A rombusz két vége volt a kulcs

"Kaká betolta a Milant a nyolcaddöntőbe"
"Kaká volt a legördögibb"
"Kakával eltűnt a félelem"
"Köszönjük, Kaká!"

A szerda reggel megjelent olasz lapok (és honlapok) címeiből válogatva nem volt nehéz olyat találni, amelyben az ember rálelt Ricardo Izecson Dos Santos Leite, művésznevén Kaká nevére. A Milan brazil támadó középpályása két gólt szerzett a Schalke elleni Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésen, ezzel oroszlánrészt vállalt a 3–2-es győzelemből, amely csoportelsőséget ért a piros-feketék számára. (Korántsem mellékesen megjegyezzük, hogy egyetlen további Schalke-találat végzetes lett volna az olasz csapat számára: 3–3-nál a Milan kiesett volna a BL-ből.)

A mezőny legjobbjának is megválasztott futballista a szaklapok zömétől 7-est vagy 8-ast kapott, ami Itáliában kifejezetten magasnak számít, ennek ellenére szűkszavúan értékelte teljesítményét: "Nem az a fontos, hogy én két gólt szereztem, hanem hogy a Milan továbbjutott. Most minden erőnkkel az Inter elleni vasárnapi rangadóra kell összpontosítanunk."

Kaká egyébként az elmúlt hetekben sérülés miatt néhány mérkőzést kihagyott, és a Chievo elleni szombati (vesztes) bajnokin tért vissza, csereként. Kedd este a Schalke ellen aztán visszafoglalta helyét a kezdőcsapatban, azon belül is a rombusz alakú középpályássor "legfelső", azaz a két csatárhoz, Andrij Sevcsenkóhoz és Filippo Inzaghihoz legközelebb eső pontján. Ezúttal azonban – szokásától eltérő módon – nem az előkészítésben, hanem a befejezésben jeleskedett, és az is érdekes, hogy a harmadik Milan-gólt sem csatár, hanem a középpályás Andrea Pirlo (az említett rombusz "alsó" végpontja) szerezte szabadrúgásból. (Talán nem véletlen, hogy ők ketten a Juventus ellen 3–0-ra megnyert bajnoki rangadón voltak legutóbb egyszerre eredményesek, azaz a legfontosabb meccseken villannak meg együtt.)

Carlo Ancelotti, a Milan edzője a találkozó végén nemcsak a brazilt dicsérte, hanem az egész csapatot: "Óriási szükségünk volt erre a győzelemre, és meg is szereztük, bár keményen megszenvedtünk érte. Jobban játszottunk, mint a Schalke, megérdemeltük a sikert, még akkor is, ha a hajrában volt néhány nehéz pillanatunk. Az utolsó perceket szinte lélegzet-visszafojtva játszottuk le, de a német csapatnak ekkor már nem volt igazi gólhelyzete. Kaká nagyszerű formában van, de mindenkit dicsérnem kell. Még Sevcsenkót sem marasztalom el az első bekapott gól miatt, mert igaz ugyan, hogy nem ugrott fel fejelni Poulsennel, de nem számíthattunk rá, hogy éppen a dán talál be a kapunkba. Tudom, hogy a nyolcaddöntőben szembejöhetnek igazi nagyágyúk, mint a Real Madrid vagy a Chelsea, de itt már minden csapat egyformán erős, és különben is: az a fontos, hogy a nevünk ott legyen az urnában." ---- A napokban tanúi voltunk annak, hogy győzelem után lapátra tették egy elitklub vezetőedzőjét (Wanderley Luxemburgo repült a Real Madridtól), úgyhogy nem csodálkoznánk, ha Alex McLeishnek is megköszönnék fáradozásait. Rosszmájúskodás nélkül mondjuk: tényleg lenne mit.

Igaz, hogy a Rangers már korábban továbbjutott, így egy kissé kényelmesen játszó Inter ellen sem szakította meg történelmi léptékkel mérve is példa nélküli rossz sorozatát (10 mérkőzés győzelem nélkül), ám a "történelmi" jelző csak-csak odakívánkozik a kedd esti 1–1 elé is. Sohasem fordult még elő ugyanis a Bajnokok Ligájában, hogy egy skót együttes a csoportjából bejusson az egyenes kieséses szakaszba. A Rangers, a skót bajnokság ötödik helyén vegetáló glasgow-i óriásklub most véghezvitte a bravúrt. De elég lesz-e ez ahhoz, hogy székében tartsa az onnan már többször kizuhanni látszó menedzsert?

