Kora délután megérkezett Tatáról Grazba a magyar futballválogatott. A mieink közül néhányan csak most ismerkedtek meg az osztrák várossal, de a busz hátuljában üldögélő Szabics Imre nyugodtan beülhetett volna a sofőr mellé, a lépcső fölött kialakított lehajtható székbe, mikrofonnal a kezében, akár egy idegenvezető. A Mainz játékosa ugyanis négy évig élt Grazban.
Unger Tamás
A válogatott játékosai kedd este tesztelhették a grazi stadion gyepét
Unger Tamás
A válogatott játékosai kedd este tesztelhették a grazi stadion gyepét
Ha Graz, akkor Szabics Imre… „Nagyon szeretem ezt a várost” – szögezte le Szabics Imre: a Szegedről a Ferencvárosba igazoló, az Üllői úton 17 évesen debütáló támadó Ausztriába, a Sturm Graz együttesében légióskodott. – Tizennyolc voltam, amikor ide jöttem, és négy évig éltem itt. Sokat tanultam a profi futballban, és azt gondolom, ez az időszak megfelelő előiskola volt a német Bundesligához.”
M. Németh Péter
Szabics Imre a régi sikerei színhelyén trükközhet
Amikor a csatár a legendás edző, a ma már Japán szövetségi kapitányaként dolgozó Ivica Osim együtteséhez szegődött, álmában nem gondolta volna (de talán maga Osim sem), hogy a Sturm történetének legfényesebb időszaka köszönt a klubra. Az osztrák futball történetében külön fejezetet érdemel ez az időszak, vagyis az ezredforduló előtti és azt követő néhány esztendő. A csapat ugyanis több alkalommal bejutott a Bajnokok Ligájába, sőt egy ízben elképesztő bravúrt hajtott végre: a francia Monaco és a skót Rangers is 5–0-ra legyőzte a kis graziakat, de a 0–10 nem tántorította el a Sturmot, és a másik négy csoportmecscsen képes volt kiharcolni a továbbjutást! Máskor a Manchester United, UEFA-kupa-mecscsen a Lazio vagy éppen a Valencia látogatott el a magyar határtól hetven kilométerre fekvő városba – mondhatjuk, ha nem is meghatározó, de elfogadott és állandó szereplő volt az európai klubfutball legmagasabb szintjén. Az együttes tagja volt a ma már a görög Xanthiban szereplő Korsós György is.
„Nagyon jó csapatunk volt akkoriban, jó visszaemlékezni azokra az időkre – mondta Szabics Imre. – De a futballélet ilyen, azt hiszem, ma már senki sincs a Sturmban azok közül, akikkel együtt játszottam. De lehet, az osztrák válogatottban találok majd régi ismerősöket, bár még nem néztem meg az ellenfél keretét.” Szabics elmondta: nagyon hangulatos városról van szó, amely nyugodt, csendes – ideális tehát egy futballista számára, aki csak a játékra akar koncentrálni. Természetesen, tette hozzá a labdarúgó, megvoltak a kedvenc éttermei, hiszen a Grazban eltöltött négy év alatt volt ideje alaposan megismerni a várost. „Peter Schuberttel a mai napig tartom a kapcsolatot, őt itt ismertem meg, ő kezelte minden kisebb-nagyobb sérülésemet. Jó viszonyban voltunk, járt nálam Stuttgartban és Kölnben is, ha bármi gondom van, hozzá nyugodtan fordulhatok.”
Szabics Imre Korsós Györggyel 1999-ben az Arnold Schwarzenegger Stadionba érkezett, a két játékos a létesítményhez csatolt toronyépületben lakott, de a futballpályát ma már UPC Stadionnak nevezik.
„Amikor először pályára léptem itt telt ház előtt, azt hittem, húsz-huszonötezer ember szurkol nekünk – emlékezett a csatár. – De kiderült, tizenötezren férnek csak be, vagyis csalóka a kép, az aréna hangulata becsaphatja az embert. Rájöttem, egy ekkora városnak ideális méretű ez a stadion, ráadásul nemcsak a Sturm, hanem a város másik együttese, a GAK is használja. Minden előírásnak megfelelő, modern, kényelmes öltözőkkel ellátott, vagyis hibátlan létesítmény, a pálya alatt hatalmas parkolóházzal, és még az infrastruktúrát is fejlesztették a sporttelep felújításákor, az A2-es autópályáról nyitottak egy lejárót külön erre a célra, hogy minél jobban megközelíthető legyen.”
Szabics Imre tehát visszatért, igaz, őt is érte itt meglepetés. „A szálloda, ahova kedden beköltöztünk, ismeretlen számomra – nevetett a csatár. – No, de én itt laktam, honnan ismerném a grazi hoteleket?” ---- D ---- T