrácson.

A BMW-vel szoros kapcsolatot épített ki, a túraautó Európa-, majd világbajnokságon 2004 óta rendszeresen elindul, és futamgyőzelmeket is aratott már. Anynyira jó formában van, hogy egyes vetélytársai felszólaltak az ellen, hogy neki nem jár a pontszámával egyenes arányban növekvő súlybüntetés. Győzelmeit azonban így sem nézik rossz szemmel, főleg akkor hatódik meg az autósport-társadalom, amikor felbiceg a dobogóra.
Saját speciális gokartja is van, és amire eddig gondolni sem mert, megkapja a Formula–1-es gépét is. November végén a BMW Sauber neki kifejlesztett autóját vezetheti Valenciában a müncheni gyár évzáró fesztiválján. A gázadást egy, a kormányra elhelyezett karral oldja meg, míg fékezni egy jobbra tolt, magasított pedállal tud majd.

„Hihetetlen, hogy ezt teszi értem a BMW – mondta meghatódva Zanardi a valenciai kaland bejelentésekor. – Tudom, hogy még egyszer nem kaphatok állandó versenyzői szerződést a Formula–1-ben, de ez a lehetőség is elképesztő. Állandóan versenyzem túraautóval, de a Formula–1 az igazi, alig bírtom kivárni, hogy beindítsák mögöttem a V8-as motort.”
Valenciában a Formula BMW világszerte zajló, négy sorozatának fiataljai csapnak össze egy nagy fináléban, de ez a hétvége nem igazán az övék, hanem Zanardié, aki újabb esélyt kap az élettől – ezúttal a szórakozásra.

---- A ---- Z