Gyenge a Loki, parádézott az Újpest

Lenyűgöző élőképpel, látványos koreográfiával lepte meg a nagyerdei publikumot a Loki B-közép, arról nem beszélve, hogy a görögtűz látványa már önmagában üdítő látvány lehetett a tribünön vacogó szurkolóknak. Foghatnánk a hidegre is, hogy igen élénk tempóban kezdődött a mérkőzés, de az is igaz, hogy a tabellát vezető duóból sem az MTK, sem a Zalaegerszeg nem tudott nyerni ebben a fordulóban, így ez a két csapat úgy lépett pályára, hogy győzelemmel közelebb araszolhat az élmezőnyhöz.

Mindkét együttes a klasszikus 4–4–2-es hadrendben állt fel, és a két csapat szerkezete gyakorlatilag a tükörképe volt egymásnak. A középpálya közepén egy irányító és egy védekező típusú játékos kapott helyet (itt Dragan Vukmir szűrt, Sándor Tamás vezényelt, a túloldalon Erős Károly és Sándor György futballozott hasonló szerepben), s eleinte úgy tűnt, a szélsőjáték döntő lehet ebben a szisztémában. A hazaiak gazdagságát jelzi, hogy csak a kispadon kapott helyet Ibrahim Sidibe és Bojan Brnovics is – alighanem az élvonal összes csapata örömmel venné, ha bármelyik csatár náluk szerepelne. Ugyancsak a kispadra szorult az a Dombi Tibor, aki több mint háromszáz bajnoki meccsen szolgálta eddig a Debrecent, de Miroslav Beráneknél nem fér be a kezdőbe.

A tizedik perc hozta az első igazi futballjelenetet: néhány egyérintős passzal az Újpest könnyedén átfutott a hazaiakon, és bár az akcióból nem lett gólhelyzet, látni lehetett, hogy gyors átadásokkal, a labdát a földön tartva zavarba hozhatók a hazaiak. Villámgyors kontrával válaszolt a Debrecen, s ezzel jelezte, noha visszafogottan és megfontoltan kezdett, egy mélységi passzal ki-ki lehet ugratni a védők között cirkáló ékeket, vagy a szélső középpályásokat. Több támadásnál is észre lehetett venni, hogy a hazaiak a vonal mellett meglódulva, gyors keresztlabdával próbálnak helyzetet teremteni: egy bal oldali meglódulás után így kerülhetett helyzetbe a túloldalon az akciót kísérő Bernáth Csaba. Nyílt, lendületes csata volt ez, amelyből Dragan Vukmir meglehetősen korán kiszállt, miután ütközött Tóth Balázzsal, és ez mintha megzavarta volna a bajnokot. Az Újpest egyre tudatosabban és fokozódó önbizalommal vetette magát a küzdelembe, s az első félidőben kétszer annyi kapura lövést jegyezhettünk fel a vendégek részéről, mint a debreceni oldalon. Döbbent csend telepedett a Nagyerdőre, amikor Rajczi Péter egyedül lódult meg a jobb oldalon, majd több ezer torokból egyszerre tört fel a megkönnyebbülés sóhaja, amikor Kovács Zoltán lövése centikkel elkerülte a hazai kaput. Még magukhoz sem tértek az ijedtségtől a hazaiak, amikor a fiatal Korcsmár Zsolt (aki egy finom köténnyel már villantott valamit tehetségéből), került szembe a Loki kapujával, de Sandro Tomic bravúrral mentett.

Zavart, tompa Debrecen, bátor és aktív Újpest. Ez lehetett az első félidő mérlege.

A második félidő elején Sándor György gólja egyszerre volt az önbizalom és a technikai készség bizonyítéka. A lilák már az első félidőben rászolgáltak volna arra, hogy vezetést szerezzenek, így a gól semmiképpen sem volt meglepő. A hazaiak megpróbálták összeszedni magukat, igyekeztek támadni, de fásultnak, ötlettelennek tűntek, s a motiváltan küzdő vendégek egy remekül végigvezetett kontra végén megduplázták előnyüket.

Ibrahim Sidibe reményt adhatott volna csapatának, de elhibázta a tizenegyest, így a DVSC két évnyi veretlenség, azaz 2004. október 24-e után ismét vereséget szenvedett hazai pályán, bajnoki találkozón.

Jelezésértékű, hogy a Lokinak akkor is az Újpest volt az ellenfele...

