A cél megint a kegyelmi állapot

– Hányszor kérdezték már meg, hogy mit vacsorázik pénteken?
– Nem tudom, de hogy sokan, az biztos – mondta Erdei Zsolt. – Mi lesz az utolsó vacsorám, és hasonlóan hülye kérdések. Még szerencse, hogy nem rosszindulatból mondják, legalábbis én nem azt érzem. Nem bánt, nem is nagyon foglalkoztat, inkább viccesnek fogom fel.
– Viszont nem biztos, hogy csak egy meccs úszott el a gombás étel miatt. Lehet, hogy több is elszállt: az amerikai út, a címegyesítés…
– Nem tudom, ki mire gondol, amikor azt mondja, sokat buktam a találkozón. Az anyagi javakra, a felkészülés csattanójára, a három hónap munkára, esetleg másra?

A betegség miatt meghúzta a szíjat

– Jó, akkor álljunk meg! Ön szerint bukott valamit a rendkívüli események miatt?
– Azonkívül, hogy nem bokszoltam, és hogy szűkebbre kellett húznom a nadrágszíjat, nem hiszem. Két meccs között így több idő maradt ki, ez a fejlődés szempontjából nem a legjobb, de remélem, azóta behoztam a lemaradást.
– Mennyire volt szoros a nadrágszíj?
– Levegőt azért kaptam… Tény, a meccspénz a kasszában maradt, így ebben az évben csak egyszer volt bevételem, februárban, a Hugo Hernán Garay elleni mérkőzésem után. Azóta nem kerestem, és a tartalékaimat éltem fel. Eléggé a nullán lennék, ha valamilyen okból még ez a találkozó is elmaradna.
– Ettől függetlenül feltűnően nyugodt a hangja.
– Talán azért, mert nem vagyok ideges. Jó, nyilván foglalkoztat a meccs, az ellenfelem szerintem nagyon erős, de egyikünk sem kerülheti el a sorsát. Aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik. Kicsit talán túl lazán fogom fel az eseményeket, de mindenképpen győzni akarok, ugyanakkor most még nem szeretném halálra izgulni magam.
– Honnan ez az új szemlélet?
– Jött magától, fokozatosan kialakult. Az izgalom megmaradt, jó is, hogy így van, mert rendre akkor szoktam a legjobban bokszolni, ha izgulok. De – és talán ez az új – semmit sem szabad túlzásba vinni.
– Mintha hatott volna önre az amerikai filozófia.
– Ahhoz azért túl kevés időt töltöttem ott el, de lehet, hogy ez-az hatással volt a felfogásomra, a viselkedésemre. Aztán a meccs napján úgyis olyan izgatott leszek, mint régen. De ez mindig jó jel volt, csak ha túlzottan aggodalmaskodtam, akkor görcsöltem be. Most nincs semmi gond. Jó formában vagyok, repülnek az ökleim, gyors vagyok, nincs miért izgulni. Persze lehet, hogy Sahnoune eltalál, de a bunyó társasjáték, aki bokszolni akar, ilyen apróságokkal is számolhat.

Lassan megunja a francia riválist

– Nem unalmas, hogy gyakorlatilag március óta Sahnoune-ra készül?
– Jó lenne már túljutni rajta. Nyilvánvalóan foglalkoztat a mérkőzés, és az is, hogy régen bokszoltam. Ki tudja, ő talán úgy érzi, júliusban megijedtem, és azért nem álltam ki ellene, de ez a viselkedés távol áll tőlem. Ha tudnák, min mentem keresztül, senki sem bírálna emiatt.
– Legalább okosabb lett Sahnoune-t illetően?
– Igazából július óta nem tudtak újat mondani róla. Akkor is tudtam, most is tudom, hogy a saját bunyómat kell bokszolnom. Mint Julio César González ellen. Ha most is olyan jó állapotban leszek, megelőzgetem, hirtelen meglepem, lábon elmozgok, és akkor nem lehet gond.
– Van esélye megközelíteni a mexikói elleni formáját? Akkor amolyan kegyelmi állapotban bokszolt.
– Már miért ne lenne?! Állítom, Garay ellen is voltam olyan formában, mint González ellen, csak az argentin stílusa nem feküdt nekem, viszont Gonzálezt ugyanúgy megvertem volna.
– Nem zavarja, hogy manapság gyorsan gazdát cserélnek a félnehézsúlyú világbajnoki övek? Tavaly januárban lépett trónra, mégis a huszonegy hónapjával ön a legrégebben regnáló bajnok ebben a kategóriában.
– És ha rajtam múlik, ez még sokáig így is lesz! Reálisan nézve nem tűnik hosszúnak az időszak, hiszen González legyőzése után csak háromszor bokszoltam, ráadásul kétszer ugyanazzal a palival, Garayval. Remélem, jövőre még hosszabbnak tűnik a periódus, de úgy, hogy nem folyton ugyanazokkal, hanem mindig új emberekkel verekszem.

