Óriási szégyen: már Málta is jobb…

Az első negyedóra mérlege az volt: mi megmutattuk, hogy miként kell mezőnyfölényben játszani, a máltaiak pedig, hogy miként kell alárendelt szerepben gólt lőni. Természetesen ettől a hazaiak lettek boldogabbak, és lázba is jött a máltai közönség, amely a kezdés utáni percekben duzzadt közel négyezresre, addig alig-alig voltak a Ta’Qali Stadionban.

Az, hogy a kapuk mögötti két betonkaréj teljesen üres volt, továbbá a Sportszelet pályamenti reklámja, a VIP-páholy unalmas néptelensége, no meg a helyi programfüzet bennfentessége már-már hazai futballhangulatot teremtett. Az is elképzelhetetlen igazi futballnemzeteknél, ami itt megesett, hogy a mégoly piciny ország taxisofőrének fogalma sincs arról, merre is keresse a nemzeti stadion bejáratát. A hivatalos programfüzet mindenesetre két régi európai futballnemzetként aposztrofálta a résztvevőket, s ha mindez azon múlik, kinek van lepusztultabb és elhagyatottabb nemzeti stadionja, akkor valóban az élmezőnyben a helye Máltának és Magyarországnak is.

A kiállítás miatt összeroppant a csapat

A hazaiak gólja, majd újabb helyzete után aztán gólt érően megvillant a magyar csapat, Torghelle Sándor gólja volt az egyetlen dicsérhető momentum ezen a mérkőzésen. Ha már a csatár napok óta mást sem tett, csak fogadkozott, hogy végre megpróbál gólt szerezni, hát teljesítette ezt a feladatot, igaz, aligha úgy képzelte, hogy csupán egyenlítő találat lesz az övé.

Mint ahogy a következő fél óra sem az általunk elképzelt forgatókönyv szerint alakult: előbb Vanczák Vilmost állították ki, mert képtelen volt tartani a valószínűleg minden magyar csatárnál gyorsabb Michael Mifsudot, majd a máltai futball történetének legszebb tíz percét ajándékoztuk a vendéglátóknak. A hazaiak percenként zilálták szét, futották le a magyar védelmet, és két százszázalékos helyzetet rontottak el a támadóik. Amikor pedig mi is minden ellentámadással helyzetig jutottunk, igazi amatőrmeccsé alakult a találkozó, és Gera Zoltán is elhibázta az elhibázhatatlant.

Ekkor jött a szünet.

Fellélegezhettünk...

Rossz hozzáállás, gyenge támadójáték

Mintha mi a régi reflexszel nem készültünk volna fel úgy igazán ez ellen a csapat ellen, mondván: ha azt játsszuk, amit tudunk, akkor ezeket csak megverjük.
Nos, kiderült, ilyen „csak nyerünk valahogy” hozzáállás már nem létezhet nemzetközi szinten.

A máltaiak ébresztettek erre rá bennünket, akik jobbára szerényebb képességű játékosaikkal, de ütőképes taktikájukkal az első félidő végére gyakorlatilag megverték a magyar válogatottat. Sőt többet értek el a fegyelmezett és gyors kontrajátékukkal, mint amit remélhettek: létszámfölénybe kerültek, és három-négy tiszta gólhelyzetet alakítottak ki Magyarország válogatottja ellen. És ez így lett volna igaz már akkor is, ha nem úgy folytatódott volna a meccs, ahogyan folytatódott: a lassú magyar védők között André Schembri megint úgy került helyzetbe, ahogy akart, s teljesen megérdemelten rúgta a hazaiak újabb gólját.

Egyes párharcoknál, labdakihozataloknál érzékelhető volt, hogy még ez a magyar válogatott is jobb játékosokból áll, mint az ellenfél, csak éppen csapatból csupán egy volt a pályán. Koncentráltan, lelkesen és taktikusan játszott a máltai gárda, amíg a mieink egyes részfeladatok kimondottan jó megoldása ellenére nem voltak elég egységesek és mentálisan erősek ahhoz, hogy azt a bizonyos vélt vagy valós tudáskülönbséget egy egyéni megindulással, egy precízen végrehajtott akcióval realizálják (a zavart növelte, hogy ebben a kritikus helyzetben kellett beállnia egy újoncnak, az MTK-s Czvitkovics Péternek).

