Az 1931. március 27-én Gyulán született Széchy úszóként nem futott be sikeres karriert, ám edzőként mindenkinél eredményesebb volt. 1970-ben diplomázott le a Testnevelési Főiskolán, de eredményeinek hatására három év múlva már a mesteredzői címet is elnyerte. Abban az évben egyébként a belgrádi világbajnokságon szép sikereket ér el a magyar úszósport, hiszen Hargitay András 400 méteres vegyesúszásban első lett. 1976-ban már a magyar úszók szövetségi kapitánya, és 1980-ban tanítványai már olimpián is aranyérmet szereznek, hiszen Wladár Sándor mindenkit maga mögé utasít a 200 méteres hátúszáson.
Az ismert politikai okok miatt Los Angelesben nem szerezhettek aranyat úszóink, bár bőven kárpótolták magukat Szöulban, hiszen a vegyesúszás királya, Darnyi Tamás kétszer is felállhatott a dobogó legfelső fokára, míg mellúszásban Szabó József nyakába is aranyérmet akaszthattak.
Széchy sikerei persze nem maradtak visszhang nélkül, elsőként kapott az edzők közül Állami Díjat. A következő olimpián, Barcelonában Darnyi ismét két aranyérmet szerez, Széchy újabb kitüntetéseket kap, névszerint A magyarság jó hírnevéért, valamint a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjét is megkapja. A következő évtől már a Magyar Úszó Szövetség alelnökének nevezik ki, mellette a férfi válogatott szövetségi kapitányságát is ellátja. Hiába vonult vissza Darnyi a barcelonai olimpia után, nem áll el az aranyeső, ezúttal Rózsa Norbert 200 méter mellen, míg Czene Attila 200 méter vegyesen hozza a szokásos első helyezéseket.
A 2000-es olimpia már nem hozott visszhangos sikereket számára, talán ennek is köszönhető, hogy abban az évben visszavonult az edzősködéstől, de teljesen nem szakadt el az úszósporttól, továbbra is feltűnt az uszodákban, tanácsait a versenyzők és az edzők mindig megfogadták, sőt az athéni olimpia alatt honlapunknak is többször értékelte az úszók teljesítményét.
Széchy Tamást a Magyar Úszó Szövetség mellett a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság is saját halottjának tekinti.