"Fogalmam sincs – mondta maga a főszereplő. – A következő két napban lesz néhány beszélgetésünk az elnökkel, és eldöntjük, mi szolgálná a legjobban a Rangers érdekeit és mi az enyéimet. Negyvennyolc órán belül mindenki megtudja, mire jutottunk." Ha mennie kell, mindenképpen emelt fővel búcsúzhat – vélik Skócia-szerte. "Nehéz időszakon vagyunk túl, de kedd este a játékosaim csodálatosak voltak, ízelítőt adtak abból a legendás küzdőszellemből, amely erre a klubra mindig is jellemző volt" – folytatta büszkén a tréner.

A játékosok körében mindenesetre vannak támogatói az egykori válogatott védőnek, például Barry Ferguson, aki élete legnagyobb tettének nevezte a továbbjutást. "Ez minden eddigi sikeremet veri! – áradozott a támadó. – Nem tudom, miért játszunk rosszul a bajnokságban, de szerencsére a Bajnokok Ligájára összeszedtük magunkat. Csodát tettünk, és ha már egyszer sikerült, miért ne sikerülhetne a legjobb tizenhat között is?"

Ferguson elárulta, a Rangersnél úgy döntöttek, hogy menet közben nem árulják el a játékosoknak a sorsukat befolyásoló másik mérkőzés, az Artmedia–Porto eredményét, ez némi zavart okozott. "A végén, amikor emberelőnybe kerültünk, majdnem megőrültem, hiszen hiába kiabáltam a kispadnak az eredményért, senki sem mondta meg. Pedig tudnunk kellett volna, hogy továbbra is tartsuk-e a labdát, vagy megpróbáljuk kiharcolni a győzelmet" – idézte fel az idegtépő pillanatokat. Helyzetük így is volt, Hamed Namusi a nagy zűrzavarban el is puskázta – de most már tudjuk, ez is belefért. ---- Távirati stílusban a többi mérkőzésről

• José Reina elképesztő sorozatot produkált a csoportkörben: a Liverpool spanyol kapusa az első meccs (Betis) 51. percében még megadta magát Arzunak, azóta viszont 489 perce érintetlen a hálója.
• Adriano a Rangers ellen már a 15. gólját jegyezte a Bajnokok Ligájában, és mindössze egy találatra van a legendás Sandro Mazzola klubcsúcsától.
• Már biztos, hogy Hollandia a legjobb eredményével zárja a csoportkört, korábban ugyanis egyszer sem élte meg két gárda az egyenes kieséses szakaszt, most viszont a PSV és az Ajax is ott lesz a tavaszi folytatásban. Eddig hétszer fordult elő, hogy két holland együttes volt ott az első csoportkörben, mindössze háromszor jutott tovább a páros egyik tagja.
• Az Artmedia ellen a 100. BL-mérkőzését vívó Porto legutóbb az 1998–1999-es idényben esett ki a(z első) csoportkör után (harmadik lett az Olympiakosz és a Croatia mögött, illetve az Ajax előtt, de akkor még a második helyért sem járt UEFA-kupás tagság), és leszámítva a 2000–2001-es évadot, amikor az Anderlecht ellenében már a selejtezők harmadik körében elbukott (az UEFA-kupában viszont eljutott a negyeddöntőig), illetve a 2002–2003-as évadot, amikor az UEFA-kupában indult (ott viszont meg sem állt a végső győzelemig), a csapat rendre várhatta a folytatást. 2000-ben negyeddöntős, 2004-ben bajnok volt, a 2001–2002-es szezonban pedig a második csoportkörig jutott.

Lapszemle

Guardian (angol)
Mickael Essiennek óriási szerencséje volt, hogy a bíró és az asszisztens nem látta teljes szörnyűségében a jelenetet, amikor lerúgta a liverpooli Dietmar Hamannt. José Mourinho könnyedén elbagatellizálta az esetet, de utóbb bevallotta, hogy valójában nem is arra nézett.

Times (Angol)
Alex McLeish történelmet írt azzal, hogy ő juttatott először skót csapatot a Bajnokok Ligája kieséses szakaszába. A kérdés már csak az, hogy a közeljövőben maga McLeish is történelem lesz-e az Ibrox Parkban. A Rangers összeroppanása a hazai színtéren arra utal, hogy a szakvezetőnek nem sok ideje lehet hátra a kispadon.

Eindhovens Dagblad (holland)
Különleges előadás volt, ráadásul felfedezhetők bizonyos párhuzamok a múlttal, többféle tekintetben. A legfontosabb, hogy a PSV-nek korábban csak egyszer sikerült zsinórban háromszor "áttelelnie" az európai porondon: 1987 és 1990 között, amikor szintén Guus Hiddink irányította a csapatot.

