Menekülés a győzelembe

Gyanítható: nem sokan vannak a triatlonsportban manapság, akik ne ismernék Márkus Gergely nevét. Hiszen elperelhetetlen érdemei vannak abban, hogy az athéni olimpián sikeresen zajlottak a triatlonversenyek, a pekingi előkészületeket pedig társigazgatóként felügyeli.
"Márkus Gergely? A legszűkszavúbb srác, akivel életemben találkoztam. De ha megszólal, akkor oda kell figyelni rá. Hirtelenjében nem is tudnék találóbb jellemzést adni róla, mint hogy méltó azokhoz a magyar fiatalokhoz, akik negyvenkilenc éve, a soproni erdészeti egyetem teljes évfolyamaként, ide kerültek Vancouverbe, s utána magyarul, saját tanáraik irányításával szereztek diplomát. Az 1956-os forradalom után ilyennek ismertem meg a magyarokat, mint amilyen Márkus Gergely. Minden erőmmel azon vagyok, hogy az athéni után a pekingi olimpia triatlonviadalának is ő legyen a versenyigazgatója. Ha kell, ölre megyek érte a rendezőkkel…"

Sportági Fellegvár a Tisza partján

Azért valljuk meg őszintén, dagad a keblünk a büszkeségtől, ha a földkerekség egyik legszélesebb körben művelt sportága, a triatlon világszövetségének (ITU) alapító elnöke, Les McDonald ilyen hozsannára fakad, amikor csapatának "kulcsjátékosa", Márkus Gergely kerül szóba. De még nincs vége az elnöki jellemzésnek.
"Mivel valójában skót vagyok, habár Newcastle-ben születtem, s Kanadában élek, számomra a futball szent dolog – tette hozzá Les McDonald. – De Puskás Ferenc, Hidegkuti Nándor és Kocsis Sándor neve után negyedikként mindjárt Márkus Gergelyé jut eszembe, amikor Magyarország nevét hallom. Tizennyolc éves volt a fiú, amikor tíz éve megismertem, s azóta – szép lassan – elválaszthatatlan munkatársak lettünk. Mostanság éppen a 2006-os stratégiánkon dolgozunk."
Szóval, noha szinte illegalitásban dolgozik, tizedakkora csinnadrattával, mint egynémely magyar sportdiplomata, azért nyugodjunk meg: a sport világában alighanem az Európai Triatlonunió főtitkára, az ITU végrehajtó bizottságának tagja az egyik legfontosabb magyar szereplő. Az elvégzett munka mennyiségét és minőségét tekintve feltétlenül.

Aki ismerős Tiszaújvárosban, annak nem kell bemutatni a Márkus családot. Az édesapa, Gábor – tanult hivatását tekintve – jeles fogorvos, de manapság már a triatlon tölti ki az életét. Közelebbről: a triatlonnagyhét s benne a Világkupa-futam rendezése. Elsőszülött fia, az ifjabbik Gábor – akinek a kedvéért édesapja valójában elkezdte a versenyrendezést Tiszaújvárosban a kilencvenes évek elején – a legreményteljesebb hazai triatlonistának indult Kuttor Csabával együtt, és az 1997-es, első tiszaújvárosi Világkupa-futamon ő volt a legjobb magyar. Ki tudja, mire vihette volna, ha a következő évben, kerékpározás közben nem gázolja halálra az országúton egy autó…

A tragédia, ha lehet, még jobban egybeforrasztotta a családot. A két Márkus, apa és fia ettől kezdve együtt rendezte a hamarosan "nagyhétként" elhíresülő augusztusi triatlonbulit – az ország egyik legélhetőbb, legkellemesebb településén. A Tisza és a Sajó összefolyásánál, Tokajtól macskaugrásnyira fekvő egykori Tiszapalkonya a helyi két mamutvállalat, a TVK és a hőerőmű által befizetett ipariűzésiadó-milliárdokat nem pocsékolta el, hanem a város csinosítására, ésszerű fejlesztésére fordította. Mely fejlesztési projektben kitüntetett helyet foglal el az idegenforgalmi szempontból is hatalmas jelentőségűvé fejlődött triatlonrendezvény-sorozat. S melynek köszönhetően Tiszaújváros mára világszinten is a sportág fellegvárává nőtte ki magát.
Márkus Gergely kezdetben azért segített édesapjának, mert tudott angolul – s ez a nyelvtudás ebben a szigorúan angolszász orientációjú sportágban elengedhetetlen az érvényesüléshez –, hogy aztán idővel a világ talán legtapasztaltabb versenyszervezőjévé nője ki magát.
Úgy, hogy még csak jövő júniusban lesz 29 éves…