Amit a mieinknél gondnak láttunk, az a máltaiaknál erényként említendő: kitűnően felkészültek belőlünk, s Dusan Fitzel akár régi közvetlen kollégájától, a cseh U21-es sikeredzőtől, Miroslav Beránektől tájékozódott, akár máshonnan, megszolgálta a kis szigetország bizalmát. Az előző selejtezősorozat bravúrjai – döntetlen a horvátokkal és a bolgárokkal – után a cseh edzővel története legnagyobb sikerét érte el a máltai labdarúgás: megverte, és futballban is leiskolázta a papíron jóval előtte járó magyar válogatottat.

A mai labdarúgókról nem lehet mit írni…

És bár ma még mindenütt a világon – így a műsorfüzet tanúsága szerint Máltán is – tudják, hogy a beteg Puskás Ferenc állapota az elmúlt hetekben válságosra fordult, s hogy a „világhírű” Ferencváros története során először a másodosztályban szerepel, mai játékosaink révén már nem lesz miről írni az ellenfelek műsorfüzeteibe. ---- 13. perc: Said indította hosszú átadással a saját tizenhatosának előteréből a jobb oldalon futó Mifsudot, Juhász a magyar büntetőterületen belül fejjel elhibázta a labdát, majd a földre huppant, ahogy a máltai támadó is, csakhogy Mifsud felpattant, és jobbal, hét méterről a rövid sarkot vette célba. Király a bal kapufára ütötte a labdát, ám az éppen a középen poroszkáló Schembri elé pattant, aki két méterről, ballal a kapu közepébe passzolt.
1–0
16. perc: Torghelle és Huszti passzolta ki a máltai védelem jobb oldalát a tizenhatos előtt, utóbbi a balösszekötő helyén kiugrott, ám középre, Szabics felé passzolt labdájába a kivetődő Haber kapus beleért, s a kipattanó labdát Dimech rúgta Torghelle elől az alapvonalon túlra.
19. perc: Huszti húzott az alapvonalig az egyik máltai védőről elé pattanó labdával a balszélen, beadására Torghelle érkezett középen, és Haber kapust, valamint Sciclunát megelőzve, öt méterről a kapu jobb oldalába fejelt.
1–1
25. perc: Mifsud fűzte át magát középen Vanczákon, tolt egyet a labdán, majd kissé jobbról, 17 méterről, jobbal, kis híján a jobb alsó sarokba lőtt, csakhogy Király nagyot vetődve hárított.
38. perc: Tóth Balázs vesztette el a labdát a jobb oldalon, a máltai térfél közepénél, Agius laposan egyből szöktette a középen bemozduló Mifsudot, aki a hálóig sprintelhetett volna, ha Vanczák 23 méterre Király kapujától nem rántja le. A védő piros lapot, a házigazda szabadrúgást kapott, s utóbbiból Agius a középen helyezkedő Király kezébe lőtte a labdát.
41. perc: Pace indította a leshatárról induló Mifsudot, aki Királlyal szemtől szemben megrettent a lehetőségtől, és 11 méterről a jobb kapufa mellé gurított.
43. perc: Mifsud könnyedén csapta be Juhászt a tizenhatos jobb szélénél, betört a büntetőterületen belülre,
majd az alapvonalról középre passzolt, Sammut jobblábas, kilenc méterről leadott lövése után a blokkoló Tóth Balázsról a bal kapufára pattant a labda, Pace 17 méteres ismétlését pedig Király fogta ölre. Az ellentámadás végén Szabics centerezett jobbról, Gera azonban tíz méterről, abszolút ziccerben, ballal az eldőlő Haber kapusba lőtte a labdát.
47. perc: Torghelle cselezte magát le az alapvonalig, majd laposan Szabicshoz passzolt, aki visszagurított Fehér Csaba elé, a jobbhátvéd a jobbösszekötő helyéről, jobbal, 15 méterről az oldalhálóba lőtt.
52. perc: Agius ugratta ki a középen egyedül hagyott Schembrit, Király érthetetlen módon kifutott a tizenhatoson kívülre, nem tudott tisztázni a cselt elrontó, ám szerencsés csatár elől, aki balra tolta a labdát, és 12 méterről az üres kapu közepébe gurított.
2–1
60. perc: Gera játszott Torghelléhez, aki lefordult védőjéről, de jobbról, kilenc méterről, jobbal a bal felső sarok fölé lőtt.
69. perc: Mifsud húzott el a bal oldalon, Dárdai mellől laposan keresztbe passzolt Schembri elé, a kétgólos máltai azonban 13 méterről jobbal az égbe lőtte a labdát.
79. perc: Pace sokadszor ívelt saját térfeléről a magyar védősor mögé, a lendületből érkező Mifsud a balösszekötő helyén kapura húzott, ám 13 méteres lövését Király lábbal hárította, a kipattanó labdát Scerri öt méterről, jobbal a bal alsó sarok mellé küldte... ---- KIRÁLY GÁBOR
olykor megalázó helyzetbe került, és bár bravúrja is akadt, a második máltai gól előtt feleslegesen, rossz ütemben futott ki a kapujából

FEHÉR CSABA
nem találta a helyét ezen a meccsen sem, védekezésben és támadásban sem tudta igazolni, hogy jelenleg ő az első számú jobb oldali magyar védő

JUHÁSZ ROLAND
a máltaiak vezető gólja előtt lepattant az egy fejjel alacsonyabb Michael Mifsudról, több elemi helyezkedési hibája volt

VANCZÁK VILMOS
a kiállítása előtt rosszul helyezkedett, nem tudta felvenni a megiramodó Mifsud ritmusát, s jogosan állította ki a játékvezető

LEANDRO
volt két jó mélységi indítása az első félidőben, ugyanakkor a támadásokat alig segítette, a sérülése után erőtlen volt, nincs válogatott formában

TÓTH BALÁZS
szürkén futballozott, nyoma sem volt az energikus, erőtől duzzadó játékának, jóval kevesebbet ütközött, mint a korábbi meccseken

DÁRDAI PÁL
az ötvenedik válogatottságát elrontották: küzdött, olykor kritikus helyzetben mentett, de egy Bundesliga-játékostól azért több kell

GERA ZOLTÁN
olyan helyzetben hibázott, amit serdülőszinten is illik értékesíteni, messze igazi tudása alatt teljesített, formán kívül volt

SZABICS IMRE
kihagyhatatlannak tűnő helyzetbe hozta Gera Zoltánt, a kapura azonban nem volt veszélyes, érződött, hogy kevés mérkőzés van a lábában

HUSZTI SZABOLCS
mintaszerűen adott középre az egyenlítés előtt, ennél sokkal több jót azonban nem lehet róla elmondani, a játékában nem volt átütőerő

TORGHELLE SÁNDOR
az egyenlítés előtt úgy érkezett a kapu elé, ahogy egy vérbeli támadónak illik, és bár becsülettel birkózott, a különböző játékhelyzeteket kapkodva próbálta megoldani ---- A magyar futball történelmi veresége után, a máltai stadion díszpáholyában megkerestük Kisteleki Istvánt, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökét, mégpedig az ilyen helyzetben indokolt kérdéssel: várható-e kapitányváltás a szerda esti katasztrofális kudarc után?

Az elnök azt mondta, hogy a mérkőzés utáni pillanatok bizonyosan nem alkalmasak a kérdés megválaszolására.

„Enyhén fogalmazva még túlságosan az események hatása alatt vagyok” – mondta Kisteleki István, akit láthatóan sokkolt az eredmény, és hozzátette: természetesen felel majd a kérdésre, hiszen a következő napokban nyilvánvalóan többször is felteszik majd neki.