Erdei Zsolt teljesítette a kötelező feladatot, tanári boksszal a tizedik menetben technikai K. O.-val legyőzte az ausztrál Paul Murdochot, és megtette a talán utolsó lépést az újabb nagy feladat felé. Madár ugyan látott hibákat a teljesítményében, ettől függetlenül egybehangzó a vélemény: érett a címegyesítő mérkőzésre is.
Nem hiányzik az elszántság Erdei Zsoltból, szombat este azonban nem kellett erôlködnie
Nem hiányzik az elszántság Erdei Zsoltból, szombat este azonban nem kellett erôlködnie
– Már-már déja vu érzése volt az embernek, és néha a Julio César González ellen látott Erdei Zsoltot vélte felfedezni a ringben, amikor oktatta Paul Murdochot. – Ilyen ellenféllel szemben ilyen teljesítménnyel kellett kirukkolni, más kérdés, hogy González és Murdoch azért nem egy kategória. Erdei és Murdoch pedig még kevésbé az. Sokkal lassabb volt nálam, a gyorsaságomra alapozhattam a mérkőzést, és egy pillanatig sem éreztem, hogy bajba kerülhetek. Viszonylag könnyű mérkőzésen jutottam túl, sokat nem kellett izgulni miattam.
– Valamiért ezt nem igazán bántuk… – Jó, elméletileg már Mehdi Sahnoune ellen sem lehetett volna gond, ha akkor is ilyen felkészülés lett volna mögöttem, mint most. Akkor viszont az amerikai edzések miatt az átállással, aztán meg a sérüléssel is küszködtem, ha ezek nincsenek, a franciát is angyali nyugalommal kipontozom. Tudom, hova tartozom, a világ melyik részébe. Ott vagyok a spiccen, ha jó a formám, bárkit meg tudok verni. A mostani olyan feladat volt, amelyet kötelezően hozni kellett. Murdoch jobb volt az átlagos bokszolóknál, de nem a legjobbak közül való. Engedtessék meg, hogy szabadon választott címvédésnél néha nem a csúcsok csúcsáról próbálunk riválist választani!
– Mennyire nyugtatja meg, ha tisztában van vele: jobb az ellenfelénél? – Eléggé. Egyből éreztem, hogy nem lehet gond, hogy le tudom törni a szarvát, de a kisördög azért ott motoszkál mindig az agyban, hogy a bokszban bármikor jöhet egy nagy pofon, és elszállnak az álmok. A gyorsaságomhoz viszont nem tudott felnőni Murdoch.
– Amiatt sem volt ideges, hogy az ausztrál a negyedik menetben nem ment le a sok pofontól, a nyolcadikban meg valahogyan felkelt? – Úgy voltam vele, hogy ha kibírja, akkor kibírja, és nyerek pontozással. De szerintem már a nyolcadik menetben nem lett volna szabad továbbengednie a bírónak a mérkőzést. Akkor elég rendesen halántékon vágtam, előtte is kapott már hármat, és amikor felállt, rendesen kacsázott a lába. Csodálkoztam, hogy engedik a harcot, talán emiatt nem tudtam azonnal befejezni. Bevillant, hogy akkor most kinyírom, elkezdtem kapálózni, ami óriási hiba volt, hiszen akár még én is beleszaladhattam volna egy nagy pofonba. Murdochnak majdnem halálfélelme volt, ilyen állapotban meg csodákra képes az ember.
– Mintha túlságosan is siettette volna a befejezést. – Korábban elég jól kezeltem az ilyen helyzeteket, akkor kevesebb rizikót vállaltam. Most viszont belementem a csihi-puhiba, pedig csak meg kellett volna várnom, hogy kiüsse magát. Ellőttem a puskaporomat, ezért tartottam a kilencedik menetben egy kis pihenőt, aztán befejeződött a mérkőzés. Pedig szerintem semmi különös sem történt, eltaláltam egy balegyenessel, aztán egy hármas sorozással, a bíró meg túlságosan is egyenlőtlennek látta a küzdelmet. Bár már várható volt, mert a szünetben is kérdezgette az ausztrál sarkot, hogy mehet-e tovább, ráadásul a srác szeme is elég csehül nézett ki.
– Hosszabb távon mit lehet profitálni egy ilyen mérkőzésből? – Azt a nyugalmat, hogy tudom, egy felkészülési folyamat közepén, egy állomásnál jól állok. Most gyakorolok, Fritz Sdunek edzővel próbáljuk dinamikusabbá, hatékonyabbá tenni az ütéseimet. Az elmúlt hetekben erre mentünk rá, még nem vagyok százszázalékos, de ötven százalék javulást azért már elértem. Remélem, ezen az úton megyek tovább, most jól zártam egy etapot, de már várom a következőt!
