"Ne halj meg úgy, mint én!"

Orvosai akkor még nem adták fel. Október 12-én történt, az egykori labdarúgó állapota mintha javult volna, tisztán kommunikált, s különös kérése az volt, hogy üzenetét, a címben idézett figyelmeztetését írják le, sőt készítsenek róla, így ahogy van, szörnyű állapotában fényképet, amely, nyilván úgy vélte, riasztó hatással lehet az alkoholizálókra. A mélységesen lehangoló kép a haldokló géniuszról – az üzenettel együtt – azóta hatalmas betűkkel meg is jelent a News of the World nagy példányszámú londoni bulvárlap első oldalán.

George Best ugyanis már akkor tudta, a játszmának visszavonhatatlanul vége – nincs már rájátszás, hosszabbítás. Mondhatni, a halál árnyékában tett utolsó gesztusa minden másnál jellemzőbb volt egyéniségére, amit egy tömör, rövid szó ír le a legpontosabban: adni. Ez nyilvánult meg játékában a zöld gyepen éppen úgy, mint – tragikus módon – a zajos tivornyákon. Páratlan népszerűsége a világhírű kortársak, a Beatles csillagaiéval vetekedett, utolérhetetlen tehetsége, cselei, technikája, gyorsasága, kombinatív készsége ritka élménnyel ajándékozta meg rajongóit még karrierje utolsó éveiben is, amikor pedig az alkoholizmus már nyomot hagyott rajta.

A futballvilág képtelen eldönteni, hogy a brazil Pelét vagy az argentin Diego Maradonát koronázza-e királyává – de ez most mindegy is, inkább idézzük fel azt, hogyan vélekednek ők George Bestről!
"Ő volt a legjobb futballista, akit valaha láttam. Nemzetközi elismertségét gátolta, hogy hazája, Észak-Írország válogatottja nem játszott jelentős szerepet a világeseményeken" – így a "Fekete Gyöngyszem".

"Kedvencem volt a kezdetektől, minden idők egyik, ha nem a legnagyszerűbb csatára" – mondta az "Isteni".
A zseniális labdaművészt, aki Denis Law-val és Bobby Charltonnal alkotott ellenállhatatlan triumvirátust Manchesterben, remek humorérzék jellemezte. Roppant jóképű volt, a nők bálványa – első felesége, Mary Stavin szépségkirálynő volt –, utálta viszont a fegyelmet, fittyet hányt a szabályokra. Rendhagyó, de lebilincselően kedves, nagyvonalú és szellemes partihős hírében állt. Félelmet, gátlásokat sem a pályán, sem azon kívül nem ismert. Habzsolta az életet – szép nők, remek borok, gyors autók –, előszeretettel látogatta a kaszinókat, nagy tétekben játszott. Az élvezetekben nem ismert mértéket, individualista volt és öntörvényű, márpedig ezek a vonások, ugye, nem kifejezetten tipikus vonásai egy példás sportembernek.

Az önpusztító életvitelt, a gyakran visszatérő részegségek következményeit, a csapatfegyelem semmibevételét, a sorozatos késéseket az edzésről, a kényszerű edzéskihagyásokat a Manchester United egy idő után nem nézhette el. George Bestnek 1974-ben, 28 évesen távoznia kellett az Old Traffordról. Innen egyre meredekebb lejtő vezetett az alkoholizmus felé, és nem segített a vándorlás, a gyakori váltás sem. Az addig az MU-hoz hű George Best a következő évtizedben majd egy tucat angol, skót és amerikai klubban fordult meg, mielőtt 1983-ban, 37 évesen befejezte pályafutását.

A krónikus delirium tremens szorításából nem volt többé me-nekvés. Ez a csodálatos futballista 1984-ben már a rabok csapatában rúgta a bőrt, miközben három hónapos büntetését töltötte a Ford Open nevű börtönben. Az ítélet oka ittas vezetés, plusz hatósági személy – az őt igazoltató rendőr – elleni testi sértés. De ez sem tántorította őt el addigi életvitelétől, aminek egyenes következménye, hogy 2002-ben már elkerülhetetlen volt "szivaccsá" vált májának eltávolítása. A transzplantáció sem riasztotta vissza a mértéktelen fröccsözéstől, amely egy új máj esetében – inkább előbb, mint utóbb – végzetes.

2004 januárjában ismét ittas vezetésen érték a hatóságok, s húsz hónapra eltiltották a vezetéstől. Egy visszaeső számára ez már-már kegyelemmel felérő ítélet, mintha a bíró tudta volna, hogy George-nak nincs már sok hátra.
Az idén októberben rosszul lett, veseelégtelenség lépett fel nála, beszállították a londoni Cromwell-kórház intenzív osztályára. A hónap végén mintha lábra kapott volna, de váratlanul tüdőgyulladása lett, állapota fokozatosan ismét romlott. Orvosa – egyben barátja –, Roger Williams professzor heroikus küzdelmet folytatott a belső vérzésekkel küzdő labdarúgónagyság életének megmentéséért, de 24-én délelőtt be kellett vallania: "Élet és halál küzdelmében George Best elérkezett ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs visszatérés."

Gyászol a Manchester United, az angol labdarúgás természetesen velük együtt az egész nemzetközi futballtársadalom. Minden idők egyik legkiemelkedőbb klasszisa távozott az élők sorából. Hiábavaló minden sajnálkozás, George Best tragikus sorsa beteljesedett. Nincs vigasz. Szeretetre méltó volt, de menthetetlen. Ő is tudta – vállalta. A profeszszor mondta, a haláltól sem félt.
Alakját, sziporkázó, utánozhatatlanul szellemes játé-kát őrzi az emlékezet, s – amíg csak létezik futball ezen a földön – a legnagyobbak jutalma, a halhatatlanság.