Amikor minden nagyon szép

Kétségtelen, a hat „megfigyelő” alaposan megdolgozik a pénzéért. Vasárnap óta járják a horvát–magyar pályázat helyszíneit – a többi pályázó országot is tekintve három hete nem voltak otthon! –, és pihenésre eddig egyetlen percük sem jutott, leszámítva persze az éjszakák öt-hat óráját, amelyet alvással tölthetnek. Szerda este is elmúlt már éjfél, amikor ágyba kerültek Debrecenben, reggel 7-kor pedig már megreggelizve, elegánsan indultak a repülőtérre, ahonnan helikopter repítette őket Székesfehérvárra.

Mások talán kihasználnák ezt a hetven percet az alvás meghosszabbítására, ám a delegáció tagjai ennyit sem engedtek meg maguknak. Előkerültek a laptopok, a dossziék, ekkor készültek fel a következő helyszínből. Harry Been, a bizottság holland vezetője pedig a város nevének a kiejtésével birkózott egy ideig, és bizony szilánkosra tört a nyelve a szóban: Székesfehérvár.

Maga az érkezés igen impozánsra sikerült. A Sóstói Stadion atlétikai pályájára ereszkedett le a gép, a fehérvári vezetők sorfala – Warvasovszky Tihamér polgármesterrel az élen – fogadta a küldöttséget, a környező pályákon fiatalok tucatjai futballoztak, és a stadion már kész lelátója is remek látványt nyújtott a szikrázó napsütésben. Igazi futballhangulatba csöppent tehát a delegáció, és valljuk be, egy labdarúgó Eb-ről szóló pályázat esetén ez biztosan kedvező hatást tehet a bírálókra.

Magát a prezentációt is meghatározta az a tény, hogy Székesfehérvár nem a semmiből indulva kíván Európa-bajnoki mérkőzéseket rendezni. A négy évvel korábbi pályázat idején a helyiek még csak a lelátó alapjait mutathatták meg, most viszont egy igen biztató látványt nyújtó, igaz, közel sem kész stadiont szemlélhettek a küldöttség tagjai a VIP-teremből nyíló lelátó tetejéről. Nem tervekkel, tényekkel találkoztak, és így a jövőről szóló látványterveket is valóságként fogták fel. Azon viszont meghökkentek, hogy a stadion befejezésének költsége várhatóan 60 millió svájci frank lesz – ez 10.36 milliárd forintot jelent mai árfolyamon –, mint ahogyan a debreceni 101 millió frankot is hihetlenül olcsónak tartották. A magyar szakértők elmagyarázták: nálunk a munkaerő – sajnos – olcsóbb, mint Nyugat-Európában, ráadásul Fehérvárott már túlnyomó részben kész a stadion szerkezete és kiegészítő infrastruktúrája, mint például az elektromos hálózat, és ez jócskán csökkenti a kiadásokat.


Maguk a kérdések visszatérőek voltak itt is, elsősorban a szálláshelyek számára és a közlekedési lehetőségekre voltak kíváncsiak a szemlézők, s válaszként a házigazdák ismét adatok tucatjait zúdították rájuk. Ezek közül talán azt érdemes most megemlíteni, hogy Székesfehérvárnak 2012-re a legnagyobb gépeket is fogadni képes repülőtere lesz. Kisteleki István, az MLSZ elnöke pedig elárulta, a szövetség tervei szerint a jövőben Fehérvár lesz a magyar válogatott hazai mérkőzéseinek a helyszíne, s arra is felhívta a figyelmet, hogy a sztráda négy Eb-rendező várost – Zágrábot, Rijekát, Székesfehérvárt és Budapestet – közvetlenül köt össze, és ez remek közlekedési lehetőséget kínál a szurkolók számára. ---- Séta a belvárosban. Látogatás a városházán, a színházban, majd ebéd következett, és máris repült tovább a delegáció Győrbe. Ott a péri repülőtéren landolt, amelyről bizony első látásra nehéz volt elképzelni, hogy sűrű egymásutánban fogadni tudja majd a szurkolók és a csapatok gépeit. Ám mint sokszor, a látszat ezúttal is csal. Két éve gond nélkül szállt itt le a Bayern München, és ha a bajor sztárcsapatnak megfelelt, akkor nyilván mások sem fanyaloghatnak. Ráadásul hamarosan fejlesztik a kiszolgálóépületet, és a forgalom is csalóka. Hivatalosan mindössze néhány gép száll itt le és fel hetente, ám az Audi autógyár annyiszor használja a péri repülőteret, hogy a forgalom szinte Ferihegyével vetekszik. Mindent egybevetve, a lényeg az, hogy ez a repülőtér a tervek szerint 2012-ben évi kétmillió utas fogadására lesz képes.

A városháza adott otthont a prezentációnak, amely természetesen a szokásos koreográfia szerint és a szokásos témákat kivesézve zajlott le. Balogh József polgármester köszöntője után itt is következtek a szakértők, akik számtalan információval bizonyították, hogy Győr nagyon meg akarja rendezni az Európa-bajnokság neki szánt három csoportmérkőzését, és mindenképpen képes is rá. A kulcskérdés természetesen itt is a stadion volt, amelyet a delegáció egyik fele – a másik szállodákat nézett – személyesen is megtekintett. A feltúrt, félig kész stadion szemlátomást meggyőzte a szemlélőket arról, hogy akkor is megépül, ha a horvát–magyar pályázat történetesen nem nyerne december 8-án. Tarsoly Csaba, az ETO tulajdonosa elmondta, hogy a 2008–2009-es bajnokságot már a teljesen kész, vadonatúj és az UEFA igényeinek is minden szempontból megfelelő stadionban akarják kezdeni. A prezentációból az is kiderült, hogy az építkezés 88 millió 380 ezer svájci frankba kerül.

A győriek pályázatának Achilles-sarka a viszonylag kevés szálláshely. A bizottság tagjait elsősorban megint a négy- és ötcsillagos hotelek száma érdekelte, és ebben Győr ma nem áll jól, tekintve például, hogy egyetlen legmagasabb kategóriájú szálloda sincs a városban. Balogh József azzal búcsúzott a küldöttségtől, hogy elmondta, ez csak a jelen állapota, 2012-re sokkal kedvezőbb lesz a helyzet.

Harry Been erre azt felelte, hogy eddig bejárták a helyszíneket Poznantól Splitig, és mindenhol azt magyarázták nekik, hogy Európa közepén vannak. Meggyőződése, hogy ez kizárólag Győrre igaz, hiszen remek a földrajzi fekvése, három nagy főváros – Budapest, Bécs és Pozsony – háromszögében fekszik, és így a polgármesternek nincs miért aggódnia.

A hosszú nap Budapesten ért véget: a küldöttséget Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter fogadta. A körút ma a fővárosban folytatódik, s fejeződik be. ---- Vlatko Markovic, a horvát szövetség elnöke a hazájában zajló szemle után Magyarországra is elkísérte az UEFA delegációját.
– Hogyan sikerült a négy horvát város bemutatkozása?
– Tökéletesen – vágta rá Vlatko Markovic. – Szerintem ugyanez igaz a magyarországi helyszínekre is. Igazán imponáló a pályázati anyag, és ami nem mellékes, konkrétumokról szólnak. El sem tudom képzelni, hogy vetélytársaink, az olasz, illetve a lengyel–ukrán közös pályázat jobb lehetne a miénknél.

– Van információja arról, hogy Olaszországban, Lengyelországban és Ukrajnában milyen benyomásokat szerzett a szemlebizottság?
– Csak keveset árultak el a tapasztalataikból. Ugyanakkor hiába büszkélkedhet mindhárom ország színvonalas futballal, mindegyikükben felbukkant a sportágon belül a korrupció, és az UEFA már csak morális okokból sem teheti meg, hogy őket támogassa. Ráadásul az olaszoknak jelenleg még csak elnökük sincs.

– A megbeszéléseken szóba kerültek a magyarországi zavargások vagy az a kellemetlen eset, amikor a horvát szurkolók Livornóban horogkeresztet formáltak?
– Egyetlen szóval sem. A livornói esetet a horvát sajtó fújta fel, az olaszok egyetlen szót sem vesztegettek rá. A magyarországi politikai helyzetről pedig csak annyit, hogy az UEFA kifejezetten ellenzi a politikai szempontok figyelembevételét, ráadásul meggyőződése, hogy hamarosan konszolidálódik önöknél a helyzet. Mi amúgy is a jövőről beszélgetünk most, van hat évünk megvalósítani az ígéreteinket. A pályázat sikere elsősorban nem is a futballnak, hanem a két országnak fontos, hiszen nálunk például ötvenezer munkahelyet teremtene a győztes pályázat, és ez csak egyetlen ok a sok közül.