Két hét után kis híján bedobta a törülközőt

Az ifjabbik Márkus fiú 2002 elején került be az ITU végrehajtó bizottságába (25 évesen!), majd ugyanazon év júliusában, a győri Eb-n hivatalosan is megválasztották az európai szövetség, az ETU főtitkárának. Pozíciójában az idén, a lausanne-i kongresszuson megerősítették.
"Versenybíróként már a 2000-es sydneyi olimpián is részt vettem, minden idők leglátványosabb, legnagyobb jelentőségű triatlonviadalát a kétszázötvenezer őrjöngő ausztrál nézővel izgultam végig – mondta Márkus Gergely. – Akkor már a technikai bizottság tagja voltam, de nem sejtettem, hogy az athéni olimpia triatlonversenyeinek megszervezése majd rám vár."

Pedig így történt. Két évvel a 2004-es olimpia rajtja előtt Les McDonald felhívta Márkus Gergelyt, hogy nagy a baj a görög fővárosban, gyakorlatilag még semmi sem történt előkészítés címén, s elvállalná-e rohammunkában a pálya és a létesítmények, egyáltalán, az egész verseny megszervezését.
"Természetesen igent mondtam, és tizenhat országból összetoborzott, háromszázötven tagú stábbal munkához láttam. Aztán a második héten beláttam, lehetetlenre vállalkoztam, és közöltem Lesszel: ez képtelenség, nincs ember, aki megoldaná a feladatot, bedobom a törülközőt."
Hogy akkor mégis miként lehetett szemtanúja a világ 2004 augusztusában a Vuliagmeni-öbölben rendezett pazar olimpiai triatlonversenynek?
Úgy, hogy Les McDonald valahogy mégiscsak rábeszélte ifjú kollégáját: ne adja fel, még ha reménytelennek is tűnik a vállalkozás.
"Előre kellett menekülnöm úgy, hogy nem láttam az alagút végét. És 2003 októberében sikerült megrendeznünk az olimpia tesztversenyét. Nekem nem tetszett, elégedetlen voltam, érzékeltem a millió apróbb-nagyobb hibát, kívülről azonban ez nem látszott, ömlött rám a dicséret. Ám ha valaki tudta, hogy a neheze még hátravan, az én voltam."

Márkus Gergely athéni lakása szolgált akkoriban az ETU irodájaként, az európai szövetség ügyeinek vezetése és az olimpia versenyének megszervezése – mondanunk sem kell – két embernek is több mint elegendő feladatot jelentett.
"A görög csodálatos nép. Ha határidőt kap a feladat megoldására, akkor két héttel az ultimátum lejárta előttig a kisujját sem mozdítja. Akkor aztán, mihelyt körmére égett a dolog, lázasan dolgozni kezd, és két hét alatt elvégzi két év munkáját. 2004-ben is ez történt."

Kétszer körberepülte már a földet

Akárhogy is, Athén a fiatal főtitkár remek referenciamunkájaként vonult be a sportág történetébe. S attól kezdve nem volt megállás. De erről már Les McDonald szóljon, mégiscsak hitelesebb mindez az ő szájából: "A 2008-as pekingi olimpia triatlonversenyére természetesen kineveztek egy igazgatót a helyi rendezők, csakhogy az illetőnél a kommunista párttól kapott pedigré sokkal többet nyomott a latban, mint a hozzáértés. Ami teljességgel hiányzik… Így aztán, késhegyre menő harc árán sikerült elérnem, hogy Gergely megkapja a társigazgatói – co-director – tisztséget, valójában azonban az ő kezében van a szakmai irányítás. Ha nem így történt volna, egy perc nyugalmam sem lenne…"
Márkus Gergely manapság a Magyar Sport Házának harmadik emeletén bérelt irodájából irányítja az európai szövetség adminisztrációját – már amikor itthon tartózkodik.

"Az idén kétszázhúsz napot voltam távol, kétszer repültem körbe a Földet. Azt nem mondom, hogy nem fárasztó, de ha túlságosan kavarog a fejem, előveszem a laptopomat, és megnézem a legutóbbi tiszaújvárosi versenyről meg az athéni olimpiáról készült felvételeket, videót. És olyankor elkezdek magamban mosolyogni. Talán mégsem hiábavaló a munkám…"

---- D ---- S