Nem bírtunk a lengyelekkel

Még az előzményekhez tartozik, hogy Szabó Bence szövetségi kapitány megváltoztatta a magyar válogatott előzetesen meghirdetett összeállítását: Fodor Kendére nem tartott igényt, helyére az Eb-újoncot, az egyéniben remeklő, az ezüstérmes Nemcsik Zsolt mellett a nyolc közé menetelő Kósa Miklóst állította. "Az ilyen szereplést nem szabad figyelmen kívül hagyni. Kósa nagyon jól vívott az egyéniben, Fodor viszont, amióta biztos lett a csapattagsága, enyhén szólva nem villogott" - indokolt a kapitány.

Nos, a változtatás bevált, ugyanis a negyeddöntőben - csapatunk csak itt kezdett - Kósa nem vallott szégyent. És jól vívott a másik fiatal, Decsi Tamás is. Utóbbi például igen fontos helyzetben - persze, melyik nem az? - , 25:19-es ukrán vezetésnél 8:5-re verte a 2003-as egyéni világbajnok Lukasenkót, vagyis nem engedte jobban elhúzni a vetélytársat. A mérkőzés hőse azonban Nemcsik Zsolt volt. Az olimpiai és újdonsült Eb-ezüstérmes a vetélytárs 40:34-es vezetésénél állt fel Lukasenko ellen. És elkezdte szórni a tusokat: 35, 36, 37. Ekkor az ukrán pillanatai jöttek: 43:37. Megint válaszolt Nemcsik, feljött 43:43-ra. Aztán 44:43 oda, majd egyenlő.

Bírják még idegekkel?

Az utolsó találatot Nemcsik vitte be, majd azonnal eltűnt a társak ölelő kupacában. Lukasenko pedig még hosszú percek múlva is csak ült, üveges tekintettel meredt maga elé, és nem hitte el, ami történt. "Tönkretetted az ellenfelet, de minket is" - szólt oda egy szurkoló Nemcsiknek, miközben gratulációként a vállát lapogatta. "Meg magamat is - reagált a mérkőzés hőse. - Nem is mertem odanézni az eredményjelzőre, csak nagyjából tudtam az állást. Úgy sejtettem, hogy hat-hét tusos hátrányban lehetünk. Sokan sokfélét mondtak, ám én csak mesteremre, Gerevich Gyuri bácsira figyeltem. Bevallom, teljesen magam alatt voltam, ő hozott vissza."

Egy másik páston az olaszokat nagyon elverték a románok, míg az oroszok tetemes hárányból fordítottak a fehéroroszok ellen. A lengyelek pedig busznyi szurkolótáboruk biztatását élvezve győzték le a franciákat - majd az elődöntőben a mieinket.

Igen, ez történt.

Közben a Jégcsarnokban a női párbajtőrözők már javában csatáztak, ám értük az első két mecscsen nem kellett izgulnunk. Bemelegítésként teljesítették a kötelező feladatot, legyőzték Izraelt - az újdonsült egyéni ezüstérmes Tóth Hajnalka ekkor nem is vívott -, majd a negyeddöntőben Svájcot is kipipálhattuk.

És itt is létrejött a magyar-lengyel elődöntő. Nem esett sok tus a mérkőzésen, fej fej mellett haladtak a csapatok, de 7:7 után 10:8-ra átvette a vezetést a másik csapat. Sikerült fordítani, és az utolsó pár, Hormay és Grabowska 16:15-ös előnyünknél lépett pástra. Hormay van olyan rutinos - még ha az idén sokáig sérüléssel küszködött is -, hogy meg tudja őrizni az előnyt. De nem tudta, sőt nagy vereséget kellett elkönyvelnie. Két szakág, két vereség a lengyelektől. "A papírforma szerint ezt a két lengyel csapatot vernünk kellett volna" - hangzott Szabó Bence tömör véleménye.

No, akkor ugorjunk neki a bronzmeccseknek.