De Telegraaf (holland)
Jóllehet a PSV negatív gólkülönbséggel, csupán négy rúgott góllal ment tovább, ezek a kevéssé örömteli számok elsősorban az idény előtti bizonytalan helyzetre vezethetők vissza. Az előző szezon sikercsapatát szétszedték, a keret nagyon meggyengült.

---- Rafa Benítez (Liverpool)
"Mit gondolok arról, hogy Essien lerúgta Hamannt? Lényegtelen. Mindenki látta, mi történt, ítélkezzenek a szurkolók" – mondta a címvédő edzője a Chelsea elleni mérkőzés egyik központi témájáról.

José Mourinho (Chelsea)
"Essien belépőjét nem láttam, de azonnal mondtam a felpattanó Rafa Beníteznek, hogy üljön vissza a helyére, és nyugodjon meg" – vázolta saját verzióját az egyébként eseménytelen meccs legszikrázóbb pillanatairól a portugál mester, noha a tudósítások szerint Mourinho gúnyolódott kollégájával.

Franck Vercauteren (Anderlecht)
"Három pontot gyűjtöttünk, és egy gólt is szereztünk!" – lelkendezett ironikusan a lila-fehérek szakvezetője a Betis elleni győzelem után, illetve azt követően, hogy a csapat az utóbbi 12 BL-mérkőzését mind elveszítette, a mostani csoportkör előző öt fordulójában pedig képtelen volt betalálni az ellenfelek kapujába.

López Caro (Real Madrid)
"A keretet kitűnő profik alkotják, és biztos vagyok benne, hogy ennek megfelelően állnak majd a közös munkánkhoz" – így a királyi gárda felnőttcsapatának élén vesztesen debütáló edző.

Trond Sollied (Olympiakosz)
"A Real ugyan tartalékosan állt fel, de a Madrid mindig a Madrid" – emelte emberei győzelmének fényét a norvég szakvezető.

Vladimir Weiss (Artmedia)
"Nem vagyok szomorú, hiszen a lényeg, hogy folytathatjuk az európai porondon. Legfeljebb azt sajnálom, hogy a Rangers ment tovább a Bajnokok Ligájában, az Artmedia ugyanis jobb csapat. Volt egy szituáció, amikor tizenegyest kaphattunk volna, de nem szeretném erre fogni a harmadik helyünket, és bosszankodni sem vagyok hajlandó miatta" – fogalmazott a szakember.

Co Adriaanse (Porto)
"Nagyon fontos mérkőzés volt a számunkra, de sajnos borzalmas körülményekkel kellett szembesülnünk, a pálya például alkalmatlan volt a játékra. Ugyanakkor az Artmedia több helyzetet alakított ki, ezért ha valamelyik csapat megérdemelte volna a győzelmet, az a szlovák bajnok" – igyekezett sportszerűen megnyilvánulni az edző. ---- A Bajnokok Ligája valaha volt leghosszabb nyeretlenségi sorozatára tett pontot az Anderlecht Sevillában: a Betis elleni 1–0-s siker 12 meccses kudarcszéria végét jelentette.

"Nagyon ránk fért már a siker, örömteli, hogy legalább szépen búcsúztunk a Bajnokok Ligájától – mondta lapunknak Juhász Roland, aki végig a pályán volt a brüsszelieknél. – Felszabadultan játszottunk, a hét végi bajnokin látott csapatból négyen maradtunk, de ahogyan elnéztem, a Betisnél is jobbára azok kaptak lehetőséget, akik az utóbbi időben kevesebbet játszottak. Mindenki bizonyítani akart, kiadta magából a maximumot, örülök, hogy mi jöttünk ki jobban az összecsapásból."

Juhásznak a keddi volt a harmadik és egyelőre az utolsó BL-meccse. "Csak idegenben játszottam, de nem bánom, mert az angol és a spanyol pályákon tapasztalhattam, mennyire más ott a kultúra – mondta a magyar légiós. – Azt eddig is tudtam, hogy a Bajnokok Ligája nagyon erős sorozat, de most láthattam, hogy a ligát körülvevő miliő milyen, hogy az érintettek mennyire odafigyenek mindenre. Kár, hogy nekünk ebben az idényben ez volt az utolsó fellépésünk. Már az elején látható volt, hogy reálisan legfeljebb a harmadik helyre van esélyünk, sajnos még arról is lemaradtunk. Jobb lett volna, ha a Betisszel való párharcunk az utolsó, a sevillai mérkőzésen dől el, de a szerencse nem állt mellénk. Hazai pályán a Betis és a Liverpool ellen is kihagytuk az összes helyzetünket, és az elszórt pontok sokba kerültek. Emiatt vagyunk talán kissé csalódottak."