Tizenkét arany, csodálatos viadal

„Na, megyek, kajakozom egy jót!” – mondta lazán Benedek Dalma, majd vállára kapta a hajóját, vízre szállt, és tényleg kajakozott egy jót. Egészen pontosan szenzációsan jót! Női egyesben az 1000 után az 500 méteres döntőben is leiskolázta a mezőnyt. A mindig mosolygós és közvetlen lánynak ezúttal is volt oka az örömre.

„Alig állok a lábamon, nagyon fájt, rosszulesett ez a futam – mondta Benedek Dalma. – Ez kínlódás volt, de szerencsére így is sikerült a győzelem. A végén már számoltam a csapásokat, sajnos most nem voltam annyira higgadt és taktikus, mint szombaton. Hajlamos vagyok az ezer után kiengedni, azt hiszem, ezúttal is valami ilyesmi történt… Két számban nyertem az Európa-bajnokságon, és most a vébén is, de remélem, ez még nem a csúcs, és van ennél feljebb is!”

Ismét a világ tetejére vágyott az 1000 méteren győztes Kolonics György, Kozmann György kenupáros. Arany helyett ezúttal bronz sikeredett, de ez is gyönyörűen csillog a szegedi napsütésben.

„Tudtuk, hogy ötszázon nehezebb dolgunk lesz, mint ezren volt – mondta Kozmann György. – Az is igaz, hogy a hosszabbik távra készültünk inkább. Persze ha nem sikerült volna nyernünk szombaton, akkor biztosan másképp állunk rajthoz ötszázon. De nyertünk, emiatt én kicsit furcsa érzésekkel szálltam kenuba. Hiszen világbajnokok lettünk! Dinamikusabban kellett volna mennünk, akkor talán előrébb végezhettünk volna, de nem kell csalódottnak lennem egy arany- és egy bronzéremmel…”

Egy igazi meglepetésezüst következett, a Sík Márton, Csamangó Attila, Boros Attila, Bozsik Gábor összeállítású kajak négyes olyan elképesztően hajrázott, hogy abban a győzelem lehetősége is benne volt. Kiváló eredmény a második hely, de a futam után nem lehetet teldönteni, hogy a csapat tagjai örülnek-e vagy bánkódnak.

„Nagyon jó pályát mentünk, maximálisan elégedett vagyok – mondta Sík Márton. – A döntő előtt elfogadtam volna ezt az eredményt. persze jó lett volna nyerni, de a legtöbbet hoztuk ki magunkból, ezért nincs okunk a szomorkodásra.”

A Kovács Katalin, Janics Natasa páros „menetrendszerű” győzelme után következett a négyes, Paksy Tímeával és Fazekas Krisztinával. A németek ijesztően megszorongatták a magyar egységet (öt századmásodperc, egészen pontosan 54 ezred döntött), de az elsőséget nem tudták elragadni tőlük. A partraszálláskor dúlt-fúlt Paksy, Kovács és Janics is, csak Fazekas Krisztinának ért fülig a szája.

„Nyertünk, de végig azt hittem, hogy kikapunk – mondta a 26 éves kajakozó. – Végig csapkodtunk, billegtünk, beragadt a kormányunk, és a végén nem tudtunk megindulni! Nagyon rossz pálya volt, de még így is sikerült!”

A 200 méteres döntők zárták a világbajnokságot. Női egyesben Paksy Tímea esélyt sem adott a többieknek, sprinttávon szokatlanul nagy különbséggel utasította maga mögé ellenfeleit.

„Elképesztően jól rajtoltam – örvendezett. – Éreztem, hogy nagyon erőseket húzok, hetven méternél beleerősítettem, mert az Európa-bajnokságon ezen a szakaszon gyengélkedtem, azért kaptam ki. Kilencvennél oldalra néztem, láttam, hogy minden rendben, de megbillentem! Szerencsére ez akkor már nem számított!”

Nem rajtolt túlságosan jól Kovács Katalin és Janics Natasa párosban, de fél távnál az élre álltak, és méterről méterre növelték előnyüket. Célba értek, győztek, és ekkor már csak az volt a kérdés, hogy összejön-e az, ami még soha, egy nemzet válogatottjának sem: megnyeri-e a magyar női csapat mind a kilenc számot a vb-n? Megcsinálták! A Paksy Tímea, Kovács Katalin, Janics Natasa, Patyi Melinda összetételű kvartett zárta a szegedi vb-t, a lányok újabb győzelemmel búcsúztak el csodálatos rajongóiktól. Száz méternél a németek „beijesztettek”, de a magyar négyes hamar faképnél hagyta őket.

„A parton nagyon izgultam, de amint beültem a hajóba, ez az érzés elmúlt – mondta Patyi Melinda. – Kicsit féltem, hogy nem fogom hallani a rajtot, mert az előfutamban a szurkolók folyamatosan kiabáltak, de ezúttal szerencsére csendben maradtak. Nem szoktunk hoppolni, de megbeszéltük, hogy ezúttal Natasa kiabál. Hoppolt is száznál, de semmit sem hallottam belőle, egyszer csak gondoltam egyet, és megindítottam a saját ritmusomban a hajrát. Mint kiderült, ez éppen akkor volt, amikor a többiek a hoppolásra elindultak!”