Bár nem először vetődött fel Rátgéber László neve a szerb női kosárlabda-válogatott szövetségi kapitányaként, a jelek szerint Belgrádban most végképp eltökéltek.
Rátgéber bátran rendelheti a nótát
Rátgéber bátran rendelheti a nótát
Lazar Pantelics nemcsak a szövetség kulcsembere, hanem a vajdasági szövetség elnöke is. Márpedig köztudott, hogy Rátgéber László Újvidékről, a tartomány fővárosából származik, onnan települt át Pécsre 1993-ban.
– Miért éppen Rátgébert hívják szerb szövetségi kapitánynak? – Lacikát időtlen idők óta ismerem, jó barátok vagyunk, szakmai pályafutása nyitott könyv előttem – mondta Lazar Pantelics. – Vitán felül Európa egyik legkiemelkedőbb edzőegyénisége, bizonyított már a magyar válogatott élén és az Euroligában a Péccsel. Gyakorlatilag helyet bérelt magának ez a csapat a négyes döntőben. Ismerve a női kosárlabdában uralkodó magyarországi viszonyokat, amelyek jóval sanyarúbbak a szerbiaiaknál, ez utóbbi bravúr szinte csodának számít.
– Nyilván ön is tudja, hogy Rátgéber nem mozdulna ki Pécsről. Legalábbis hosszú távon aligha. Azaz főállásban számítanak-e rá, vagy továbbra is dolgozhat a klubcsapatával? – Ezen nem múlik a megegyezés. Ha mellékállásban akar szövetségi kapitány lenni, akkor úgy lesz. Mi már 1999-ben szerettük volna szerződtetni, de akkor a magyar válogatott mellett döntött. Bízom benne, hogy most dűlőre jutunk. Nem tud olyan feltételt támasztani – legalábbis az észszerűség határain belül –, amelyet mi ne teljesítenénk. Nem arról van szó, hogy idehaza nincsenek jó edzők. Vannak bőséggel. Csakhogy Rátgébernél alkalmasabb kapitányt keresve sem találnánk.
– Túl Rátgéber személyén: mi a koncepciójuk? – Négyéves tervet vázoltunk fel, melynek csúcspontja a 2009-es belgrádi universiade és az ugyanazon évben rendezendő Európa-bajnokság lesz. A 2007-es olaszországi Európa-bajnokságra először is ki kell jutnunk – megkönnyíti helyzetünket, hogy az eddigi tizenkettővel szemben tizenhat csapat jogosult a döntőbeli szereplésre –, majd ott az első öt hely valamelyikének megszerzése a cél. Tudniillik ez a belépő a pekingi olimpiára. S a jugoszláv női válogatott az 1988-as szöuli játékok óta nem volt – 1992-ben nem lehetett – ott az olimpiákon. Húsz év szép kerek évforduló lenne a visszatérésre. Majd aztán meg kellene nyerni a hazai pályán rendezendő Universiadét…
– Nem éppen visszafogott tervek. – Nálunk most a női kosárlabda minden tekintetben ugyanazon a szinten van, mint a férfi. Ugyanolyan fontosnak tartjuk a szövetségben, s ugyanolyan anyagi lehetőségeket élvez a szakág, mint a férfiaké. Nem beszélve arról, hogy az utánpótlásunk semmivel sem gyengébb, mint az erősebb nem esetében. Bedobunk apait-anyait, Laci nem tud olyasmit kérni, amit mi ne adnánk meg a felkészülés sikere érdekében.
– Kikre építik a válogatottat? Tuvicsékra, azaz az öregekre, vagy a Knezsevicsék fémjelezte Európa-bajnok, vébéezüstérmes juniorokra? – Ez is Lacin múlik. Ha ő igényt tart az idősebbekre, akkor megoldjuk, hogy ők kötélnek álljanak. A fiatalok pedig égnek a vágytól, hogy hazájukat képviselhessék, immár a felnőttmezőnyben. Ahogy az apróhirdetésekben szoktak fogalmazni: bennünket minden megoldás érdekel.
– Mikor tárgyalnak személyesen is a trénerrel? – Január tizenkettedikére, a Pécs Mondeville elleni hazai Euroliga-meccsére elutazunk Milorad Juriccsal, a válogatott menedzserével. Remélem, ott egymás tenyerébe csapunk… Nekünk a legjobbak kellenek. A férfiválogatott élére – úgy tűnik – visszatér Szvetiszlav Pesics, a 2002-es világbajnok együttes edzője, és a szövetség új elnökének a legendás Boriszlav Sztankovicsot szeretnénk megnyerni. Laci e vonulatba remekül illeszkedik be.