Az én Formám 4.

"A csütörtök esti koktélpartiról, amely egyben a verseny megnyitója is volt a pilóták számára, mindenki igyekezett viszonylag korán megszökni, hiszen pénteken fontos dolgunk volt a pályán, fontosabb, mint bármilyen ünnepség. Egyébként sem volt túl praktikus az időpont, jó néhányan még a ringen voltak a parti idején. Mi Brunival, Kliennel és Massával beszélgettünk, az éllovasok meg inkább a saját csapatuk tagjaival diskuráltak. Ezen a versenyhétvégén minden team ugyanabban a szállodában lakik – praktikus okokból közel a pályához –, de ez sem hozza össze jobban a pilótákat. A Formula–1-ben nem divat a bratyizás. Péntek reggel hétkor keltem, negyed kilenckor már indultunk a pályára. Tízkor eligazítást tartottak a csapat kamionjában – a mérnökök elmondták, kinek mi a dolga. Fontos, hogy ezen a pénteken végre mi is három autóval körözhettünk, hiszen így Leinders kocsiján kísérletezhettek a mérnökök, kipróbálhatták az összes gumikeveréket, ami a mi dolgunkat nagyban megkönnyítette.Az első szabadedzésen elmaradtunk a vetélytársaktól, de ez egyáltalán nem volt meglepő, hiszen használt gumikkal mentünk, ráadásul a motort is kíméltük. Az volt a cél, hogy a lehető leghamarabb megtanuljuk a pályát, hiszen nemcsak én nem ismertem a sepangi ringet, hanem Bruni sem, ezért nem tudtunk túl sokat segíteni egymásnak. Ahogy teltek a körök, egyre jobb technikai beállításokat találtunk, ennek, no meg az új gumiknak volt köszönhető, hogy a második szabadedzésre látványosan javultak az eredményeink. De előtte még volt egy kis időnk, pihentünk, ebédeltünk (a szokásos natúr csirkemellett salátával), és kezdődhetett a második kör. Az itteni klímához, a rendkívüli meleghez, a magas páratartalomhoz az elmúlt néhány napban viszonylag jól sikerült alkalmazkodnom, csak arra kell állandóan figyelmeztetnem magam, hogy eleget igyak. Megmondom őszintén, a meleg akkor a legelviselhetőbb, amikor körözünk a pályán, mert akkor a menetszél valamenynyire hűsít – a boxban várakozni azonban maga a kínszenvedés. Szóval, második szabadedzés. Már új gumikkal, amelyek sokkal jobbak, mint amilyeneket az idénynyitón használtunk. Erre a futamra mi is megkaptuk a Bridgestone legújabb fejlesztésű száraz abroncsait, amelyekkel a Ferrari brillírozott Melbourne-ben. És tényleg, érezhetően jobb ezeknek a gumiknak a tapadása, mint a múltkoriaknak. A pályának van egy-két nehéz szakasza, ilyen például a tizennégyes kanyar, amelyben fordulni és fékezni kell egyszerre, ráadásul mire elérünk a kanyar kijáratáig, egyes sebességi fokozatig kell visszakapcsolni. Az ideális ívet is nehéz megtalálni, úgyhogy számomra ez a sepangi aszfaltcsík legnehezebb szakasza. Vannak más gyors részek is, itt rendkívüli erőhatások érik az embert, de ezek nem okoznak gondot. Sőt, a pályának azon a részein vagyok igazán elememben. És még jobb lesz a kormányrásegítéssel. Hogy ez mit jelent? A motorokat kímélendő, péntekenként mindig kormányrásegítés nélkül megyünk, ez nagyjából olyan, mintha nem lenne szervó a kocsiban. A leggyorsabb körömmel nem vagyok elégedett. A második szektorban még öt tizeddel voltam gyorsabb, mint Bruni, a harmadikban azonban hibáztam, majdnem keresztbe fordult az autó. Ha az nincs, akkor nincs a hét tizedmásodpercnyi különbség sem Bruni és köztem. Az mindenesetre biztató, hogy két Jordant is megelőztünk, bár ebből sem lehet messzemenő következtetéseket levonni, hiszen nem tudjuk, hogy mennyire nehéz autóval és milyen beállításokkal mentek. A két motor közti erőkülönbség mindenesetre eddig nem látványos, sőt, úgyszólván nem is látszik. A csapat elégedett volt a munkánkkal, mindenki örült, hogy ilyen hamar sikerült megtalálni az optimális beállítást. Azt is megbeszéltük, hogy valószínűleg három boxkiállásos taktikát követünk majd. Én egészen biztosan, de szerintem Bruni is, mert ez az ésszerűbb. A magas hőmérséklet miatt ugyanis jobban kopnak a gumik, nagyon nehéz lenne három szett abronccsal teljesíteni a versenytávot. Bárcsak már ott tartanánk…!" Baumgartner Zsolt