A mennyország csak egy lépés

Persze, ez a csapat épp azért számít a világ legjobbjának, mert az ilyen pillanatokban sem remeg meg. Továbbá a megannyi győzelem sem teszi könnyelművé.
Most például sakkban győzte le az oroszokat, holott az arrafelé kötelező tantárgy az általános iskolában.
Az egésznek az a lényege, hogy az ellenfelet foszd meg a vezérétől. Nekünk ezt a harmadik negyed első percére sikerült elérnünk. Így billent felénk végleg a játszma.
De kezdjük a nyitólépésnél.
Azt speciel elszúrjuk, Benedek lövi Makszimov kezébe az emberelőnyt. Kisvártatva Kiss Gergő megoldja a nehezebb feladatot: kihasználva az orosz védők zavarát, hat méterre lopja magát egy kontraféleség végén, és kegyetlenül beveri a labdát a léc alá. A válasz postafordultával jön, Sztratanról lemaradunk egy hátrány végén, neki pedig az efféle helyzetek megoldása nem gond. Sőt, Jerisov a maga agresszív vaddisznó-stíljével meglóg a szélen - felökleli Kisst, majd otthagyja -, Szécsi azonban védi a ziccert. Ez fontos, a második fórunkat ugyanis Kásás beveri - ám náluk sem romlik a mutató, ezúttal Zakirovnál szakad meg a védőmozgás, avagy elég türelmesen adogatnak a kitámadásos taktikánkat semlegesítendő (2-2).
Jól indul a következő rész: Kásás újból beköszön a szélről előnyben, aztán egy könnyed Szécsi-hárítást követően Kiss fogadja meg a kispadról érkező tanácsot ("Át kell lőni!"), olyannyira, hogy még Makszimov kezét is sikerül neki, a labda bevágódik, először megyünk kettővel (4-2). Sajnos, az oroszok előnymegjátszása ellen továbbra sem tudunk kitalálni semmit, ezúttal Balasov a befejező ember - egyetlen pozitívum, hogy a magyar tábor jóvoltából a légtérbe robban az újabb arany híre. Mire elül a "Vörös Zsuzsa, Vörös Zsuzsa!" kórus, megint kettő ide: noha az előnyünk kimarad, a labda nálunk van, Benedek belöbböli Steinmetz Ádámnak, ő pedig egy káprázatos mozdulattal a hosszúba ejt, védővel a nyakában. Maradjunk annyiban, ez volt élete egyik legfontosabb gólja (5-3).

Itt meg lehetne roppantani őket, csakhogy a negyed utolsó másfél percére kicsit lankad a figyelem, ez pedig sokba kerül: Garbuzov két bombája is megakad a léc alatt, holott bármelyiket elkerülhetnénk. A másodiknál mindenesetre rághatjuk a szánk szélét, elvégre újból akkor használják ki a fórjukat, amikor a kiállított emberünk befelé tempózik. A 4/4-es indexük nem ígér sok jót, Szécsi sem nyúlkál oly hatékonyan, átellenben Biros lövését védi Makszimov hátrányban, mi 5/2-nél tartunk - szóval, van bajunk elég (5-5).

A harmadik rész elején ráadásul először adogathatnak a vezetésért az oroszok, ráadásul hat az öt ellen, ám a harmadik védekezési verzió ezúttal működik, kapura sem tudnak lőni, ezt megúsztuk. Ami két okból fontos. Egy: nem kaptunk gólt. Kettő: nem tudták lecserélni Csomakidzét, aki már korábban begyűjtött két hibát. Az orosz a következő akciónknál rányúl Kiss nadrágjára, ő előírásszerűen felrántja a fenekét, Bock díjazza a látványt, kiállítja a kék hetest - Csomakidzétől ezennel elköszönünk. S bár a passzok és Biros lövése kissé pontatlan, a kipattanó halálpontosan landol Benedek kezén, ő meg higgadtan bepattintja: 5-6 helyett 6-5, az első számú orosz center végleg a parton - ilyen mérleggel már a New York-i tőzsdére is ki lehetne lépni.
Az oroszok megzavarodnak, Benedek azonban ezúttal kissé elhamarkodottan cselekszik, ez az előny kimarad, később Steinmetz centerezése is elhal a kapufán, Zinnurov ugyanakkor veszélyesen egyedül marad a szélen - csakhogy Szécsi odaér. Később blokkoljuk őket hátrányban, hogy aztán megint kissé dadogjon a fórunk, egészen addig, amíg a varázsló kezébe nem kerül a labda. Kásás elsülylyeszt három embert, aztán úgy ejt a hosszúba, hogy annál pontosabban egyszerűen képtelenség. A közönség tombol, az oroszok Csomakidze nélkül szenvednek, melós egy negyeden vagyunk túl, s persze 7-5 ide. Ez sokat sejtet. Hárommal ezt a csapatot ugyanis itt és most nem fogja megverni senki hét perc alatt. Kettővel sem.
Nem is megy.