Meglehet, mindenki arra számított, hogy Kovács Zoltán szerzi a lilák gólját, s a társai okosan kihasználták, hogy rá figyelnek a hazai védők. A taktikusan futballozó Újpest a legteljesebb mértékben rászolgált a győzelemre. ---- 12. perc: Bogdanovics húzott el a bal oldalon, élesen középre adott, a berobbanó Zsolnai előtt elsuhant a labda. Bernáth még gólra válthatta volna a kecsegtető helyzetet, de 8 méterről, jobbal az oldalhálóba lőtt.
17. perc: Az Újpest első komolyabb próbálkozása: Sándor György 20 méterről célozta meg a bal alsó sarkot, Tomic vetődve elcsípte a labdát.
18. perc: Miközben Vukmir egy öszszecsapást után a földön feküdt, a debreceniek nem rúgták ki a labdát, hogy ápolhassák társukat, hanem elajándékozták. A kontra végén Rajczi lőtt 8 méterről kissé kisodródva, Tomic bravúrral védett.
36. perc: Egy felszabadító újpesti fejesből kis híján megszerezték a vezetést a lilák: Rajczi lépett ki, majd önzetlenül a kapuval szemben érkező Kovács Zoltán felé gurított, aki 12 méterről a kimozduló Tomic mellett centikkel helyezett a bal kapufa mellé.
37. perc: Tóth Balázs balról középre ívelt, a kapu előterében Korcsmár kaparintotta meg a labdát. Estében, öt méterről Tomicot találta el, akinek testéről kapu mellé csorgott a labda.
46. perc: Korcsmár indította a lesre játszó védők közül kilépő Rajczit. Tomic a kapujából kifutva úgy rúgta el a labdát, hogy közben a támadót is leterítette. A játékvezető továbbot intett, és Sándor György harminc méterről, ballal, egyből az üresen hagyott kapura ívelt. A labda a gólvonal előtt lepattanva jutott a kapu bal oldalába, úgy, hogy a visszafutó Virág Béla nem tudott már menteni.
0–1
61. perc: Erős Károly szöktette a bal oldalon meglóduló Rajczit. A debreceni védőket megzavarta, hogy középen Sándor György lesen tartózkodott, és ezért későn támadták meg Rajczit, aki bevezette a labdát a tizenhatoson belülre, és ballal, a balösszekötő helyéről, tíz méterről laposan kilőtte a bal alsó sarkot.
0–2
70. perc: A jobbról elvégzett debreceni szögletrúgást követően Korcsmár buktatta a tizenhatoson belül Bernáthot, s a játékvezető tizenegyest ítélt. Sidibe ballal, félmagasan, nagy erővel lőtt a bal sarokra, de Balajcza a levegőben úszva kiütötte a labdát! ---- – Miért volt ilyen gyenge csapata teljesítménye?
– Az Újpest meglepett bennünket jó játékával – mondta Miroslav Beránek, a DVSC-TEVA vezetőedzője. – Elsősorban a középpályán múlt felül bennünket, jobb, kombinatívabb volt a futballja. A szünetben próbáltunk váltani Ibrahim Sidibe beállításával, igyekeztünk a beíveléseknél fölénybe kerülni, de ez sem sikerült. Sajnos, ez olyan mérkőzés volt, ahol még a büntetőt sem tudtuk belőni.

– Mi az oka, hogy fásultan teljesített szinte mindenki az ön csapatában?
– Pszichésen nem tudtuk feldolgozni az utóbbi időszak rosszabb eredményeit, görcsös volt ez a játék, ráadásul több meghatározó játékosunk, így Kiss Zoltán és Dzsudzsák Balázs is sérült.

– De ahol a pályán van Sándor Tamás, Igor Bogdanovics, Bojan Brnovics vagy Ibrahim Sidibe, joggal vetődhet fel az edző felelőssége: ilyen játékosokkal nem kaphat ki hazai pályán a bajnokcsapat.
– Mit mondhatok erre, dolgozunk tovább. Sajnos, az Újpest könyörtelenül kihasználta hibáinkat, de megpróbálunk okulni a mérkőzésből, s a játékosokkal a héten megbeszéljük, min kell sürgősen változtatnunk.

– Ilyen eredményre számított?
– Abban bíztam, hogy meglepjük a Debrecent – mondta Valére Billen, az Újpest FC szakvezetője. – Ha egy edző a csapatával Debrecenbe érkezik, annyit tehet, hogy a lehető legszervezettebb együttest küldi pályára. Mi fegyelmezetten fociztunk, így természetesen elégedett lehetek.

– Mit gondol, ezen az estén a játék mely elemében volt jobb az Újpest?
– A már említett szervezettségünk döntő volt, egyre inkább összeáll a védekezésünk, és ez az alapja a mai modern futballnak. A labda nélküli mozgásban egyre jobban fejlődnek a játékosok, de még ezen a téren is rengeteg a tanulnivalónk. Még túl sok labdát adunk el túlságosan könnyen, ezen változtatni kell, különben megjárhatjuk.

– Ez már az ön csapata? Ez olyan Újpest volt, amely Valére Billen keze nyomát viseli magán?
– Jól játszottunk, de mivel igyekszem maximalista lenni, azt mondom: még ennél is sokkal többre vagyunk képesek. A fiataljaink is jól teljesítettek, ám nyilvánvaló, hogy rengeteget kell még fejlődniük. Ezen dolgozunk. Valamennyi játékosommal elégedett vagyok, a csapategységünk, szervezettségünk és a fegyelem gyümölcse ez a szép siker. ---- Sandro Tomicnak nem volt sok dolga, de az első gólnál hibázott. A védők nem nagyon tudtak mit kezdeni a közöttük cikázó újpesti csatárokkal, Bernáth Csaba javára írandó, hogy kiharcolt egy tizenegyest. A DVSC futballját leginkább meghatározó Sándor Tamás teljesen láthatatlan volt ezen az estén, szürkén futballozott. Zsolnai Róbert nem igazolta, miért favorizálja őt az edző, Igor Bogdanovics semmit sem mutatott, Ibrahim Sidibe pedig hatalmasat hibázott a tizenegyes elrontásával. Balajcza Szabolcs a büntető hárításával sokat tett hozzá a sikerhez, a védők biztosan álltak a lábukon, és döntő volt, hogy a középpályások közül mindenki jó teljesítményt nyújtott. Érdemes figyelni a fiatal Korcsmár Zsoltra. Erős Károly rengeteget dolgozott, de a meccs legjobbja ezúttal az a Sándor György volt, akinek szinte minden passza jó helyre ment, és mesteri gólt szerzett. Kovács Zoltán ezúttal nem talált a hálóba, de folyamatosan rettegésben tartotta a hazaiakat, Rajczi Péter az idén talán először emlékeztetett igazán önmagára: harcos volt.