„Mit akarhatnék még?”

CSURKA GERGELY ÉS CH. GÁLL ANDRÁS  jelenti TorinóbólCSURKA GERGELY ÉS CH. GÁLL ANDRÁS jelenti Torinóból
2006.02.28. 01:20
Címkék
Még ha a közvélemény számára minden idők legvaskosabb – s gyorsan tegyük hozzá: legkellemesebb – magyar olimpiai meglepetése is Huszár Erika negyedik helyezése a rövid pályás gyorskorcsolyázók 1500 méteres versenyében, a bennfentesek számára mégsem akkora szenzáció a 22 éves jászberényi lány pontszerzése.
Huszár Erika (jobbra) negyedik helyezése az olimpiák történetének egyik legkellemesebb meglepetése
Huszár Erika (jobbra) negyedik helyezése az olimpiák történetének egyik legkellemesebb meglepetése
MTI
Huszár Erika (jobbra) negyedik helyezése az olimpiák történetének egyik legkellemesebb meglepetése
Huszár Erika (jobbra) negyedik helyezése az olimpiák történetének egyik legkellemesebb meglepetése
Huszár Erika (jobbra) negyedik helyezése az olimpiák történetének egyik legkellemesebb meglepetése
MTI
Huszár Erika (jobbra) negyedik helyezése az olimpiák történetének egyik legkellemesebb meglepetése

Ő maga az első hat közé kerülésről álmodozott, mielőtt kiutazott volna a torinói játékokra – más kérdés, hogy nem a leghosszabb, hanem a legrövidebb távon.
– Mivel az összetett Világkupában a hatodik, ötszáz méteren pedig a nyolcadik helyen álltam az olimpia előtt, nem tartottam magam esélytelennek. Egy kört mindenképpen szerettem volna előrehaladni, a titkos álmom pedig a pontszerzés volt, ami a kisdöntő első-második helyét jelentette. A nagydöntő lehetősége talán csak a tudatalattimban mocorgott – idézte fel már a vasárnapi nagybevásárlás után az előzetes várakozásait az utolsó két és fél évtized legeredményesebb magyar téli olimpikonja.

– Maradjunk a realitásoknál az álmok helyett: mennyit költött a torinói belvárosban, a Vittorio Venetón az ötkarikás portékákat kínáló Olympic Superstore-ban?
– Egy vagyont, de azért ne higygye, hogy előre elvertem a negyedik helyért járó jutalmamat. Amellyel kapcsolatban hadd jegyezzem meg – meglehet, azt hiszik, füllentek –, nem is tudtam, hogy van ilyen. Annyira nem érdekelt a pénz, annyira a sportolás öröméért korcsolyázom, hogy az egyik újságírótól tudtam meg a célba érkezésem után: a negyedik hely nemcsak erkölcsi, hanem anyagi elismerést is jelent. Visszatérve a bevásárlásra. Nagy a család, négyen vagyunk testvérek, s persze a szülők, nagyszülők… Csak az fájt, hogy a szüleim tizennyolcadikán, a negyedik helyezésem elérése után hazautaztak, s az utolsó kilenc napot lényegében egyedül kellett eltöltenem Torinóban. Rossz volt…

– Nem alakított ki baráti kapcsolat a versenyzőtársaival?
– Darázs Rózsával és Péterrel jóban vagyunk, Knoch Viktor is aranyos srác, de ő még – hogy is mondjam… – kisfiú, a maga tizenhat évével. Meg aztán a két srác állandóan a számítógép előtt ült, el sem lehetett őket rángatni onnan. A vasárnap nagy ajándéka az volt számomra, hogy Sebestyén Julival és Pavuk Vikivel mentem be a városba, s nagyszerű embereket ismertem meg bennük. Lám, az olimpia ilyesmire is jó…

– Kinek köszönheti a legtöbbet, amikor számba veszi magában a siker „szülőit”?
– Természetesen a családomnak, de rögtön utánuk az edzőmnek, Bánhidy Ákosnak, aki sajnos nem lehetett ott velem Torinóban. Egy sportoló életében sok-sok hullámvölgy, mélypont adódik, Ákos volt az, aki mindig kirángatott ezekből. Meglehetősen érzékeny ember vagyok, mint korábban említettem, az internetes fórumozók lekicsinylő véleménye is nagyon lesújtott. Tudniillik az, hogy mi, a rövid pályás gyorskorcsolyázók a szerencsének és a bíróknak köszönhettük a sikereinket…

– Azért a vasárnap tartogatott még egy meglepetést a csapattársai megismerésén kívül is…
– No igen, meg sem fordult a fejemben, hogy én vihetem a magyar zászlót a záróünnepségen. Nos, mindez csak betetőzte a torinói szép napokat. Különben ez a tél amúgy is jól alakult. Az egyetemen megvan a félévem, mit akarhatnék még?

– Mit tanul?
– A testnevelésin a rekreációs sportmenedzseri szakra járok, most végzem levelezőn a harmadik évet.

– És? A szakmában akar majd dolgozni?
– Mindenképpen, csak még azt nem tudom, hogy mit.

– Egyébként mennyire könynyű a rövid pályás gyorskorcsolyázók élete Magyarországon? Milyenek az edzéslehetőségek?
– Budapesten nem rosszak, van egy igen jó fedett pálya a Puskás Ferenc Stadion területén. Vidéken azonban annál rosszabbak, azért is kellett a fővárosba költöznöm. Nyaranta lehet gyorsasági görkorcsolyázni, az kiváló kiegészítő sportág. Amúgy szinte illegalitásban élünk, azaz éltünk – eddig. Hallom, most megoldják majd a kiutaztatásunkat a minneapolisi világbajnokságra is, és abban is bízom, hogy a mi jó eredményeink jó példát jelentenek a fiatalabbaknak. Talán olyan nemzeti sport lehet a short trackből nálunk is, mint amilyen Koreában vagy Kínában lett.

– Nyugtasson meg: a vancouveri olimpián újra láthatjuk?
– Ha kivívom az indulás jogát, akkor természetesen. Huszonhat éves leszek, a legjobb korban, különben is, ha eddig nem lett volna kedvem a versenyzéshez – persze nagyon is volt –, akkor most megjött volna. De addig még ott van március végén a minneapolisi vb, ott szeretném bebizonyítani, hogy a torinói eredményem nem a véletlen műve volt. ---- E ---- &
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik