Széttépték a Farkasok az osztrákokat

A sportág hazai szerelmesei tettek már néhány - végül sikertelen - kísérletet magyar bajnokság és csapatok létrehozására, és fanatikusokban mostanában sincs hiány: jelenleg az ország egyetlen "késznek" mondható csapata a Budapest Wolves, de több vidéki városban is szerveződnek az egyesületek. Rutinos öreg rókáknak azért a fővárosiakat sem lehetne mondani, első hivatalos meccsükre augusztus 15-én került sor. A farkasok az ausztriai Golsba látogattak, hogy megmérkőzzenek az osztrák harmadosztály egyik legjobb csapatával, a Fischamend Oilers-szel.

A vendéglátók sörkert és hangfalak felállításával készültek a magyarok fogadására, ám a vidáman beszélgető hazai játékosoknak kicsit megnyúlt az arca, mikor meglátták a 49 magyar játékost lekászálódni a csapatbuszról, amely többüknek eléggé szűknek bizonyult. A Farkasok támadósorának tiszteletet parancsoló méretű tagjait szemrevételezéve aztán határozottan elborult az Oilers játékosainak tekintete. Kedélyüket az sem javította különösebben, hogy a csapattal együtt utazó maroknyi szurkolóhoz kisvártatva csatlakozott másik két busznyi drukker is, elég hangosan éltetve a magyarokat, megadva ezzel a mérkőzés alaphangját.

A bemelegítés után aztán fokozódott az addig sem langyos hangulat: a nézők üdvrivalgása közepette egyesével bemutatták a 49 magyar és 24 osztrák fiút. (A mieink teljes cseresorral érkeztek, míg a hazaiaknál csak egy kezdőcsapatra való játékos öltözött be.) Furcsa módon a 64-es számú osztrák játékos kihagyta a bemelegítést, és csak a kezdőrúgás elvégzésére állt be, mit sem törődve a sérülésveszéllyel. Szerencsére azonban nem történt semmi baj, és a helyi polgármester (ő volt a titokzatos hatvannégyes) határozott, ám technikailag nem tökéletes rúgását lelkesen ünnepelte a jó ezerfős közönség.

A valódi kezdőrúgás után a néhány rutinos, korábbi magyar csapatokban szereplő játékossal és több, alig egy éve játszó fiatallal felálló Farkasok szerezték meg a labdát, és Kósa Ákos csakhamar bevitte a magyarok első touchdownját. Az ezt követő jutalomrúgás sajnos kimaradt, ám a rúgó, Sviatkó Gábor védelmére hadd mondjunk el annyit: ha tisztességesen megküldi a labdát, bőven a közeli házak kertjéből kellett volna visszahozni azt. Aggódnunk azonban így sem kellett: a hazaiak védelme hagyott némi kívánnivalót maga után (persze szigorúan osztrák szempontból), a falukon viszonylag könnyen törtek át a magyar futók. A mieink támadósorát persze nem is lett volna könnyű megállítani, hiszen egy mázsa alatti falembert nem találni a Wolves-ban... Az Oilers támadásait pedig könnyen akasztották meg a Farkasok védői, Kovács Tamás például egymaga háromszor döntötte földre az osztrák irányítót.

A magyar drukkerek közben remek hangulatot sikerítettek a pálya körül is: végigszurkolták a mérkőzést, minden magyar blokkot, ütközést, sikeres futást üdvrivalgással fogadtak, és minden játék előtt kiválasztották aktuális kedvencüket. Bár névről meg nem ismertek minden játékost, lelkesedésben nem volt hiány: "Negyvennégyes! Király vagy! Tépd szét! Hatvannyolcas! Te vagy a legnagyobb! Gyilkolj! Erős vagy, kemény vagy, farkas vagy! Farkas vagy! FARKAS VAGY!!!" Ez utóbbi biztatás aztán az egyik szurkoló Yorkshire terrierjének is kijutott, aki heves farkcsóválással és ugatással üdvözölte, hogy végre kiskutya létére is megkapja a kellő tiszteletet. A hazai szurkolókra sem lehetett panasz, a pompomlányok remek gimnasztikai elemekkel szórakoztatták a férfiközönséget, rigmusaikat azonban könnyedén nyomta el a magyar futballistafeleségek, -barátnők és -hölgyismerősök kórusa.

