Felülmúlt álom: bronz a fa alatt

Ha nem is a legfényesebb éremért játszhatott vasárnap a szentpétervári helyosztókon a két éve Zágrábban vb-ezüstöt nyerő magyar válogatott, azért mégis megvalósult egyik nagy álma, hiszen – fantasztikus meneteléssel – a négybe jutott, és a torna utolsó napján a bronzért küzdhetett. Németh András csapata az utóbbi két hétben hat győzelemmel (Ausztrália, Angola, Dél-Korea, Norvégia, Horvátország, Hollandia), egy döntetlennel (Szlovénia) és a döntő részvevőitől elszenvedett két vereséggel (Oroszország, Románia) érkezett el a dánokkal vívott bronzmérkőzésig.
"A románokkal szemben a sok technikai hiba és a kihagyott helyzetek miatt elveszített elődöntő után azonnal elmondtam a lányoknak, hogy mi az okuk a gondoknak, majd azt kértem tőlük, hogy ettől kezdve mással se törődjenek, mint a bronzmérkőzésre való szellemi és fizikai felkészüléssel – mondta Németh András a vasárnapi találkozó előtt.

A szokásosnál is szófukarabb volt Jan Pytlick, az északiak mestere. "Ha úgy játszunk a magyarok ellen, mint az oroszokkal szemben az első félidőben, akkor semmi esélyünk – vélekedett a vb után leköszönő kapitány, aki a jövőben a GOG Gudme női csapatát irányítja. – Ha úgy küzdünk, mint az elődöntő második félidejében, akkor lesz mit tennünk a karácsonyfa alá."
Egymást kóstolgatva kezdtek a csapatok, azt puhatolták, hogy az ellenfél mit eszelt ki. Tóth Tímea és Szűcs Gabriella vezérletével jól zárt középen a magyar védőfal, Pálinger Katalin pedig hárította a már megszűrt lövéseket. A másik oldalon Rikke Schmidt is bemutatott néhány bravúrt, emiatt maradt ki Kovacsicz Mónika ziccere. Görbicz Anita viszont minden helyzetből lőtt, az ő találataival tartotta előnyét okosan, taktikusan játszó csapatunk.

Szélsők helyett belső építkezés

A dánok nem léptek ki sem Tóthra, sem Mehlmann Ibolyára, ezért élhettek az átlövők. Mindketten nyolc-kilenc méterről is vállalkoztak, a mélázó dán védőfal mögött pedig Schmidt tehetetlen volt. Szűcs túl keménynek ítélt védekezése miatt kétszer emberhátrányba kerültünk, de a dánok így sem tudtak egyenlíteni, mert Balogh Bea a beállósposztról is betalált. A szélsőket egyik csapat sem foglalkoztatta túl sokat, inkább a belső játékosokra épített.

Németh András Vérten Orsolya helyére Kenyeres Fannit küldte be, Hornyák Ágnes is pályára lépett a védelem erősítésére, de ekkor már elolvadt a mieink előnye, sőt eggyel a dánok vezettek. Brödsgaardot nehezen tudták tartani a mieink, ő pedig helyet teremtett Fruelund lövéseinek. Mortensen és Vestergaard-Brandt is befűzte néhányszor a magyarokat. Sjöbergnek nem volt szerencséje, többször is a kapufát találta el, de Vestergaard-Brandt és Lund-Nielsen révén mégis vezetett Dánia. Mindkét csapat játékosainak a kezében és a lábában már kilenc meccs volt, ezért aztán a szaporodó hibákon nem lehetett csodálkozni.

Új posztra helyezett irányítók

A négybe jutást is bravúrnak tekintő magyarok fantasztikusan küzdöttek a második félidőben is, ráadásul Pálingert mintha kicserélték volna.
Pálinger, Pálinger és újra csak Pálinger… A meccs hősévé immár sokadszor előlépő kapus mellett Görbicz is remekelt, rutinosan fogta össze társait, mi több, gólokat is lőtt. Mozgásán, játékán nem látszott, hogy a hét közepén olyan combsérülést szenvedett, amelynek a gyógyulását az orvos hetekre taksálta. Bevált az a taktikai húzás is, hogy a két átlövő posztjára irányítókat (Siti Eszter, Ferling Bernadett) állított Németh András.

Miután Görbicz szemtelenül belőtt egy hetest, a félidő derekán már három góllal vezettek a magyarok. Borbás Rita is derekasan birkózott a nála egy fejjel magasabb dán belső védőkkel, akiknek fogytán volt az erejük. A dán támadások is veszítettek veszélyességükből, mert Knudsen, Vestergaard-Brandt és Hörlykke már képtelen volt pontosan és erősen lőni. Pálinger nevét viszont okkal skandálta továbbra is a kis magyar tábor, amely végig kitartott a csapat mellett a vb-n.
Kis előnnyel, de határozottan haladt a bronzérem megszerzése felé a magyar válogatott, amelynek a múltból is volt adóssága a dánokkal szemben. Egy-két helyzetet kihagytak ugyan a mieink, de Ferling góljával már 23–19 volt a javukra, amikor Pytlick mester időt kért.

Kilenc perc volt hátra, a csarnokban minden magyar abban bízott, hogy ezt az előnyt már nem adja el a csapat. Ferling kezében volt a karmesteri pálca, Görbicz balátlövőt játszott, ez a felállás is bejött legjobbjainknak. Siti Eszter harmadik góljával maradt a négygólos vezetés, majd Borbás Rita 27–22-re alakította az állást, amivel gyakorlatilag eldőlt a bronz sorsa, hiszen három perc alatt nem lehet eladni ekkora előnyt.

