Az első aranyban reménykedve

Húsz évvel ezelőtt Helsinkiben indult útjára a nagy sorozat. Azt megelőzően a világ atlétái csak négyévenként, az olimpiákon találkozhattak, márpedig ennyi idő alatt tehetségek – akár világcsúcstartók – bukkanhatnak fel és tűnhetnek el. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) ambiciózus elnökének, Primo Nebiolónak köszönhető a világbajnokság megszületése. A rendezvény rövid időn belül a világ három legnézettebb sporteseményének egyike lett. Az eredeti tervek szerint négyévente rendeztek volna, ám a sikeren felbuzdulva 1991-től két évre csökkentették az események közötti időszakot.
Az újítás majdnem visszaütött. Úgy tűnt, ilyen gyakoriság mellett a részvételi lehetőség már nem vonzza úgy a legjobbakat, mint korábban. Az IAAF elnöke azonban minden lehetőségre fel volt készülve: 1993-ban a győzteseknek járó Mercedesszel csábította Stuttgartba a világsztárokat. Ugyanez volt a díjazása a két évvel későbbi göteborgi világbajnokságnak is, míg 1997-ben Athénban a dobogósok már jelentős pénzdíjakat vehettek át – az aranyérem mellé 60 ezer dollár járt. A díjazás azóta bővült, Párizsban már a nyolcadik helyezettnek is jelentős összeg, 4000 dollár üti a markát.
A szokásosnál kevesebb verseny tekinthető lefutottnak, az pedig különösen érdekes, hogy a vágtaszámoknak sincs kitüntetett esélyesük. A férfi 100 méter világranglistáját az ausztrál Patrick Johnson 9.93 másodperccel vezeti, ám ezt az eredményt még május elején érte el. A világcsúcstartó Tim Montgomery kevés versenyen indult, s a pontozásos rangsorban elvesztette vezető pozícióját. Az élen most a brit Dwain Chambers és a Saint Kitts és Nevis-i Kim Collins áll. 200-on a papírforma szerint az idén sem a görög Konsztantinosz Kenteriszt várnánk az első helyre, csakhogy az utóbbi évek világversenyein hasonló előzmények után mégis mindig ő diadalmaskodott. E számban a legnagyobb érdeklődés talán nem is a felnőttek, hanem a csupán 17 éves jamaicai Usain Bolt szereplését kíséri. A rendkívül tehetséges tinédzser már 20.13 másodpercet is futott. A nők mezőnyéből hiányzik a szupersztár, Marion Jones, akinek júniusban kisfia született.
400-tól 1500-ig a női versenyeknek van egy-egy kiemelkedő esélyese. 400-on a mexikói Ana Guevara az edmontoni – számára csalódást hozó – világbajnokság óta veretlen, s éppen egy hete javította 49.11 másodpercre egyéni csúcsát. A 800-as Maria Mutola nagyobb múltra tekinthet vissza: a mozambiki futónő már a tokiói világbajnokságon is indult (negyedik lett), 1993-ban Stuttgartban győzött, s azóta minden világbajnokságon részt vett. Tavaly még meglepetést szerzett Münchenben a török Süreyya Ayhan, aki az Európa-bajnokság előtt csak egy versenyen indult – az idén már tudunk róla, ráadásul háromszor rajthoz is állt, s csaknem öt másodperces előnnyel vezeti a világranglistát (3:55.60). Gabriela Szabo minden bizonnyal az 5000 métert választja. A tavaly az év atlétájává választott Paula Radcliffe-et benevezték ugyan erre a távra, sőt 10 000 méterre is, ám a brit futónő sérülése miatt kihagyni kénytelen a világbajnokságot.

A férfi futószámok közül egyedül az 1500 méter győztesére fogadhatunk jó eséllyel. Hicham el-Guerrouj negyedik világbajnoki aranyáért érkezik Párizsba, no és azért, hogy kipróbálja, mire képes a döntő másnapján 5000 méteren. Az 5000 méter (és az akadályfutás) idei listavezetője, az egy hónapja még Stephen Cherono névre hallgató kenyai a napokban váltott színeket és nevet, ezentúl Szaif Szaid Sahin néven a katariaknál versenyez. E szám mezőnyéből hiányzik majd az etióp világcsúcstartó, Haile Gebrselassie, aki arra összpontosít, hogy visszaszerezze Edmontonban elvesztett 10 000-es világbajnoki címét.