– Balzsay Károly sajnálkozott, hogy sem ön, sem pedig Sdunek edző nem tud ott lenni a július huszonkilencedikei esküvőjén. – Úgy tűnik, más elfoglaltságunk lesz… Elsődlegesen arra a napra ígérték a következő mérkőzésemet, nagyon úgy néz ki, tartják is az ígéretet az Universumnál, csak még ellenfél nincs kilátásban. Vagy legalábbis nekem nem kötötték az orromra. ---- Düsseldorf, este nyolc óra, nem egy és nem kettő üres szék a lelátón. A ringben pedig zajlik az Erdei Zsolt–Paul Murdoch világbajnoki címmérkőzés. Hogy a körülmények nem feltétlenül méltóak a téthez, illetve az egyik bunyós (esetünkben Madár) bokszvilágban elfoglalt helyéhez, az aligha kérdés. Nem Hamburgban, az Universum fellegvárában, nem is valamelyik német bokszközpontban (bár Velbert azért nincs olyan messze) zajlott a gála, ezért nem olyan meglepő a történet. (Az már inkább, hogy Regina Halmich mérkőzését sem kísérte minden képzeletet felülmúló helyszíni érdeklődés.)
Ilyenkor szinte kézenfekvő a kérdés: miért nem Magyarországon bokszolt Erdei, illetve mikor lesz reális esélye annak, hogy 2004 szeptemberét követően újra itthon láthassuk bokszolni napjaink vitathatatlanul legjobb magyar ökölvívóját.
„Egyelőre ez még az álom kategóriája, konkrétan még senkivel sem tárgyaltam az ügyben, sok múlik azon, ki lesz Madár következő ellenfele – mondta felvetésünkre Dámosy Zsolt, az Universum Box-Promotion magyarországi „helytartója”. – Ha címegyesítés következik, még Franciaország sem elképzelhetetlen, bár erre kevés az esély. Nagyrészt nem rajtam, hanem az Universumon, illetve az anyagiakon múlik a hazai rendezvény. A budapesti gálának jelentős a többletköltsége, elég, ha csak azt említem, a német televíziót is el kellene hozni ide. Kicsit korai órákkal egy ilyen remek győzelem után erről tárgyalni, de el tudom képzelni, hogy egy-két héten belül eldől, akarjuk-e, tudjuk-e vállalni egy gála lebonyolítását, vagy megint fel kell adnunk a reményt.”
Ugyanakkor a remény most még nem halott, legalábbis Erdei menedzsere szerint.
„Ha hivatalos formában nem is hangzik el, de az Universum folyamatosan azt mondja, a magyarországi gálák hangulatát semmihez sem lehet hasonlítani, még a nagy német rendezvényekéhez sem. Most is, ha Düsseldorfban nincs ott az a száz-kétszáz magyar szurkoló, még Regina Halmich mérkőzése is hangulattalan lett volna. Pedig ő a klub egyik zászlóshajója…” – vélte Dámosy Zsolt. ---- Egyre több szó esik arról, hogy Erdei Zsolt legközelebb a szombatinál sokkal nagyobb feladatot próbálhat megoldani, vagy címegyesítő mérkőzésen vagy pedig nagy pénzzel kecsegtető találkozón bizonyíthat. Madár segítségével a szóba jöhető opciókat vizsgáltuk.
FABRICE TIOZZO (francia, a WBA világbajnoka) „Jelenleg egy elhízott napközis, állítólag tizenöt kilót felszedett, és azóta nem tréningezik, mióta tavaly februárban megverte Dariusz Michalczewskit. Kevés a remény, hogy vele bokszolok, de természetesen nem bánnám, ha mégis ő lenne a befutó, főleg ha tényleg ilyen helyzetből vág neki a felkészülésnek.”
CLINTON WOODS (brit, az IBF világbajnoka) „Róla nem sokat tudok, nem láttam még bokszolni, de azzal tisztában vagyok, hogy megverte Julio César Gonzálezt. Szombaton védi meg az övét Jason De Lisle ellen, addig nem is érdemes igazán latolgatni az esélyeket.”
TOMASZ ADAMEK (lengyel, a WBC világbajnoka) „Ha jól tudom, mostanában viszálya van a menedzsmentjével, hét hónapja nem bokszolt, fogalmam sincs, mire készül. De az biztos, hogy ő lenne az egyik legkeményebb rivális.”
