Történelmi lecke

Már a hőskorban is sok gondja volt a patinás fővárosi gárdának a Hajdúságban, s mivel az utóbbi periódusban szintén rendre megfricskázták (egy-egy eredmény esetében az orrba vágták sem túlzás) a piros-fehérek a rekordbajnokot (az FTC ugyebár 28 alkalommal nyert aranyérmet), cseppet sem meglepő a statisztika: a debreceni bajnoki mérkőzéseket elemezve megállapíthatjuk, a Ferencváros igencsak csehül áll ebben a párharcban (ahogy az a kiemelt statisztikai összeállításunkból is kiderül).

A két csapat közötti párviadal premierje cseppet sem volt békés, ám ezért nem kizárólag a háborús dátum (1944. április 16.) a felelős. A – 30 fillért kóstáló – Nemzeti Sport beszámolója szerint aznap, amikor az Üllői úton a magyar katonai vegyes válogatott a náci Németország nálunk „akkreditált” katonáinak futballcsapatával mérte össze erejét (5:1), a debreceni Diószegi úton a legendás Sidlik szólógóljának köszönhetően a Debrecené lett a két pont. Fájdalom, a játékvezetők akkoriban sem örvendtek túlzott népszerűségnek, Kőhalmi sporttárs a fordulás előtt egy, a vendégek kárára elnézett 11-es után három percre beszüntette a játékot, mert – idézve a sportlapot – „...valaki megsértette a becsületében”.

Az 1946. július 21-i második debreceni parti (békeidő, de a sportnapilap ára ijesztő: 800 ezer adópengő) is minimális arányú hazai előnnyel zárult (2:1). Az FTC végzetét ezúttal is – a bírálat szerint „szeleburdi” – Sidlik jelentette, ugyanakkor megszületett a párharc első franzstadti, ám Debrecenben jegyzett gólja: Hernádi egy méterről nem tévesztette el a célt.

Két hónappal később (már forintkorszak: az NS ára 60 fillér) Sinka és Rudas találatára Zilahi válaszolhatott volna büntetőből, ám a legtöbbre taksált debreceni futballista hibázott, ergo történelmet írt az FTC, ez volt ugyanis az első sikere a megyeszékhelyen. Követte még néhány (1963, ősz: 1:5; 1964, tavasz: 0:3), ám e két esetet leszámítva a Ferencváros soha többé nem nyert két gólnál nagyobb különbséggel a Hajdúságban. Ami az ellenoldalt illeti, a DVSC három hasonló méretű kiütésre lehet büszke (1998–1999: 6–1; 1999–2000: 3–0; 2003–2004: 5–0), na meg arra, hogy az elmúlt három évben a vendégek mindössze egyetlen árva pontot zsákmányoltak az Oláh Gábor utcában (2003 májusában), ám a pontot érő gólt egy „hazai” játékos, a piros-fehérek bekkje, a brazil Flávio Pim fejelte (1–1).

Azóta?

Semmi. Sőt az utóbbi öt találkozó összmérlege felettébb kínos a fővárosiakra nézve: egy pont, 3–13-as gólkülönbség. Mivel a sorozatok sorsa az, hogy előbb-utóbb megszakadnak, kötelességünk lejegyezni: az FTC legutóbb a 2001–2002-es idényben hagyta pont nélkül a Lokit (0–1, az NS ára 79 forint).

Mindamellett ez nem azt jelenti, hogy vasárnap véget ér a „páratlan” széria...