Hamburg helyett jobb volt Amerikában

– A jó amerikai felkészülés sokat segíthet.
– Szuper volt, már csak a hatásának kell kijönnie. Fritz Sdunek most végig velem volt, Los Angelesben figyelt rám, nekem szentelte az idejét, még a reggelit is ő készítette, csak hogy mindent a győzelemnek rendeljünk alá.
– Nem volt olyan érzése, hogy csak a második Vitalij Klicsko mögött?
– Már csak azért sem lehetett, mert külön edzettünk, és mert Fritz mindkettőnkre ugyanannyi figyelmet fordított.
– Kellett, jó volt az amerikai kirándulás, vagy ugyanezt a munkát Európában, adott esetben Hamburgban is el lehetett volna végezni?
– Jobb volt Amerikában, még ha odafelé küszködnöm is kellett az átállással. Remekül éreztem magam, Fritz sokkal több időt töltött velem, mint Hamburgban, az Universumnál ennyi munkát nem tudtunk volna elvégezni. Akkor meg végképp megőrültem volna, ha ő megy, engem meg nem enged el a klub. Hamburgban nem volt, aki a gyeplőt tartotta volna, az öltözőbe alig lehetett bejutni, annyian voltak, így ebből a szempontból is hasznos volt a túra. Már csak az eredményre kell várni! ---- Erdei Zsolt, Mehdi Sahnoune. Voltak már egy (játék)teremben. Velük együtt ott volt a supervisor, Kovács István, valamint a sztárbíró, Joe Cortez is. Nem, nem állt meg az idő, nem 2005. július elsejét, hanem 2005. október 21-ét írtunk pénteken, ettől még a Halle an der Saale-i Spielbank kaszinójában ugyanaz volt a szereposztás, mint három és fél hónappal ezelőtt Hamburg hasonló épületében. Akkor is simán hozták a súlyukat, most is (Madár 79.0-val, francia kihívója pedig 79.3-mal mért be), csak éppen kora nyáron nem tudták feltenni a koronát a felkészülésükre, az összecsapás ugyanis világbajnokunk fertőzéses betegsége miatt elmaradt.

Mivel sokan nem tudnak kibújni a bőrükből, azóta is firtatják, vajon mi vezethetett a lemondáshoz. Egészen elvadult ötletek is felvetődtek, az elrontott doppingolástól kezdve a megfutamodásig széles volt a paletta (kis magyar társadalmi körkép…), csak éppen a valóságot volt nehéz elfogadni. Hogy Madár tényleg beteg volt. Különben is: ha nem lett volna az, most is nyugodtan menekülhetett volna, de nem tette, sőt. Vidáman mérlegelt, előtte az orvosi szobában megkínálta csokoládéval Sahnoune-t (aki vigyorogva el is fogadta a váratlan ajándékot), aztán pózoltak, olyan légkörben, mintha szombaton a Brandberge-Arenában nem a WBO (Bokszvilágszervezet) félnehézsúlyú világbajnoki öve lenne a tét.

"Ez sport, nem valami erőfitogtató rendezvény – mondta a negyedik címvédő összecsapására készülő Erdei Zsolt. – Én mindig így szoktam viselkedni, akkor lett volna feltűnő, ha másképp viszonyulok hozzá, ha keményen odamondogatok neki. Az nem az igazi Erdei lett volna. Nyugodt vagyok, azt pedig jó előjelnek tartom, hogy a mérlegelés előtt végre tudtam reggelizni. Ilyen a González elleni meccsem óta nem fordult elő velem…"

Igen, Erdeivel kapcsolatban valahogy mindig a Julio César González elleni találkozó, illetve az azon nyújtott teljesítménye a mérce. Azt eddig egyetlen címmeccsén sem tudta megközelíteni, pedig már mindenki nagyon várna egy hasonló bokszélményt. A Hugo Hernán Garay és Alejandro Lakatus elleni győzelemnek is lehetett – és kellett is – örülni, de az a katarzis valamiért hiányzott, amit a Michalczewski-verő mexikói leiskolázása után érzett az ember.
Hiába, a léc magasan van. Erdei tette magasra, és ismerve őt, azon lesz, hogy még feljebb tolja. ---- Elegáns Universum-felszerelés (holott papíron a leányvállalat Spotlight Promotion alkalmazottja, de anyacége gáláin eddig mindössze kétszer volt érdekelt), teljes vidámság és végtelen nyugalom – avagy a 76.2 kilogrammal mérlegelő Balzsay Károly mindennemű teher nélkül készül a tizedik profi meccsére. "Miért izguljak, attól jobb lesz?" – mondta egy érdeklődő felvetésére a nagyközépsúlyú bokszoló. Hogy esélyes az orosz Szergej Harcsenko ellen, az nem vitás.

Hogy kötelező begyűjtenie a tizedik sikerét, szintén nem az. És mégis: mintha nem érződne rajta a sokak által előszeretettel emlegetett esélyesség terhe.
Persze csúnya is lenne, ha már most, a tizedik találkozón imbolygó önbizalommal húzna kesztyűt, elvégre az amatőrök között már oldott meg a szombatinál sokkal nehezebb feladatokat is. Ugyanakkor a hivatásosok táborában a mostani lesz az eddigi legnehezebb erőpróbája. Éppen Balzsay említette a lapunknak adott interjújában, hogy két-három mérkőzésenként jön a következő nehézségi fokozat, és most ilyen váltás szemtanúi lehetünk. Az előző három riválisa (Konsztantyin Macsankov, Youssef Temsoury, Jevgenijs Andrejevs) 50 százalék körüli mérleggel büszkélkedhetett, Harcsenko viszont az eddigi 15 ütközetéből tízet megnyert.

Ugyanakkor hiba lenne ettől megretteni, sokkal inkább értékmérőnek kell felfogni. Ha Balzsay megveri az oroszt, bizton állíthatjuk, készen áll a nagyobb feladatok megvalósítására is (a Harcsenkóéhoz hasonló mérlegű bunyósok gyakori vendégek az interkontinentális bajnoki címmeccseken), ha nem, akkor…
De erre inkább ne is gondoljunk!Tv: RTL Klub (22.05, élő), ZDF (23, élő)