Másodhegedűsből prímás

Vágólapra másolva!
2005.11.30. 02:59
Címkék
"Majd ha világbajnoki dobogón állok, akkor elhiszem, hogy elértem valamit ebben a sportágban"  mondta Gál Róbert még a 2003-as anaheimi olimpiai kvalifikációs világbajnokság előtt. Azóta eltelt több mint két év, és a nagy álom a múlt hét végén Melbourne-ben beteljesült.
Gál Róbert sikeres évet zárt: a debreceni Európa- és a melbourne-i világbajnokságon egyaránt bronzérmet nyert talajon
Gál Róbert sikeres évet zárt: a debreceni Európa- és a melbourne-i világbajnokságon egyaránt bronzérmet nyert talajon
Gál Róbert sikeres évet zárt: a debreceni Európa- és a melbourne-i világbajnokságon egyaránt bronzérmet nyert talajon
Gál Róbert sikeres évet zárt: a debreceni Európa- és a melbourne-i világbajnokságon egyaránt bronzérmet nyert talajon
Gál Róbert sikeres évet zárt: a debreceni Európa- és a melbourne-i világbajnokságon egyaránt bronzérmet nyert talajon
Gál Róbert sikeres évet zárt: a debreceni Európa- és a melbourne-i világbajnokságon egyaránt bronzérmet nyert talajon
Gál Róbert gyerekként azután került kapcsolatba a tornával, hogy a család Budapesten a IX. kerületbe költözött. A szülők sokat dolgoztak, a kis Robit emiatt beadták tornázni a Ferencvároshoz. Láng Géza foglalkozott vele, és a tehetséges fiú a tornateremben ragadt. Az eredmények sem maradtak el, ám az igazi bravúrokat csak a klubváltás után, jelenlegi edzője, Vereckei István keze alatt produkálta.

"Amikor jöttek az első sikerek, magam mögött hagytam a régi, habókos énemet – mondta Gál Róbert még 2003-ban. – Sokkal tudatosabban álltam a munkához, hiszen elérhető közelségbe kerültek azok a célok, amelyekről gyermekkoromban álmodoztam."

Mára a "habókos" énjéből keveset mutat, rendkívül szerény, visszafogott fiatalember, aki mindig a helyükön kezeli dolgokat. Azt is mondhatnánk: csendes, viszszahúzódó típus, ám amikor elengedi magát, rögtön megmutatkozik, hogy valójában vidám alaptermészetű, és humora is van. A versenyek előtt mindig óvatosan jósol, ezresekben lehet fogadni rá, hogy a döntőbe jutást tűzi ki céljául, de ennél többet nem mond. Talán babonából, talán azért, mert elővigyázatos. Ha ront, nem kell "a kardjába dőlnie", de ha jól szerepel, akkor sem száll el magától.

Tudta, hitte, érezte, hogy a kitartó, céltudatos munka meghozza gyümölcsét.

Az idén a debreceni kontinensbajnokságon megszerezte első Eb-érmét, talajon hazai közönség előtt állhatott dobogóra.
"Azt hiszem, nem okozott volna törést az életemben, ha nem jön össze az érem, semmiképpen sem adtam volna fel – fejtegette a KSI 26 éves sportolója még júniusban, Eb-bronzzal a nyakában. – Nagyon szeretek tornázni, és ezen nem változtatott volna az sem, ha a negyedik, esetleg az ötödik helyet szerzem meg. Minden világverseny előtt azt mondom magamnak: mivel évek óta ott vagyok a finálékban, egyszer csak kijön a nagy eredmény."

Gál Róbert nem kifejezetten szerencsés típus. Az athéni olimpián ugrásban a hatodik, pontszerző helyen záró tornász (a belügyminiszter dísztőrt is adományozott neki a játékokon nyújtott teljesítményéért) egy héttel a debreceni Európa-bajnokság rajtja előtt megsérült, kiújult egy korábbi izomproblémája. Az esztendők során többször is küzdött a fájdalommal, hol a nyaka, hol a válla, hol a háta kínozta. A szakmai hullámvölgyek sem kerülték el, de szerencsére mindig meglelte a kiutat: a tornában találta meg örömét újra és újra.

Ehhez képest meglehetősen riasztóan hangzott, amikor két hete, a melbourne-i utazás előtt lapunknak ezt mondta: "Besokalltam…"Kiderült, néha bizony ő is beleun a napi teendőibe, ugyanakkor a munkát, amelyet rábíznak, mindig elvégzi. Talán ezért is olyan jó a viszonya trénerével, Vereckei Istvánnal, akinek sokat köszönhet. Akárcsak Krisztinának, aki évek óta kitart kedvese mellett, és mindenben támogatja.

"Ő igazi angyal – magyarázta Gál Róbert. – Ismeri az összes rigolyámat, megérti, ha fáradt vagy éppen nyűgös vagyok, és kitűnő érzéke van ahhoz, hogy a legjobb pillanatban mondjon valami kedves, biztató szót."

A tornász nem titkolta: az ausztráliai vb után akár gép nélkül hazarepült volna szerelméhez…

Az őszi Világkupa-viadalokon remek formában versenyzett, a kimerítő sorozatról (Stuttgart, Glasgow, Maribor volt az útvonal) négy bronzéremmel és egy ezüsttel tért haza. A mesterfokú bajnokságon már fásult, fáradt volt, a tatai edzőtáborban pedig nagyon elege lett. Minden elszántságát összeszedte, újra és újra odaállt az ugráshoz, talajon centinként javítgatta a tíz pontból kiinduló gyakorlatát.

"Megérte a sok munka, jó évet zártam" – kommentálta melbourne-i előadását. Nem is hittük, hogy ennél sokkal többet mond. A múlt heti világbajnokságon elért harmadik hely pályafutása eddigi legnagyobb eredménye, amely újabb lendületet adhat a jövő májusi Európa-bajnokságra.

Mert – szerencsére – már ezen jár az esze.

GÁL RÓBERT
Született: 1979. március 30., Budapest
Klubja: KSI SE
Edzője: Vereckei István
Legjobb eredményei: olimpiai 6. (ugrás, Athén, 2004); vb-3. (talaj, Melbourne, 2005), vb-4. (ugrás, Anaheim, 2003); Eb-3. (talaj, Debrecen, 2005), Eb-4. (talaj, Ljubljana, 2004); 3x Vk-győztes (talaj, Cottbus, 2003, ill. talaj és ugrás, Sao Paulo, 2005); 8x magyar bajnok ---- R ---- &
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik