Újra trófeát érhet a Milan sikere

Az UEFA jelentése szerint a pénteki sorsoláson Lars-Christer Olsson, az UEFA főtitkára, továbbá Steven Gerrard, a címvédő Liverpool csapatkapitánya és Paco Gento, a legendás Real Madrid támadója bemutatja a Bajnokok Ligája-győztest megillető új trófeát, majd átadja Bertrand Delanoe-nak, Párizs főpolgármesterének, aki a május 17-i, Saint-Denis-ben sorra kerülő fináléig nyilvános kiállításon mutathatja meg az érdeklődőknek.

De lehet, hogy a franciák jobban járnak, ha szerda késő este kapcsolatba lépnek a Milan illetékeseivel, és megbeszélik, hogy egyből a piros-feketék Via Turatin lévő székházába szállítják a serleget. Tekintve, hogy a Milan korábban a nemzetközi porondon háromszor játszott két meccset egy szezonban a Bayern Münchennel, mindig jobbnak bizonyult nála (1967–68, KEK-elődöntő: 2–0, 0–0; 1989–90, BEK-elődöntő: 1–0, 1–2; 2002– 2003, BL-csoportkör: 2–1, 1–1), aztán megnyerte az egész sorozatot. A továbbjutásra most is több mint jó eséllyel pályázik, hiszen az idegenbeli 1–1-et követően a csordultig telt San Siróban – ahol 2003 decembere, a Celta Vigo elleni 1–2 óta nem kapott ki – kell leküzdenie német riválisát.

„Azért senki se higgye, hogy egyszerű lesz – érkezett a hasonló újságírói felvetésre a replika Kakától, aki az Empoli elleni bajnokin „erőkímélésből” csak csereként játszott a piros-feketéknél. – Mindig csodálatos érzés európai kupameccset vívni a San Siróban, pláne ha olyan neves csapat érkezik hozzánk, mint a Bayern München. Nagy esélyünk van továbbjutni, de nagy kihívás előtt is állunk, mert nem szabad hibáznunk. Kedvező lehet, hogy egyre jobban megtanulom, hogyan kell figyelni a csatárokra. Korábban igyekeztem gyorsan megjátszani a labdát, most viszont keresem az összjátékot, és ha kell, tudok várni néhány másodpercet. Szerdán is azon leszek, hogy kiszolgáljam a támadóinkat.”

Ugyanakkor arra egyelőre csak tippelni lehet, hogy az első két címzett Alberto Gilardino és Andrij Sevcsenko lesz, míg a remek formában lévő, a legutóbbi öt mérkőzésen hét gólt jegyző Pippo Inzaghinak a kispad marad.
„A legfontosabb, hogy tudjuk, mi a leghasznosabb taktika a mérkőzésen, hogyan juthatunk túl a bajor óriáson. Hogy ki játszik elöl? Még nem tudom. De az biztos, Pippo olyan játékos, akinek nem kell sok idő, hogy belemelegedjen a mérkőzésbe” – mondta a szakember, akinek alighanem csak a BL-siker jelent automatikus szerződéshosszabbítást.

A Bayernnél is a milánói csatán múlik az idény megítélése, hiszen a tavalyi duplázás megismétlését most is „alapként” kezelik Münchenben, ezt pedig csak szép BL-meneteléssel lehet megfejelni. Ennek megfelelően a Hamburg elleni első hazai kudarcon egy kézlegyintéssel mindenki túllépett, és vasárnaptól már csak a Milan elleni ütközet számított. Felix Magath videoelemzéssel egybekötött tréningeket vezényelt, majd – csak hogy csapata minden eshetőségre felkészüljön – 11 a tíz elleni játékot vezényelt.

„Érezni lehetett, hogy mindenki nagyon odateszi magát – mondta a gyakorlásokról Oliver Kahn kapus. – Mindenkinek folyamatosan arról beszélek, hogy életünk meccsét kell játszanunk, és akkor továbbjuthatunk. Esélyünk van az igazi nagy dobásra, olyanra, amelyre egész Európa felkapja a fejét. Úgy kell felfognunk a találkozót, mintha a Bajnokok Ligája döntőjében lépnénk pályára. Hogy mi történik, ha tizenegyesek lesznek? Olyan nagyon nem bánnám. Egyszer volt benne részem itt, akkor megnyertük a kupát. Tudom, ez tudat alatt ott motoszkál mindenkiben, és pozitívan kell hatnia a játékunkra.”
Kahn mellett azért a csatárokra is hárul feladat, hiszen rúgott gól nélkül a bajorok nem léphetnek tovább. Biztató lehet, hogy az idényben lejátszott 35 tétmérkőzésből mindössze hármon maradt eredménytelen a csatársor.

„Szerintem most is meg tudjuk oldani a feladatot, de óvatosnak kell lennünk. Gólt kell lőnünk, de nem mindenáron az elején. Felesleges az első sípszótól kockáztatnunk, nem ez a legjobb megoldás. Egy kései gól is megteszi” – fogalmazott Roy Makaay.



Müncheni csodák Milánóban

Bár az 1988–89-es idényben csak az UEFA-kupában indulhatott a Bayern, mégis ehhez az idényhez fűződik az egyik legnagyobb kupabravúrja. A sorozat nyolcaddöntőjében ugyan megszakadt a 25 éve tartó hazai veretlensége a nemzetközi porondon – a Lothar Matthäusszal és Andreas Brehmével felálló Internazionale 2–0-ra tudott nyerni az Olimpiai Stadionban –, a visszavágó azonban a milánói csoda néven vonult be a Bayern történelmébe. A San Siróban Raimond Aumann világklasszisként védett, elöl pedig nyolc perc alatt, Roland Wohlfarth, Klaus Augenthaler és Uwe Wegmann révén három bajor gól is született, a 3–1-es vendégsiker pedig müncheni továbbjutást ért.

„Nagyszerű alkalom, hogy ma történelmet írjunk” – volt olvasható 2001. május 23-án a San Siróban a Bayern-tábor felett kifeszített transzparensen a Valencia elleni BL-döntőn. A bajorok akkor már 25 éve vágyakoztak a negyedik BEK-, illetve BL-serlegükre, és a spanyolok ellen végül hatalmas nehézségek árán begyűjtötték. Bár Mehmet Scholl kihagyott tizenegyese után a Valencia szerzett vezetést – a megelőző három évtizedben mindössze kétszer lehetett 0–1-et követően egymeccses döntőben ünnepelni, rendre a Bayern kárára –, azonban Stefan Effenberg újabb büntetőből egyenlített, a tizenegyespárbajban pedig Oliver Kahn három labdát is ártalmatlanított.