GLENCOFFE JOHNSON (jamaicai, WBO-3., IBF-1.) „Ő nem az egyik, hanem »a« legkeményebb, a legnehezebb feladat lenne. Az összes jelölt közül neki a legkellemetlenebb a stílusa, megverte már Antonio Tarvert, Roy Jones Juniort és Clinton Woodsot is, a lista önmagáért beszél.”
THOMAS ULRICH (német, volt EBU-bajnok) „Mostanában volt néhány istállón belüli párharc… Veszélyes meccs lenne, Ulrichot minden furcsasága ellenére nem szabad lebecsülni. Elég gyors, adott már ízelítőt a keménységéből, az erőnléte rendben van, biztosan izgalmas mérkőzést vívnánk.” ---- FRITZ SDUNEK (Erdei Zsolt edzője) „Minden jó, ha jó a vége. Azt hiszem, még van néhány terület, ahol javítanunk kell ahhoz, hogy Zsolt a világ legjobb félnehézsúlyú bokszolója legyen. De ismét tettünk egy lépést a helyes irányba, és meg akarjuk mutatni, hogy ő a legjobb. Készen állunk arra, hogy bárkivel megmérkőzzünk. Meggyőződésem, hogy Zsolt az összes világbajnokot le tudja győzni.”
PAUL MURDOCH (Erdei Zsolt kihívója) „Erdei csodálatos teljesítményt nyújtott, minden elismerésem az övé. Most hazamegyek, igyekszem a lehető legjobban kipihenni magam, és utána meglátjuk, hogyan folytatódik a pályafutásom.”
KLAUS-PETER KOHL (Erdei Zsolt promotere, az Universum vezetője) „Ismét bebizonyosodott, hogy sokat várhatunk Zsolttól. Talán hamarabb is befejezhette volna a találkozót, egy-két pontosabb ütéssel a nyolcadik menetben lezárhatta volna a találkozót, de természetesen így sem lehetünk elégedetlenek. Folyamatosan javul, és valóban, ahogyan Fritz is jelezte nekünk, most már bárkivel bokszolhat. Néhány nap múlva meglátjuk, milyen lehetőségek állnak előttünk. Készen állunk bárkire és bármire, de meg kell várni, a többi nagy bokszoló, illetve menedzsmentje mit szeretne.” ---- Egyre több szó esik arról, hogy Erdei Zsolt legközelebb a szombatinál sokkal nagyobb feladatot próbálhat megoldani, vagy címegyesítő mérkőzésen vagy pedig nagy pénzzel kecsegtető találkozón bizonyíthat. Madár segítségével a szóba jöhető opciókat vizsgáltuk.
FABRICE TIOZZO (francia, a WBA világbajnoka) „Jelenleg egy elhízott napközis, állítólag tizenöt kilót felszedett, és azóta nem tréningezik, mióta tavaly februárban megverte Dariusz Michalczewskit. Kevés a remény, hogy vele bokszolok, de természetesen nem bánnám, ha mégis ő lenne a befutó, főleg ha tényleg ilyen helyzetből vág neki a felkészülésnek.”
CLINTON WOODS (brit, az IBF világbajnoka) „Róla nem sokat tudok, nem láttam még bokszolni, de azzal tisztában vagyok, hogy megverte Julio César Gonzálezt. Szombaton védi meg az övét Jason De Lisle ellen, addig nem is érdemes igazán latolgatni az esélyeket.”
TOMASZ ADAMEK (lengyel, a WBC világbajnoka) „Ha jól tudom, mostanában viszálya van a menedzsmentjével, hét hónapja nem bokszolt, fogalmam sincs, mire készül. De az biztos, hogy ő lenne az egyik legkeményebb rivális.”
GLENCOFFE JOHNSON (jamaicai, WBO-3., IBF-1.) „Ő nem az egyik, hanem »a« legkeményebb, a legnehezebb feladat lenne. Az összes jelölt közül neki a legkellemetlenebb a stílusa, megverte már Antonio Tarvert, Roy Jones Juniort és Clinton Woodsot is, a lista önmagáért beszél.”
THOMAS ULRICH (német, volt EBU-bajnok) „Mostanában volt néhány istállón belüli párharc… Veszélyes meccs lenne, Ulrichot minden furcsasága ellenére nem szabad lebecsülni. Elég gyors, adott már ízelítőt a keménységéből, az erőnléte rendben van, biztosan izgalmas mérkőzést vívnánk.”