Csak álom maradt a dobogó

Oroszországgal az 1993-as svédországi vb-n találkoztak először a magyarok, és 29-22-re kikaptak. Az orosz válogatott fantasztikus eredménylistával büszkélkedhet: 1993-ban és 1997-ben világbajnokok lett, 1999-ben ezüstérmet szerzett; az Eb-t 1996-ban megnyerte, 1994-ben valamint 2000-ben ezüstérmes lett. Olimpiát FÁK (Független Államok Közössége) néven 1992-ben nyert legutóbb (jogelődje, a szovjet csapat olimpiai bajnok volt 1976-ban és 1988-ban).
A tavalyi vb-n az ötödik helyért vívott mérkőzésen az oroszok nyertek (30-25), s ez volt a két csapat kilencedik találkozója. Az addigiakból csupán egyet nyert Magyarország, vagyis itt volt az ideje, hogy a Skaliczki-csapat megpróbáljon szépíteni az arányon.
Az oroszok a csoportjukban mindössze négy pontot gyújtöttek: nyertek Szlovénia és Izland ellen, kikaptak Dél-Koreától, Spanyolországtól és Horvátországtól. A legendás Vlagyimir Makszimov mester már-már temetett, öreg" gárdája a negyeddöntőben feltámadt, és az addig százszázalékos franciákat 26-24-re megverte. Az elődöntőben a németek ellen a hajrában elfáradt, és 21-15-re kikapott.
A magyaroknak szombaton este olyan hírességekkel - olimpiai, világ- és Európa-bajnok csillagokkal - kellett felvenniük a versenyt, mint a 43. évében járó, 320. válogatottságánál tartó Lavrov kapus, vagy a 40 éves Tucskin, akikhez képest fiatalnak számít a szintén száz hájjal megkent Kugyinov (35 éves), Gorpisin (34) vagy Krivoslikov (33) és Torgovanov (32). Fantasztikus névsor!
Az olimpia előtt, de már Athénban tesztmérkőzésen csapott össze a két gárda, és 31-26-ra nyert Sydney bajnoka.
Díaz góljával szerzett vezetést együttesünk, amely igyekezett agresszív védekezéssel kiszorítani Tucskint és Ivanovot a hatosunk előteréből. Lavrov is remekelt az elején, és Torgovanov találatával 3-1-re vezetett Oroszország.
Pérezre különösen ügyeltek a védők, ráadásul a vb-gólkirály társai támadásban képtelenek voltak áttörni a magas és rettentően kemény védőfalat. Koksarov - az oroszok legeredményesebb játékosa - hétméterest hibázott, de semmi sem veszélyeztette csapata két-három gólos vezetését. A mieink többnyire kiszorított helyzetből próbálkoztak, s ha néha ziccerbe kerültek, rontottak. Pásztor ennek ellenére űzte, hajtotta társait, akik közül Gál bravúros, a háta mögül elengedett lövéssel egyenlített (6-6). Rasztvorcev és Kugyinov góljaira Péreznek és Nagynak illett volna válaszolnia, ám ők a félidő derekáig nem voltak eredményesek.
Lendvay érkezett irányítani, és gólja mellett több pontos labdát adott társainak. Pérez a 21. percben talált először rést az orosz óriások között, akik rendre emberhátrányba kerültek, s így valamivel nehezebben tudták tartani előnyüket. Ekkor erőszakosabb és hatékonyabb lett legjobbjaink védekezése, ráadásul az orosz leindításokat is meg tudták állítani (25. perc: 10-10). Koksarov gólparádéjával zárult a félidő. A folytatásban Pérez bátrabban és pontosabban lőtt. Pásztor helyére pedig Iváncsik állt, majd Fazekas is lejött és Szathmári lépett a helyére. Koksarov vezérletével azonban remekeltek és 16-12-re elhúztak az oroszok. Nagy a 36. percben talált be először. Úgy tűnt, az elvesztett elődöntő a mienkből vett ki többet (lásd góljaink száma), az oroszok pedig okosan beosztották maradék erejüket (23-17).
A hajrában még igyekezett összeszedni magát csapatunk, ám ekkora előnyt nem engedett ki kezéből Oroszország, amely megérdemelten szerzett bronzérmet. ---- A ---- &