Úgy tetszik, Felix Magath nincs tekintettel a tétre, a legnagyobb mérkőzések előtt is képes meglepetést szerezni. A német szakírók által előzetesen valószínűnek gondolt öszeállításhoz képest kihagyta a középpályáról a brazil világbajnokot, Zé Robertót, a bal oldali védő pozíciójába pedig Philipp Lahm helyett a 36 éves Bixente Lizarazut jelölte. Magath kollégája, Carlo Ancelotti nem sakkozott, igaz, a sérülések miatt nem is igen lett volna erre módja.
Heves Bayern-rohamok után a hazaiak kezdtek higgadtan és pontosan adogatni, Kaká még látványos kötényt is megengedett magának. A 8. percben – azért felettébb váratlanul – máris célba ért a Milan: Serginho nagyszerű beadását a (talán lesről, talán nem: tipikus határeset) bemozduló Filippo Inzaghi az ötösön belülről a jobb alsó sarokba fejelte. Les ide vagy oda, Oliver Kahn és a védelem egyaránt vastagon benne volt a gólban, elvégre az olasz csatár mögött még Andrij Sevcsenko is érkezett, és egyikükre sem figyelt senki.
A Gennaro Gattusót helyettesítő Johann Vogel megpróbálta kihasználni, hogy a Bayern lassan ocsúdott a sokkból, szögletből beívelt labdát kapásból ráküldött, de nem találta el a kaput. A túloldalon Bastian Schweinsteiger hasonló megoldása már jó irányba ment, ráadásul veszélyesen pattogott – éppen Dida karjaiba.
Inzaghi a bajorok rémálma
Carlo Ancelotti az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy Alberto Gilardino helyett Pippo Inzaghit nevezi a kezdőcsapatba, a váratlan húzásért pedig két gól és egy kiharcolt tizenegyes volt a jutalma. Bár a „lesen született csatártól” nem volt váratlan a bajor alakulat elleni remeklés, hiszen a 2002–2003-as BL-ben két meccsen három gólt szerzett (a győztes találat rendre az ő érdeme volt), és az olasz média akkor a „Bayern-gyilkos” becenevet ragasztotta rá.
A félidő közepén Inzaghi próbált befordulni Valérien Ismaël mellett, a francia védő belecsimpaszkodott, Inzaghi a kellő pillanatban elesett, az orosz bíró meg tizenegyest ítélt. A BL góllövőlistáját vezető Sevcsenko nekifutott, és a jobb alsó sarok mellé rúgta a labdát, de az eset nemcsak az ő idegeit viselhette meg: Kahn első öröme után artikulálatlanul üvöltözve rontott rá a fejét fogó ukránra, mintha legalábbis ő lett volna felelős a büntető befújásáért. Kár volt felpaprikáznia vetélytársát, két perccel később ugyanis Jaap Stam remekül kanyarított középre, és Sevcsenko a mögötte álló Ismaël tekintetétől kísérve a kevéssel korábban elhibázott jobb alsóba csúsztatott.
Az eladdig szinte észrevehetetlen Michael Ballack lövése jelezte, a bajorok kétgólos hátrányban sem adják fel. Átvették a kezdeményezést, ami Vogelt, például, annyira frusztrálta, hogy két lábbal beleszállt a labdát vezető Sagnolba. Kiállítás is járhatott volna a mozdulatért, a svájci sárgával megúszta.
A szépítést azonban nem kerülhette el a Milan. Tíz perc volt hátra az első játékrészből, amikor Schweinsteiger levegőben cikázó szabadrúgását Dida maga elé ütötte, a bizonyítási vágytól fűtött Ismaël pedig közelről a kapuba passzolt.
Dida védte még reflexből Ballack csúsztatását, aztán – a Bayern szepontjából nagyon rosszkor – következett a szünet. Hogy mennyire rosszkor, a második féidő elején derült ki: Serginho középre lőtt labdáját Ismaël nem találta el, ez megzavarta Lizarazut, akinek a lábáról éppen Inzaghi elé pörgött a labda – két méterről nem okozott neki nehézséget a gólvonalon túlra stukkolni.
A góltól a vendégek szemlátomást elkedvetlenedtek, voltaképpen helyzetet sem tudtak kialakítani, mire megkapták a negyediket is. Sevcsenko indításával Kaká lépett ki, egy pillanatig habozni látszott, hogy mesterhármast rúgasson-e Inzaghival, de végül inkább maga bombázott a léc alá. Ugyanúgy 4–1 lett a vége, mint egy hete, az olasz–német válogatott meccsen.