Mélységes mély csalódás

És ez nagyon nem mindegy.
Az előbbi a világbajnok, utóbbi "csak" vb-ötödik, az előbbivel szemben, különösen a tavaly nyert helyzetből elveszített (Zágrábban nem sokkal a vége előtt hattal vezettek a mieink, aztán mégis kikaptak…) világbajnoki finálé óta vannak komplexusai a magyaroknak, utóbbiakkal szemben nincsenek.
Arról nem is beszélve, hogy az előbbi sokkal jobb csapat…
Tehát olimpiai negyeddöntő, amit egyik fél sem kíván egymás ellen…
A görög bírók nem szívbajosak: a 20. másodpercben büntetőt ítélnek. Szerencsére a mieinknek: Kulcsárt állítják meg szabálytalanul a gallok. Az eddig 31 gólos Radulovics, a biztos kezű Radulovics azonban most… Hát igen… Neki is megremeghet néha…
Mégis fut a szekér: Ferling találatával már 5-2 ide, aztán 7-3.
Vaj’ ha így menne végig…
Pigniczkit kiállítják a játékvezetők, s emiatt a 10-6-os előny pillanatok alatt 10-8-ra csökken. Csak nehogy vérszemet kapjanak a franciák! De a mieinket most semmivel sem lehet kizökkenteni - Kirsner ejtésével elhúznak 13-8-ra. Amihez képest a szünetbéli 13-10 némi visszalépés.
A második félidőben tovább csökken az előny: már csak 13-12.
Jó lesz vigyázni!
Nicolas megsérül, ezért a cserekapus Dudziak kénytelen beugrani. A francia védők kevés lövést engednek, keményen, sőt durván próbálják megállítani a mieinket. A 39. percben Görbicz kap egy hatalmasat (már nem először…), a 42.-ben pedig Radulovics kap a lábához, ölben kell levinni a pályáról. Mégis 20-17 ide.
Meglesz ez!
Újabb jó jel, hogy Radulovics visszajöhet.
Cano, Tervel, Pecqueux - hát állítsa már meg valaki őket! 20-20.
Aztán… Nagy a baj: 51. perc, fordítanak a franciák: 21-20 nekik.
Ez is Tervel volt.
Most már a mieinknek kell futniuk az eredmény után. Ugye milyen ismerős?
Így volt ez négy éve Sydneyben, így volt ez a tavalyi világbajnoki döntőben, így volt az ukránok elleni csoportmérkőzésen és így van most is.
Dudziak mindent véd.
Találjon már be valaki…
Ez most már nem a mieink meccse.
Már az sem segít, hogy Mocsai Lajos időt kér: 52 másodperc alatt kellene ledolgozni a kétgólos (23-25) hátrányt. Nem, kizárt, ezt ebben a helyzetben már nem lehet megcsinálni. A játékosok feszülten hallgatják a kapitányt, de közben a fejekben biztosan ott vannak azok a meccsek.
Görbicz lövését blokkolják a védők, Farkas Ágiét pedig megfogja a kapus.
Kész, ennyi volt.
Ennyi volt a bizakodás, ennyi volt az álom. A magyar női válogatott - amely ismét az utolsó negyedórát bukta el, most éppen 8-3-ra - nem lesz ott az elődöntőben (az 5. helyet azért még meg lehet célozni…).
Nem nyer olimpiát, pedig nagyon szerettük volna.
Csak azt lenne jó tudni, mi történik, ha azt a bizonyos ukránok elleni meccset nem…, nem szúrják el a mieink.
Az olimpiai torna pénteken az elődöntőkkel folytatódik, és a magyar férficsapat is ott lesz. ---- Radulovics Bojana egyedül kevés

Sajnos nem lesz két magyar csapat a pénteki elődöntőkben... Pedig az olimpián egyedülálló lett volna, hogy a kézilabdatornán a férfiaknál és a nőknél egyaránt éremközelbe ér egy ország. Az első félidőben egymást múlták alul a csapatok, és a szünetig főleg Pálingernek, valamint Kulcsár egy-egy remek megmozdulásának köszönhetően vezettünk. A folytatásban sok gólt kaptunk betörésből és a beállós posztjáról. A támadásainkban alig lehetett felfedezni tudatosságot, leginkább az egyéni akciókat erőltettük. Ismét beigazolódott, hogy Radulovics kimagasló teljesítménye nélkül a többiek gyakran elbizonytalanodnak. Sokat mond: úgy kaptunk ki, hogy Pálinger volt a legjobbunk. A franciák kihasználták a hibáinkat, és megsérülő kapusuk kiválását is elbírták. A talpra állásukat ismét mi segítettük, holott már biztosan vezettünk. Hála a szurkolóknak, újra otthon érezhettük magunkat, de ez is kevés volt, mert nem okultunk korábbi botlásainkból.

Kovács Péter (vb-ezüstérmes, olimpiai negyedik, BEK-győztes, világválogatott, az évszázad magyar kézilabdázója) ---- Mocsai Lajos: "Nagyon tudatosan készültünk a franciák elleni mérkőzésre. Játékosaink a taktikai koncepciókat támadásban és védekezésben is nagyon jól alkalmazták huszonnyolc percig, ám az első félidő végén három gyors kontrából gólt lőttek, amivel közelebb kerültek hozzánk. A második játékrészben a franciák nagyon kemény, határozott védekezéssel kezdtek, az volt a céljuk, hogy a Ferling, Görbicz, Radulovics belső hármasunkat felőröljék. Ebben az időszakban cserékkel próbálkoztunk, és sikerült is egy időre megfogni a mérkőzést. Pechesek voltunk, mert a második félidőben ellentétes oldalon volt a kispadunk, s mivel nálunk védő- és támadóspecialista játékosok vannak, ezért rendszeresen három játékost kellett cserélnünk - ami egyébként a modern kézilabdába már nem nagyon fér bele -, s ahogy fáradtunk, ezt az ellenfél gyors támadásokkal nagyon tudatosan kihasználta. Látni kell, hogy a magyar női kézilabdázás rendkívül vékony jégen táncol, és azok a játékosok, akik csatasorba állíthatóak, mentálisan labilisak. Emiatt veszítettünk el néhány fontos mérkőzést nyert helyzetből, s emiatt kaptunk ki most is. Éppen ezért vettünk a csapat mellé pszichológust, ezért próbáljuk a keret mentális megerősítésére helyezni a hangsúlyt, de ez a mérkőzés bebizonyította, hogy még messze nem értük el célunkat."

Olivier Krumbholz: "A magyarokat szinte a mestereinknek tekintjük, amit bizonyít, hogy sokszor készülünk közösen egy-egy nagy világverseny előtt. Így volt ez ezúttal is. Annak, hogy az utóbbi időben felénk billen a mérleg nyelve, nincs jelentősége, biztos vagyok abban, hogy sok nehéz mérkőzést játszunk még egymással. A találkozót megelőző napon rendkívül komoly mentális felkészítést tartottunk, ami meghozta az eredményét. Ezt a mérkőzést elsősorban fejben veszítették el a magyarok."

Szabó Melinda: "Az ukránok elleni meccsen csapatunk a magyaroknak szurkolt, sajnáltuk, hogy kikaptak, mert így ellenük kellett játszanunk. Az edzőnk mindig azt mondja, hogy határozottságban, keménységben addig mehetünk el, ameddig a játékvezetők engedik. Így volt ez most is. Sokat jelentett, hogy miután kényszerből pályára kellett lépnie a második számú kapusunknak, neki volt néhány fontos védése. Mégpedig a legfontosabb pillanatokban."