A gátfutószámokban csak férfi 400 gáton tippelhetünk könnyű szívvel. E táv legjobbja, a dominikai Félix Sánchez 2001. július 2-a óta veretlen. 110 gáton az olimpiai bajnok és háromszoros világbajnok Allen Johnson vezeti a ranglistát, egyedül ő ért el 13 másodpercen belüli (12.97) időt. Hiányozni fog a mezőnyből Sydney olimpiai bajnoka, a kubai Anier García, aki három héttel ezelőtt megsérült. 100 gáton a jamaicai Brigitte Foster májusban 12.45 másodpercet futott, ám az érmek elosztásához a háromszoros világbajnok Gail Deversnek is lesz egy-két szava. Az amerikai egyébként 100 méteren is nyert már olimpiát és világbajnokságot, s Marion Jones távollétében újra kipróbálja magát a távon. Az idény eddigi legnagyobb meglepetését Julija Pecsonkina szerezte, aki két héttel ezelőtt 52.34 másodpercre javította a világcsúcsot 400 gáton.
Az ugrószámok közül a női magas- és rúdugrás ígérkezik a legizgalmasabbnak. Utóbbiban télen az orosz Szvetlana Feofanova volt az uralkodó, nyáron mégsem ő, hanem honfitársa, Jelena Iszinbajeva javította 482 centiméterre a világrekordot. Az idény kezdete előtt mindenki azt hitte, hogy a magasugrónők közül Kajsa Bergqvist lesz a legeredményesebb. A svédek kedvence 206 centiméterrel vezeti is a világranglistát, ám teljesítménye nagyon ingadozó. Annál imponálóbban szerepel Hestrie Cloete: a dél-afrikai ugró 205 centiméterig jutott, s a világbajnokság előtt két hét alatt négyszer teljesítette a két métert – kérdés, nem fáradt-e el.
A férfi hármasugrók között a svéd Christian Olsson a legnagyobb esélyes, de a világcsúcstartó Jonathan Edwards – aki a londoni Grand Prix-viadalon súlyosnak tűnő bokasérülést szenvedett – a legfrissebb hírek szerint felépült, és szépen szeretné zárni élete utolsó versenyét. Igen, Edwards pénteken bejelentette: a világbajnokság után befejezi a pályafutását! A női hármasugrók közül hiányzik majd az új hazája, Nagy-Britannia állampolgárságára váró kubai Yamilé Aldama, a sarokműtét előtt álló bolgár olimpiai bajnok, Tereza Marinova és az ugyancsak sérült Európa-bajnok, Ashia Hansen. Ötödik aranyát szeretné megszerezni távolugrásban a kubai Ivan Pedroso, ám nem lesz könnyű dolga, a spanyol Yago Lamela éppen a napokban ugrott 853 centimétert.
És akkor a dobószámokról… Ezek közül kettő sima ügy: Annus Adrián és Fazekas Róbert az első sorozatban eldönti a versenyt.
De szép is lenne!
Visszatérve a földre: mindkettejükre kemény küzdelem vár. Az idén veretlen Fazekas természetesen első számú esélyes, de nem akárkik az ellenfelei sem, ráadásul a német Lars Riedelt különösen hajtja, hogy győzelem esetén befogná a rúdugró Szergej Bubkát, neki is hat világbajnoki aranya lenne. Annus helyzete kedvezőtlenebb, ő harmadik az idei világranglistán.
Bár a nemzetközi szövetség 22 ingyenes helyet adott számunkra, színeinket 21 atléta képviseli a világbajnokságon. Fazekas és Annus mellett a távolugró Vaszi Tündét, a diszkoszvető Kővágó Zoltánt, a kalapácsvető Botfa Pétert és a középtávfutó Varga Juditot várhatjuk reálisan az első nyolc közé.