Az eredmény szilárd alap

Török Bódognak, az 1965-ben vb-t nyerő válogatott mesterének igaza lett, Németh András csapata érmet tett a magyar kézilabda karácsonyfája alá. Csak dicséret, illeti a lányokat, mert akkor is az utolsó erejükig harcoltak, amikor nem igazán ment nekik a játék. De most nagyon-nagyon örüljünk a csodálatosan csillogó bronznak, amely alap a további, még fényesebb eredményekre.
A magyar válogatott hétfőn 22.55-kor érkezik Ferihegy 2-re.

Mestermérleg
A második félidőben ismét a korábbi erényeit csillogtatta a csapat. Védekezésben és támadásban egyaránt jó teljesítményt nyújtottak a lányok, akikkel mind a mostani, mind a vébén látott játékuk miatt elégedett vagyok. A dánok ellen ezúttal bevált, hogy az átlövőposztra is irányítókat küldtem, akik fantasztikusan csatáztak. Kiemelkedő volt a kapusteljesítményünk is, de a legfontosabb talán az volt, hogy a játékosok lélekben lezárták a románok elleni elődöntőt, túltették magukat a vereségen, és a bronzmeccsre összpontosítottak. Rettentően boldogok vagyunk, hiszen ha valaki a vébé előtt bronzot ígér, látatlanban elfogadjuk.
Németh András, a magyarok szövetségi kapitánya

Nagyon fáradt csapattal álltunk ki a frissebb magyarok ellen, akik főleg a második félidőben kerekedtek fölénk. Fontos lett volna, hogy legalább bronzéremmel zárjuk a világbajnokságot, de elkeseredésre nincs okunk, végig nagyszerűen harcoltunk. Az oroszok ellen is megtettünk mindent a sikerért, a sok fiatalt felvonultató magyarokkal szemben sem vallottunk szégyent. A rengeteg technikai hiba és a pontatlanság a fáradtságból fakadt, mert egy nap nem volt elegendő ahhoz, hogy az elődöntő után regenerálódjon együttesem.
Jan Pytlick, a dánok szövetségi kapitánya ---- Pálinger Katalin: – A szünetben megbeszéltük, hogy a második félidőben sokkal jobban összpontosítunk. A világversenyeken szerzett érmeim között előkelő helyre kerül ez a bronz, mert a vébé előtt nem sokan gondolták, hogy az átalakított, megfiatalított csapat dobogós lesz.

Hornyák Ágnes: – Életem első világversenyéről éremmel térek haza, ezért a csapatnak tartozom a legnagyobb hálával.

Szűcs Gabriella: – Remélem, sikerült valamit hozzátennem a jó szerepléshez.

Borbás Rita: – Pokolian tud küzdeni a csapatunk!

Ferling Bernadett: – A szünetben elhatároztuk, hogy most aztán nincs pardon, harminc percünk van arra, hogy megmutassuk, mit tudunk. Sikerült, pedig a dánok nagyon jók voltak. Nagyon jó társaság jött össze a válogatottnál, tényleg tudunk egymásért hajtani.

Balogh Bea: – Remek végjátékkal nyertünk, mert segítettük egymást.

Vérten Orsolya: – Csapat voltunk, csupa nagy betűvel.

Tóth Tímea: – A szívünk és a lelkünk vezetett a sikerhez.

Mehlmann Ibolya: – A vébé összes mérkőzésén szívvel és lélekkel hajtottunk egymásért. Öröm ebben csapatban játszani. A dánok ellen a szünet után sikerült felpörögnünk, és bebizonyítottuk, hogy megérdemeljük ezt a világbajnoki bronzérmet.

Kenyeres Fanni: – Aaposan túlteljesítettük a célunkat.

Siti Eszter: – Túltettük magunkat a románok elleni vereségen

Görbicz Anita: – Sírok a boldogságtól… Fantasztikus élmény volt a bronzéremért küzdeni, hát még megszerezni. Pálinger Kati bravúrjai nagyon kellettek a sikerhez, az ő védései tartották bennünk a lelket. ---- A találkozó elején mindkét csapat sok hibával játszotta a maga gyors, kombinatív stílusát. Sajnos ebben a szakaszban a mieink átlövései és szélsőziccerei többnyire eredménytelenek maradtak, főként mert siettettük a támadások befejezését, s a kapkodás magában hordozta a hiba lehetőségét. Ráadásul a dánok bal oldala sokszor megtréfálta a védelmünket. Fontos volt, hogy nem nőtt a különbség, Mehlmann Ibolya és Pálinger Katalin jó teljesítménye miatt nem tudtak elhúzni az északiak. A második félidőre szerkezetet váltott Németh András, három irányítóval támadtunk, akik sok labda nélküli lábmunkával szétzilálták a dánok védelmét.

A jelentős javuláshoz a védőteljesítmény és Pálinger Katalin bravúrjai is kellettek, kapusunk újra világszínvonalon védett. A magyar válogatott jól találta meg a kilépő védők mögötti területet, az átlövések mellett bejátszásokból és befutásokból is eredményes tudott lenni. Igazi csapatjátékot nyújtva, kiváló egyéni teljesítményeket felvonultatva szereztük meg a bronzérmet, amely méltó folytatása a magyar női válogatott tíz éve tartó kimagasló eredménysorozatának.

NS szakértő: Köstner Vilmos szakedző