Itt (kard) magyar-román, ott (női párbajtőr) magyar-ukrán. Egy időben. A kis magyar tábor "osztódott", és vitte a hírt ide-oda. A hírek pedig nem voltak kedvezőek. Mivel a kard a gyorsabb szakág, itt született meg előbb a számunkra kedvezőtlen eredmény. Nincs mit szépíteni, bár néha megközelítettük a vetélytársat, nem volt esélyünk a győzelemre. Lengyel 0:5-tel nyitott - a kapitány le is cserélte őt -, majd Nemcsik kivételével mindenki negatív mérleggel zárt. "Úgy gondoltuk, hogy a két fiatal, Kósa és Decsi lendületet hoz a csapatba - kezdte Somlai Béla szakágvezető. - Az ukránok ellen ez be is jött, majd az utolsó asszóban Nemcsik lelépte a megriadt Lukasenkót, így született meg a szép siker. Tudtam, hogy a lengyelek ellen sem lesz könnyű. Akkor lett volna esélyünk, ha az egykor jó, de ma már fénykorán túl lévő Sznajdert meg tudjuk fogni. A románoknál Covaliu világklaszis, és találtak mellé két ügyes fiatalt. Ekkorra Kósa elvesztette lendületét, Lengyel pedig hosszú ideje nem találja önmagát."

No, akkor irány a másik terem, ahol nem volt rózsásabb a helyzet. A befejezés sem lett az. Itt is 45:35-ös vereséget kellett elkönyvelnünk. "Az ukrán csapat sokkal nehezebb ellenfél, mint a lengyel volt. Mi ott vesztettünk el mindent - elemezgette a helyzetet Nedeczky György szakágvezető. - Igaz, a lengyel is kellemetlen vetélytárs, de mindig nyerünk ellene. Most is ezt hittük… Szoros mérkőzés volt, és ez volt a baj. Menet közben tetemes előnyt kellett volna gyűjteni, és nem az utolsó asszóra hagyni a döntést. Nem azt mondom, hogy sokkoló volt kikapni, de tény, az ukránok elleni bronzmérkőzésen is érződött a lányokon, hogy még a hatása alatt állnak. Ekkor már csak úgy lett volna esélyünk, ha előtte nincs az a vereség. Bevallom, nem erre számítottunk, még akkor sem, ha két kulcsemberünk, Nagy Tímea és Mincza Ildikó kiesése után most az építkezés időszakát éljük."

A két esti finálé sétagalopp, de úgy is fogalmazhatunk, hogy jutalomjáték volt az oroszok számára. Mindkét fegyvernemben címvédőként léptek pástra, és különösebb izgalmak nélkül vehették át az újabb aranyérmeket. Női párbajtőrözőik 2003 és tavaly után zsinórban harmadszor állhattak fel a dobogó tetejére, míg a Pozdnyakov vezette kardozók 2000 óta nem adják át másnak a helyüket.

Nekünk, magyaroknak pedig megmaradt a remény: az utolsó versenynapon talán megszületik a hőn áhított arany is. ---- A nap meglepetése kétségtelenül az olasz férfi kardcsapat "méretes zakója" volt (45:30), amelyet a románok ellen szenvedett el a nyolc között. Nem csoda, hogy a versenyzők vert seregként gubbasztottak a pást mellett. Kivéve Aldo Montanót, aki gyorsan magára talált - persze könnyű egy egyéni győztesnek… -, és percekkel később már a büfében viccelődött a csapatorvossal, na és gyűjtögette az autogramokat a bal kezén lévő gipszre.

Az Európai Vívószövetség szombaton - a versennyel egyidőben - tartotta tisztújító közgyűlését. Az eddigi elnök, Kamuti Jenő visszalépett az orosz jelölt, Aliser Uszmanov javára, aki végül meg is nyerte a "csatát" a brit Keith Smith ellen, 25:18 arányban. Kamuti azonban továbbra is tűzközelben marad, hiszen első alelnökként folytathatja munkáját. ---- A moszkvai olimpia egyéni ezüstérmes tőrvívóját, a hosszú ideje Stockholmban élő Maros Magdát ritkán lehet látni itthon, éppen ezért számított kellemes meglepetésnek a jelenléte a zalaegerszegi kontinensbajnokság szombati versenynapján.

- A férjemmel direkt úgy alakítottuk a nyaralásunkat, hogy legalább egy napra el tudjunk jönni az Európa-bajnokságra. Reggel négykor keltünk, hogy időben leérjünk, és nagyon szorítottunk a kardvívó fiúkért.

- Hogyhogy nem a tőrvívó lányok versenyét választotta?
- Úgy alakult a programunk, hogy csak ezen a napon tudtunk jönni. Sajnálom, hogy a tőrözőket nem láttam, mert mégiscsak az a fegyvernem áll a legközelebb a szívemhez, de azért a kardot is szívesen néztem, mert az meg a leglátványosabb. Csodálom is, hogy nincs több néző, hiszen például egy olyan asszót, mint amilyen a román olimpiai bajnok Mihai Covaliué és az olimpiai ezüstérmes Nemcsik Zsolté volt, nem mindennap láthat az ember.