Szécsi immáron korlátlan úr, érzi a ritmust, noha a régi posztjára visszatérő Sztratan két ízben is ott áll vele egy az egyben, centerben, két méterre a kaputól, ám kapusunk odaér mindkét lövésére. Így az sem számít, hogy Kiss Gergő a kapufára vágja soros fórunkat. Az már igen, hogy Zinnurov átlövését a léc állítja meg - a percek fogynak, az előnyünk nem. Két perc marad, Biros a Molnár által kijátszott labdát úgy ejti be, hogy a lövőmozdulat előtt megszólalt a duda - a német nem adja meg. Idegesítő: ezzel megnyernénk… Pokoli két perc vár ránk, elvégre Jerisovék minden mindegy alapon nekünk rontanak. Színészkednek, kapálóznak, mindent bedobnak. Csak egyet nem: a labdát. Az rendre Szécsinél köt ki. Amikor az utolsó kettős hátrányban is véd kapusunk, kezek a magasban, parton, lelátón, vízben egyaránt, újra finalista az együttes.
Világbajnokság, két Világliga, s most az olimpia - négyből négy, zsinórban. Az itteni mecscseket tekintve: hatból hat.
Már csak egy lépés a hetedik mennyország.

---- Jó, hogy egyenlítettek

Sajnos az első két negyedből nem sokat láttam, mivel a tévé az öttusát közvetítette, az utána történtekről pedig azt tudom elmondani, hogy jól jött az oroszok egyenlítése, mert attól kezdve észbe kaptunk, pezsegtünk. A háromnapos pihenő szerintem nem jött jól, a közeli felvételeken mintha túlságosan szűknek láttam volna a srácok száját, nehéz volt bármit is leolvasni róla. Szóval öt öt után már jól ment, igaz, szerencsénk is volt, például amikor pipakapufát lőttek az oroszok, vagy amikor elcsavarták a labdát Szecska mellett, de megállt a vízen. Persze a szerencsénkért sokat tettünk, ráadásul óriási élmény volt látni Steinmetz Ádám, Kásás Tamás vagy Biros Péter ejtését, ami egyértelműen megmutatta, hogy ki a jobb. Sajnálom, hogy Biros Peti gólja végül nem volt érvényes, mert dudaszó után engedte el a labdát.

Kósz Zoltán (olimpiai és Európa-bajnok vízilabdázó) ---- "Kérem, ezúttal hadd legyen elég ennyi: köszönöm a játékosoknak azt a fantasztikus harci szellemet, amellyel megnyerték a mérkőzést" - fogta rövidre Kemény Dénes, a magyar válogatott szövetségi kapitánya

"Ez nem a mi olimpiánk. Valahogy nincs szerencsénk. Ma a harmadik negyed elejére a játékvezetők kipontozták Csomakidzét, amivel voltaképpen eldöntötték a mérkőzést" - kereste a bajok okát Alekszandr Kabanov, az oroszok szövetségi kapitánya

"A harmadik negyed elején azt hittem, meghalok, annyira kemény és fárasztó volt a meccs - mosolygott Kásás Tamás. - Boldogok vagyunk, teljesen mindegy, kivel játszunk a döntőben, lényeg, hogy ott vagyunk."

"Csomakidze kipontozása sokat számított, elvégre eddig ő volt a legjobb játékosuk az olimpián, s onnantól fogva nem voltak annyira hatékonyak támadásban, ettől függetlenül nem mondanám, hogy itt dőlt el a mérkőzés" - szögezte le Madaras Norbert.

"Egy kicsit túlpörögtünk az elején, ez nem tett jót - vélekedett Szécsi Zoltán. - A szünet után viszont sikerült rendezni a sorokat, a védekezésben lehiggadtunk, ez döntött."

"Kimondhatatlan boldogságot érzek, hogy sikerült eljutni a fináléba - mosolygott Steinmetz Ádám. - Bár az előző mérkőzéseken volt egy kis hiányérzetem az elmaradt akciógólok miatt, ma azt mondtam, semmi sem érdekel, kizárólag az, hogy nyerjünk." ---- Pénteken sok minden összecsengett Sydneyvel. Az elődöntőt akkor sem láthatták teljes egészében élőben a magyar tévénézők, Balogh Gábor épp akkor futott az éremért, végül ezüstöt nyert. Ezúttal a másik öttusázóklasszis, Vörös Zsuzsa került "helyzetbe", ő pedig aranyat nyert.
Négy éve, a jugoszlávok elleni elődöntő utolsó negyede ugyanilyen gólszegény volt, akkor csak Kiss Gergő lőtt gólt a záró hét percben, most senki. És akkor is bőven eldőlhetett volna a meccs az utolsó rész közepén, ám akkor sem adták meg egy gólunkat.
Végezetül még egy, tán kicsit régebbi párhuzam: az oroszok átérezhették azt, amit mi harminckét éve, a müncheni olimpián, amikor a szovjetek a döntő mecscsen kipontozták Szívós Istvánt. Mi a klassziscenter nélkül vergődtünk, ők pedig a végén vigadhattak. Ezúttal másképp történt.