Angyalföldi feltámadás

Olyan ez, mint amikor valakit bedobnak a mély vízbe, és amikor partot ér, szinte maga is elcsodálkozik: jé, én tudok úszni? Markovits László beismeri: mai fejjel inkább Kamcsatkáig szaladt volna el, mintsem elvállalja a Vasas ügyvezetői elnöki posztját, csakhogy akkor még annyira tapasztalatlan volt, hogy fel sem tudta mérni, milyen súlyos örökséget vett át. Ma viszont már cseppet sem bánja, hogy belevágott. Sőt! Tény, a Vasas roppant nyomasztó helyzetben vegetált. A számlaegyenlege negatív volt, hiába ültek harmincan az elnökségben, attól még alig érkezett segítség, a fizetések rendszeresen késtek, az egyesület központi szerepe egyenlő volt a nullával, a szakosztályok összetartás, egység, közös elvek és irányítás nélkül magukra maradva küzdöttek a létfenntartásért, ráadásul az egyéni érdekek mindig a klub és a sport érdekei elé tolakodtak, és mindez enyhén szólva nem vonzotta a szponzorokat.Akárcsak a düledező klubházat, magát a Vasast is csak a csoda tartotta még lábon, a kiköltözés pedig szimbolikus jelentést kapott: új időszámítás kezdődött el. Felismerték, hogy bár a mai napig szükség van a kéregetésre, és ezért igen fontos a kapcsolatrendszer ápolgatása, ám ezzel a módszerrel nem lehet messzire jutni. Markovits László és a felfrissített elnökség abból indult ki, hogy a sport igenis üzlet, de abban az értelemben, hogy szolgáltatást nyújt, ugyanúgy, mint a nyelv- vagy számítógép-tanfolyam. Másként fogalmazva, fontos az állami szerepvállalás, de a sportvezetőknek rá kell ébredniük, hogy a szolgáltatásaikat el kell adniuk. Ugyanakkor a szülők csak oda engedik el szívesen a gyerekeiket sportolni, ahol jó a létesítmény, ahol érzik a törődést, ahol pedagógiai-pszichológiai érzékkel megáldott edzők foglalkoznak velük, és ahol a lurkók edzés után le is tudnak fürödni.A szülők ma még gyakran ódzkodnak a tagdíjaktól, ám a klub nyílt kártyákkal játszik. Minden szakosztály költségvetése nyilvános, a szülők így megtudhatják, mennyibe kerül a víz, a fűtés, az edző, azaz maga a sportolás, és azzal is tisztában vannak, hogy az egyesület vezetősége nem a nem létező állami támogatáson akar spórolni, és ami szintén fontos: az ő pénzükből nincs profit, és abból egyetlen fillér sem jut a továbbra is a mecenatúrából élő felnőttek versenyeztetésére. Az olimpiai bajnokokkal büszkélkedő vízilabda-szakosztály, például, az idén mindössze néhány millió forint támogatást kap az államtól és a MOB-tól együttesen, ugyanakkor évente húszmilliót kénytelen fizetni az államnak a vízfelület bérléséért – azaz az állam nem ad, hanem kap –, a különbözetet pedig valahogy össze ki kell gazdálkodni.Igazi szolgáltatást viszont valóban csak kiváló létesítményekkel lehet nyújtani, ezért a Vasas egy éve átvette a vagyonkezelői jogokat, és lenyűgöző fejlesztésekbe kezdett Pasaréten. Hamarosan belevághat a fejlesztésbe a Folyondár utcában, és a nem túl távoli jövőben a Fáy utcai telep átalakítása is megindulhat. A tervezett 12-14 szakosztály – amelyek már most tartozások nélkül és sikeresen működnek –, roppant vonzóvá válhat a gyerekek és a sportolni vágyó felnőttek számára, és ezzel a Vasas által megteremtett anyagi feltételek elegendőek lehetnek a nyugodt működéshez. Ráadásul minden fejlesztés az állami vagyont gyarapítja, azaz a klub, a befektető és az állam megtalálja a maga számítását ebben az üzletben.Nagy a kísértés a didaktikus befejezésre, ám tanulságként kanyarodjunk inkább vissza oda, ahol elkezdtük. Ha valaki vízbe pottyan, akár meg is fulladhat. Az ügyesebb viszont inkább kiúszik.PASARÉT
A Vasas az MKB-Euroleasinggel közös céget hozott létre az üzemeltetésre, amelyben fele-fele arányban tulajdonosok. Utóbbi arra vállalkozott, hogy tíz éven belül legalább egymilliárd forint értékű fejlesztést hajt végre az ingatlanon, ám egy év alatt már csaknem félmilliárdnál tart. Itt is az a helyzet, hogy a terület állami tulajdon, a vagyonkezelői jog teljes mértékben a Vasasé, és minden bevételt a létesítményre fordítanak, azaz a pénz nem különböző zsebekbe vándorol. Adódik a kérdés, hogy mi az MKB-Euroleasing haszna, a válasz pedig roppant egyszerű: a presztízs. Lényeges szempont, hogy ezzel a konstrukcióval a területet sikerült megmenteni a sport számára, hiszen már kész tervek voltak az egészen más jellegű hasznosítására.

FÁY UTCA
A Béke úti fronton a jelenleg sem sportra használt 25-30 ezer négyzetméteres részt átsorolják más övezetbe, hogy lehessen rá üzleti célokból építeni, és az ebből származó bevételeket fordíthatja a Vasas a sportövezeten álló ingatlanokra. Ez sem privatizáció, hiszen a terület tulajdonosa továbbra is az állam maradna, amelynek vagyona csak nőne ezekkel a beruházásokkal, a bevételek pedig a vagyonkezelői jogot birtokló Vasas szolgáltatásainak a minőségét hivatottak javítani. Ha ez a terv is valósággá válik, lesz itt új stadion, műfüves, villanyfényes edzőpálya, uszoda, új sportcsarnok. Természetesen itt sincsenek kizárva a befektetni vágyók, velük akár még merészebb álmok is megvalósulhatnak.

FOLYONDÁR UTCA
Májusban pályázatot írt ki a klub a létesítmény hasznosítására, amelyre egy jelentkezés érkezett. Ennek köszönhetően másfél milliárd forint értékű beruházást hajthatnak végre, ha a cég elnyeri ezt a pénzt egy EU-pályázaton, amire igen bíztatóak az esélyek. A jogi háttér már adott, az egész terület tulajdonosa az állam és az óbudai önkormányzat. Minden vadonatúj lesz, ez egyébként az EU feltétele is, és így öt fallabdapálya, egy uszoda, egy konferenciaterem, a csarnokon belül ezer nézőt befogadó főpálya, több edzőpálya, fitnesz- és tanterem épül majd fel a 7.5 ezer négyzetméteren. A Folyondár utcában az üzemeltetést fele-fele arányban birtokló közös cég fogja végezni, és a bevételeken is megosztoznak.