A Császár hatvanöt esztendős

Pedig most aztán lenne mire.

Albert Flórián hatvanöt esztendős. A magyar futball egyetlen aranylabdása csendben ünnepel. A gyermekei és az unokái jelentik számára az igazi ünnepet. Belőlük, tőlük kap erőt. Mert remekül tartja magát, nap mint nap végigutazza, metrózza a várost, ám a lelke közel sem nyugodt.

„Ha azt kérdezné most tőlem a Jóisten, hogy melyik pillanatot szeretném kitörölni az életemből – kezdte Albert Flórián –, akkor a Fradi kizárása lenne az. Látom a csapatunkat a másodosztályban, újra és újra győz, de sírhatnékom van, mert tudom, hogy nem itt lenne a helye. Ugyanakkor felkavar, hogy megint megtelnek az Üllői úti stadion lelátói, jönnek ide családok kisgyerekkel, újabb és még újabb generációk. A Fradi örök, és ez immár nem üres szólam.”

Amikor a Császár az ötvenedik születésnapját ünnepelte, akkor azt mondta neki László atya: „Flórikám! Isten bocsássa meg neked a kihagyott helyzeteket…” S ebben a mondatban minden benne volt Albert Flóriánról: a rajongás, a csodálat és a megbocsátás. Mert a zseniális center vezényletével VVK-t nyert a Ferencváros, bajnoki címeket hódított el, a válogatott kétszer is eljutott a világbajnokságra, ám a nagy álom, a vb-arany nem teljesülhetett be.

„Mindent a futballnak köszönhetek – folytatta a Császár –, s annyi sikerben volt részem, hogy nem győzök hálálkodni a sorsnak. S ez még akkor is igaz, ha hatvankettőben, Chilében nekünk kellett volna vébét megnyernünk. Sokan kérdezik tőlem, miért nem mentem el annak idején, miért nem léptem le, amikor hívtak Franciaországba, Olaszországba, Brazíliába, s tárt karokkal vártak a sztárcsapatok. Ha éjszaka fölébresztenek, akkor is fújom kívülről a mondatot: A szocialista sporterkölccsel összeegyeztethetetlen. Szép, igaz? Nem mondom, ha lehet, kipróbáltam volna magam a Flamengóban, a Real Madridban, de hiányzott volna a Fradi, ezért nem mentem el. Nem érdekelt a pénz: már kétszeres válogatott voltam, s még mindig a pincében aludtam. Így volt jó az életem. Nincsenek már nagy céljaim, szeretnék még sokáig élni a gyerekeimmel és az unokáimmal. Sőt az unokákkal együtt akarom majd nézni a Fradi következő Bajnokok Ligája-meccsét az Üllői úton.”