- A svéd vívásban milyen feladatot vállal?
- Semmilyet, én a magyar vívással köteleztem el magam. Viszont ha valami jó verseny van Stockholmban, akkor kijárok drukkolni. Az pedig, hogy naprakész vagyok a mai vívókból, egyedül annak köszönhető, hogy mindennap megnézem a Magyar Vívószövetség honlapját, és elolvasom az önök sportújságját.

- A jelenlegi magyar válogatottból kinek kedveli leginkább a stílusát?
- A fiatalokat már nem ismerem személyesen, hiszen például Mohamed Aidának még az edzőjével, Solti Antallal vívtunk együtt. Az egykori társakkal azonban nagyon jó dolog találkozni. Olyan vitaminbomba ez nekem, amely sokáig kitart majd…

- Gondolom, az sem véletlen, hogy Bóbis Ildikóval nézték végig a kardcsapatok küzdelmét.
- Nem, nem véletlen, együtt jöttünk Zalaegerszegre. Régen is sok időt töltöttünk egymás társaságában, hiszen állandó szobatársak voltunk az edzőtáborokban és a versenyeken. Erről van is egy aranyos történetem: egyszer, amikor egy hosszú táborozás alatt megkérdeztem Ildikót, hogy hat vagy nyolc hete vagyunk-e már összezárva, azt válaszolta, hogy biztosan nyolc, mert már nagyon utál. Még szerencse, hogy az emlékek megszépülnek…

- Említette, hogy most csak villámlátogatást tettek Magyarországon. Mikor jön legközelebb?
- Egyre többet vagyok azért itthon, és ha valami ehhez hasonlóan jó vívóversenyre lesz kilátás, biztosan számíthatnak rám. ---- EURÓPA-BAJNOKSÁG, ZALAEGERSZEG

Női párbajtőrcsapat (18 induló). A 16 között: Magyarország-Izrael 45:28. Negyeddöntő: Magyarország-Svájc 43:34 (Hormay Adrien +4, Tóth Hajnalka +4, Szász Emese +3, Révész Julianna -2), Ukrajna- Észtország 45:33, Oroszország- Németország 45:33, Lengyelország- Románia 45:42. Elődöntő: Oroszország- Ukrajna 45:36, Lengyelország- Magyarország 26:21 (Tóth +2, Szász +2, Révész -4, Hormay -5). A 3. helyért: Ukrajna-Magyarország 45:35 (Révész -1, Tóth -4, Szász -5). Döntő: Oroszország-Lengyelország 45:37.
Európa-bajnok: Oroszország (Okszana Jermakova, Ljubov Sutova, Anna Szivkova, Jevgenyija Sztroganova), 2. Lengyelország (Olga Cygan, Danuta Dmowska, Magdalena Grabowska, Beata Tereba), 3. Ukrajna (Nadja Kazimircsuk, Olga Partala, Jana Semjakina, Eva Vibornova), 4. Magyarország (Hormay Adrien, Révész Julianna, Szász Emese, Tóth Hajnalka), 5. Románia (A. Bacioiu, A. Branza, L. Iordachioiu, I. Maceseanu), 6. Észtország (K. Kuusk, H. Rohi, M. Vosu, O. Alekszejeva)

Férfi kardcsapat (10). Negyeddöntő: Magyarország-Ukrajna 45:44 (Nemcsik Zsolt +1, Decsi Tamás 0, Kósa Miklós 0), Románia-Olaszország 45:30, Oroszország- Fehéroroszország 45:41, Lengyelország- Franciaország 45:40. Elődöntő: Lengyelország-Magyarország 45:38 (Lengyel Balázs +2, Decsi -1, Kósa -4, Nemcsik -4), Oroszország-Románia 45:40. A 3. helyért: Románia-Magyarország 45:35. Döntő: Oroszország-Lengyelország 45:34.
Eb: Oroszország (Sztanyiszlav Pozdnyakov, Alekszej Jakimenko, Alekszej Gyacsenko, Dmitrij Ajbusev), 2. Lengyelország (Marcin Koniusz, Patryk Palasz, Adam Skrodzki, Rafal Sznajder),3. Románia (Mihai Covaliu, Rares Dumitrescu, Constantin Sandu, Nicolae Sireteanu), 4. Magyarország (Decsi Tamás, Kósa Miklós, Lengyel Balázs, Nemcsik Zsolt), 5. Ukrajna (D. Bojko, V. Lukasenko, O. Sturbabin, V. Tretyak), 6. Fehéroroszország (A. Bujkevics, V. Kaszcu, D. Lapkesz, V. Prijemka)