A második negyedben aztán az addigi, elsősorban futás alapú játékra és földharcra kevésbé fogékony drukkerek szája is tátva maradt: Pacuk László egy 45 méteres, látványos lézerpasszal indította Király Csanádot, a fiatal szélső-elfogó otthagyta a védőjét, leszedte a levegőből a labdát, és a célterületen belül megállt vele ünnepelni. Ez az akció bármilyen bajnokságban megállta volna a helyét. Ezután az osztrákok még két futás után is kaptak egy-egy touchdownt (Pacuk és Kelemen András révén), és lassan Sviatkó is bemérte, hogyan kell rúgnia, hogy gólt is elérjen és a labda is megmaradjon, így már az első félidő után 26-0-val fordultak a csapatok, és a játékosok a szünetben lelkesen mesélhették a pálya szélén álló ismerőseiknek, milyen volt egy-egy akció testközelből.

A második félidőben kicsit keményedett a játék, bár végig a sportszerűség keretein belül maradt - noha az amerikaifutballban ezek a keretek talán tágabbak egy fokkal. A rendkívül lelkes, kifulladásig hajtó Farkasok közül Boda Gábor tudna erről mesélni, aki azért közel járt hozzá, hogy megrendszabályozzon egy a kelleténél agresszívabb ellenfelet. Fél perccel később persze már szent volt a béke a két fiú között. A mérkőzés során sajnos négy hazai játékost is le kellett cserélni kisebb-nagyobb sérülések miatt. Legrosszabbul az az osztrák járt, aki teljesen magára maradt a labdával egy kirúgás után, miközben öt, őrzőjét lerázó magyar rohant felé. Bár közülük csak négy ugrott rá, bedagadt bokával kellett letámogatni utána.

Közben Kelemen András bevitt még egy touchdownt, majd az utolsó negyedben Varga István, a Wolves edzője már a cserejátékosok legtöbbjének is lehetőséget adott. Kicsit leült a játék, de azért maradt szép pillanat erre a játékrészre is: Árpa Attilát (igen, azt az Árpa Attilát) egy remek akció után a célterület előtt csak egy még ebben a sportban sem szabályos mozdulattal állították meg. Mivel a játékvezetők azonban nem láttak semmit, a Farkasok Vérfarkasokká változtak, és dühösen kérték számon a csíkos mezeseken (a szurkolók szerint "a hülye zebrákon") az elmaradt ítéletet. A mérkőzés legvégén Kovács Tamás még megcsinálta az egyik legszebb, védőjátékostól látható mozdulatot: az Oilers irányítóját annak célterületén belül 2 pontot érően ledöntve safety-t ért el, ezzel téve fel a koronát aznapi teljesítményére.

A mérkőzés végül 35-0-ás magyar sikerrel zárult, a közönség ünneplése közepette a csapatok meghajoltak, futottak egy tiszteletkört, majd a Farkasok hosszasan és teljesen megérdemelten ünnepeltették magukat a több száz magyar szurkolóval. Sötétedésig tartott a fieszta (még a magyar segédedzők is táncra perdültek), melynek végén az osztrákok tűzijátékkal búcsúztak a Wolves különítményétől. A közönség kiválóan szórakozott, a játékosok nemkülönben, szóval remek délután volt. Érdemes tehát amerikaifutballt nézni, és - ha nem vagyunk osztrákok - játszani is. Remek kilátásokkal folytathatják a munkát a Farkasok: a vasárnapi teljesítmény alapján ennek a csapatnak már most helye lehet akár az osztrák másodosztályban is.