Kisalföldi fék, Rákóczi-induló

Nagy kérdés, hogy amennyiben Reszeli Soós István, a Győr szakmai igazgatója percenként kérte volna a pályán lévő tizenegy zöldmezestől a pontosságot, vajon folyamatos játékot látunk az ETO részéről? Merthogy a kisalföldi zöld-fehérek szakmai guruja, amint szóvátette, Vincze Ottóék a labdát megbecsülve tették a dolgukat, azaz futballozgattak. A gyakorító képző amúgy indokolt, lévén ezen időszakok nem haladták meg a 30 másodpercet… Már csak azért sem, mert az előzetes várakozások ellenére a labdát jobbára az igencsak tartalékosan felálló hazai gárda birtokolta. Sőt az első félidő legnagyobb helyzetét is a forduló előtt a 14., azaz még éppen nem kieső helyen álló, s góllövőinek majdnem felét nélkülöző vendéglátó alakította ki, ám győri kollégáival ellentétben hasznosan futballozó Nagypál Tibor Szasa Sztevanovics kapuja mellé küldte a bal alsó sarokba kívánkozó labdát.

Noha a ziccert középen áttörve alakította ki a Rákóczi, annak vezetőedzője, Prukner László folyamatosan a szélek aktívabb használatát kérte játékosaitól, ám szavai elvétve jutottak el a távolabb fekvő bal oldalra, így jobbára a hozzá közeli szélen igyekezett az egyébként fegyelmezetten játszó csapata akciót kialakítani. Finta Zoltán előretöréseivel olykor megvalósult az edzői elképzelés, ám a csatárjáték miatt már joggal elégedetlenkedhetett a szakember, ugyanis középen ritkán akadt érkező ember.

Változatlan felállásban és változatlan leosztásban folytatták a mérkőzést a felek, azaz a térfélcserét követően is a Rákóczi akarata érvényesült. Mindamellett a kezdősorok – legalábbis az ETO-é – nem sokáig maradtak érintetlenek, Reszeli Soós István az egy évvel ezelőtti somogyi bajnokin (1–2) gólt jegyző Horváth Róbertet hívta le. Sőt kisvártatva Varga Zoltán is érkezett, csakhogy addigra már hátrányba került az ETO, mégpedig a tavaszi győri párviadalon (0–1) egyedüliként eredményes, korábban amúgy a kaposváriaknál is megfordult Kardos Ernő révén.

A gólt követő percekben lendületben maradt a Rákóczi, ám a pörgés rövid ideig tartott: az előny megzavarta a vendéglátót, kapkodóvá vált az addig türelmesen építkező Kaposvár futballja, így az irányítás az ETO ölébe hullott, ám így is csak a védekezésre kényszerülő Rákóczi előtt adódott komoly gólszerzési lehetőség. A lefújásig hátralévő időben, noha a Győr menetközben háromcsatáros játékra állt át (Bajzát Péter érkezett a betliző Vincze Ottó helyett, amelyre Prukner László válaszként behozta Tereánszki-Tóth Pétert a középpálya megerősítésére), ám ez nem hozott minőségi változást. A Kaposvár megérdemelten fektette két vállra a szerény produkciót nyújtó Győrt, s ezzel megduplázta győzelmei számát. Ez a mostani siker a helyzetek alapján lehetett volna a Sopron elleninél (2–0) is nagyobb különbségű, ám az utoljára a negyedik fordulóban örülő somogyi drukkereket ez a legkevésbé sem izgatta.

Reszeli Soós István a mérkőzés előtt az ETO honlapján arról beszélt, hogy 14-15 játékosa is jó formába lendült. Kérdés, a szombat este kérdése: vajon miért nem őket játszatta a szakmai igazgató?… ---- M ---- &