Egy ló az elefántok vezére

Egy hónap alatt nagyot fordult a világ Elefántcsontparton. A Kameruntól elszenvedett, döntő fontosságúnak látszó hazai vereség (2–3) után Henri Michel kapitányt kóklernek, a csapat egyik vezéregyéniségét, Bonaventure Kalout árulónak bélyegezte a sajtó akkor – erre most? "Legény a talpán, aki meg meri becsülni, hány ezren köszöntötték az elefántokat a Félix Houphouet-Boigny repülőtéren" – írja lelkendező beszámolójában a L'Intelligent d'Abidjan, amely egy hónapja még nemzeti gyászt hirdetett a címlapján… "A hősöknek több mint három órájukba telt, mire az ünneplők sorfala között, két nyitott autón eljutottak a vasárnapi programját hozzájuk igazító államelnök rezidenciájára" – tudjuk meg a tudósítás folytatásából.

A közhangulat néha kegyetlen, néha kegyes… Meg kell jegyeznünk, hogy volt valaki, akit a Kamerun elleni kudarc után sem kezdett ki a frusztrált helyi sajtó. Didier Drogbát inkább sajnálták. Érthető volt a kímélet, a "Paripa" két gólt szerzett azon a gyászos emlékű mérkőzésen, nem rajta múlt, hogy elúszni látszott a hajó.

Drogba pályafutását taglaltuk már eleget az utóbbi hónapokban: tudjuk, hogy 2002 első feléig nem játszott élvonalbeli mérkőzést, ám a guingampi bemutatkozást követően felívelt a karrierje. Előbb a Marseille vitte el – máig sem találja utódát a hősökre vágyó OM-tábor –, majd onnan a Chelsea, Európa egyik kirakatcsapata, amelynek tagjaként immár angol bajnokot tisztelhetünk benne. No de mi a helyzet a nemzeti csapattal?

"Volt olyan időszak, amikor igent mondtam volna a francia válogatott hívására – mutatott rá egy életszerű lehetőségre az Abidjanban született, ám Franciaországban nevelkedő, ennélfogva saját népcsoportja, a bete nyelvét nem is beszélő Drogba. – Nagyon kedvemre lett volna egy csapatban játszani Zidane-nal. Meg aztán az emlékek… Amikor a franciák elbukták az 1986-os világbajnokság elődöntőjét (0–2 a németek ellen – a szerk.), én is ott zokogtam a televízió előtt. De sohasem feledtem a gyökereimet, és sokszor elképzeltem magam az elefántcsontparti válogatott mezében is."

Amikor az "elefántok" akkori szövetségi kapitánya, a francia Robert Nouzaret 2002 nyarán meghívta egy összetartásra, odahaza senki sem tudta, ki ez a nyúlánk legény. Szerencsére Nouzaret emlékezett rá egy francia Ligakupa-meccsről. Dél-Afrika ellen debütált néhány hét múlva (0–0), akkor még nem váltotta meg a világot. Nagy a kontraszt: a mostani selejtezősorozatban hat meccsen talált a kapuba, góljainak száma kilenc, az "elefántok" termésének fele egy híján az övé. Az elefántcsontparti himnuszt teljes egészében még a télen sem tudta, de mint mondta, amit tud, azt szívből énekli.

"A bete törzs tagjai bátrak, makacsak és önfejűek. Szeretnek vitatkozni, de mindenekelőtt igazi közösségi emberek – vallja gyökereiről, majd a tételt alkalmazza is. – Nem azért játszom a válogatottban, hogy még ismertebb legyek, hanem egy országot, egy nemzetet akarok szolgálni. Az ember igazán csak a szívével tud beszélni."

Meg a lábával – tesszük hozzá –, de ez már Drogba történetének jövő nyári folytatása.

---- Pedro Pauleta (Portugália)
A francia bajnokság góllövőlistájának éllovasa a válogatottban is tartja nagyszerű formáját, a 76. meccsén már a 40. gólját jegyezte. Igazából nem is az volt a nagy szám, hogy betalált Liechtensteinnek (ugyanakkor elvitathatatlan, hogy egyenlítést ért a gólja), hanem az, hogy 40-re növelte találatai számát. Ezzel ugyanis már csak eggyel van elmaradva a válogatott gólrekorderétől, a legendás Eusébiótól, és ha szerencséje van, szerdán, Lettország ellen utol is érheti, netán meg is előzheti. Az is igaz, hogy Eusébiónak azért jobb az átlaga, hiszen ő a rekordját 64 találkozón hozta össze, míg a 32 éves csatárnak legalább 77 mérkőzésre lesz szüksége ehhez.

A hétvége felfedezettje:
Cristian Zaccardo (Olaszország)

A december 21-én még csak a 24. évét betöltő olasz (jobb)hátvédet Marcello Lippi – Luca Tonihoz hasonlóan – a squadra azzurra újhullámos jelképének tekinti, aligha véletlenül. A Palermo játékosa az új szövetségi kapitány "uralkodásának" hatodik mérkőzésén, a finnek elleni barátságos találkozón játszotta első meccsét a squadra azzurrában, és azóta többé-kevésbé rendszeresen felbukkan a csapatban. A Bologna játékosaként felnőtt Zaccardo nemcsak remek védő, hanem elöl is veszélyes: a bajnokság előző idényében a Juventus ellen pontot hozó gólt fejelt, majd a Messina elleni győztes meccsen is betalált – most szombaton pedig a szlovéneket mattolta. ---- L'INTELLIGENT D'ABIDJAN (elefántcsontparti)
A politikai napilap "történelminek" és "emlékezetesnek" minősítette a Szudán legyőzésével, illetve Kamerun ikszével vb-kvalifikációt kiharcoló válogatott tettét, és piros betűkkel a történelmi tettek kategóriájába sorolta az eddig nem látott bravúrt. A szerkesztő azt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy a nagy ünneplés közben nem árt megtanulni a leckét, és például a Kamerun elleni, hazai meccset sikerrel kellett volna venni a nyugalom érdekében.

LA GAZZETTA DELLO SPORT (olasz)
Egy nappal a vb-re jutás után az olasz szaklap Marcello Lippi kapitány ötletével indította az első oldalát. A szakember szerint ugyanis a squadra azzurrát klubként kellene kezelni, és rendszeresen edzőtáborozásokat kellene szervezni neki a szövetség tulajdonában lévő, covercianói komplexumban.

KICKER (német)
"Ijesztő!" – harsogja címlapján a német futballszaklap, utalva a rendező ország tizenegyének Törökországtól elszenvedett 2–1-es vereségére, illetve játékára. Az újság szerint az isztambuli összecsapáson a Nationalelf sok gyenge pontjára derült fény.