Stohl századik futama

Manfred Stohllal kapcsolatban nem is az a legérdekesebb, hogy privát pilótaként (az OMV Peugeot Norway tagja) jelenleg negyedik a világbajnokság összetettjében, még csak nem is az, hogy egyre-másra szállítja a pontszerző helyeket, hanem az, hogy honnan jött, és meddig jutott…

Az ő esete azt bizonyítja, hogy akarattal – és persze sok-sok tapasztalattal meg tehetséggel – bármeddig el lehet jutni. Ő sem azzal kezdte, hogy rögtön csúcsautóba ült, sőt évekig az édesapjának, Rudi Stohlnak volt a versenybe nevezett gyorsszervizese egy tréningautóval. De őt ez sem zavarta.
A haverok szereltek neki, ő meg igyekezett jó eredményekkel megszolgálni a szívességet.

Noha 1991 (19 éves kora) óta ott van az elitben, és a hét végi lesz a századik vb-futama, a topkategóriában összesen nem ment egyszezonnyit. Ehhez képest többször állt a dobogón, és az idén egyszeriben potenciális ellenféllé lépett elő a vb-aspiránsok szemében.

Pedig nem is olyan rég még ugyanazt a 206-os Peugeot-t bérelte, amelyet ifjabb Tóth János.

Ezek után kérdés, vajon magyar pilóta eljuthat-e idáig? Elvileg nincs akadálya, persze nem árt, ha elég fiatal az illető, hiszen először érdemes tapasztalatot gyűjtenie a kisebb kategóriákban, a WRC ugyanis túl drága a tanuláshoz.

Aztán találnia kell egy ütőképes csapatot (Stohl esetében ez a francia Bozian Team), no meg egy tőkeerős támogatót (OMV). A vb-futamok ugyanis körülbelül kétszer annyiba kerülnek, mint a hazai bajnokik (az ár típusonként és gyártási évenként változó, de nem egy-két, hanem inkább tíz-húsz millióról beszélünk), és dupla annyi van belőlük.

Mégis, a példa mutatja, hogy megvalósítható az álom. Igaz, ehhez Stohl esetében kellett az, hogy az OMV teljes mellszélességgel odaálljon mögé. Öt évvel ezelőtt az olajtársaság százfelé aprózta szét magát a támogatásokkal, azután azonban rendezte a sorait, maradt két-három támogatandó esemény, köztük a rali mint az egyik fő projekt.

Csapatot, autót szereztek Stohlnak, akivel kapcsolatban érdekesség az is, hogy bár szállítja az eredményeket, nem az autóversenyzésből él, sőt egyáltalán nem kap érte pénzt. A támogató az autót és a nevezési díjakat állja (persze ez sem kevés…) meg a szállítást és az utazást. Stohl saját céget üzemeltet: versenyautókat ad bérbe a világ összes tájára, és mivel 2000-ben N-csoportos bajnok volt, nem csoda, hogy bíznak benne a partnerei. ---- Lépésről
lépésre

1. lépés: Manfred Stohl 19 évesen elindul pályafutása első világbajnoki futamán, az édesapja segítőjeként egy tréningautóval. Ez élete második ralija, és rögtön a vb-n. Ettől kezdve minden évben részt vesz néhány versenyen.
2. lépés: Az osztrák pilóta az
N-csoportban kezd versenyezni, első teljes vb-szezonjában (2000) megszerzi a világbajnoki címet.
3. lépés: Kipróbál különféle csapatokat, néhány versenyt eltölt a gyári Hyundai-alakulatnál, de nem alakulnak túl szerencsésen a dolgai. Visszatér az N-csoportba, és bár mindenki sikert vár tőle, peches évet produkál. A főtámogatója, az OMV azonban továbbra is mellette áll, megszerez neki egy Citroënt, amellyel Cipruson a második helyen végez (2005).
4. lépés: Manfred Stohl a rali-világbajnokság egyik kiemelkedő alakja (2006), és bár még mindig murvamenőnek tartják, minden versenyen az élmezőnyben a helye. ---- Az egyik osztrák magazin nemrégiben felmérést készített arról, mennyire népszerű az ország Formula–1-es pilótája, gyorsasági motorosa, illetve ralivébémenője. A versenyt toronymagasan Manfred Stohl nyerte meg, népszerűsége a hírek szerint vetekszik George Clooneyéval.

– Hogyan viseli a hirtelen jött rivaldafényt?
– Furcsa, hogy megismernek a boltban, hogy odajönnek, és kérdezgetnek.

– Pedig száz verseny során már megszokhatta volna a népszerűséget. Van a száz közül egy, amely különösen emlékezetes?
– Talán furcsa, de nem valamelyik sikerem ragadott meg a legjobban, hanem az, amikor néhány évvel ezelőtt Új-Zélandon lerobbant az autónk, és képtelenek voltunk továbbmenni a tréningen. És akkor ott, a semmi közepén, betévedtünk valahova, és megkértük a tulajt, adja ide az autóját. Nem tudta, kik vagyunk, nem hagytunk ott semmit cserébe, ennek ellenére egy percen belül nálam volt a kocsi kulcsa, csak annyit kért, hogy ne törjem össze, és tankoljam tele, amikor visszaviszem… Alig hittem el.

– Mit vár az argentin viadaltól?
– Nagyon szeretem ezt a versenyt, bár eddig már nyolcszor indultam rajta, és sohasem voltam túl szerencsés. Azt várom, hogy most megszakadjon a rossz sorozat.