"A pénz fontos, de nem minden szokták mondani, s e kijelentés létjogosultságáról valószínűleg Temes Péter is sokat tudna mesélni. Pontosabban mesél is. Mégpedig nagyon keserűen&
A válogatott csapatkép bal szélén álló Temes Péter a történtek után már nem mosolyog (Fotó: Danis Barna)
A válogatott csapatkép bal szélén álló Temes Péter a történtek után már nem mosolyog (Fotó: Danis Barna)
"Harminckét éve vagyok edző a Postásnál, előtte pedig tíz esztendőt játékosként is eltöltöttem Zuglóban, vagyis az életem nagyobb részét itt éltem. Ennek ellenére olyan megalázó módon rúgtak ki az egyesülettől, amire szerintem még nem nagyon volt példa a sportág történetében” – mondja, miközben papírokat vesz elő a táskájából. "Ezt olvassa, ezzel kezdődött minden” – mutatja az elsőt, amelyen az áll, hogy április 30-i hatállyal felmondanak neki, de a 90 napos felmondási idő felére igényt tartanak. Az április 28-án kelt levél aláírója Rostás Gábor, a Postás-Matáv SE elnöke. "Ezzel még nincs is semmi gond, sajnos el kell fogadni, hogy az egyesület alapítói nem támogatják az élsportot, az elnök kényszerhelyzetben volt, így kellett döntenie” – mondja megértően. A sportág történéseit figyelemmel kísérők bizonyára emlékeznek még rá, hogy a zuglói egyesület körüli herce-hurca már több mint egy éve tart, amióta kiderült, hogy a Postás-Matáv SE alapítói – a Magyar Posta, a Matáv Rt. és az Antenna Hungária – úgy döntöttek, hogy a profi sportra ezután nem költenek. Az asztaliteniszezőket természetesen érzékenyen érintette a bejelentés, hiszen a férfi és a női szakosztály is a hazai élmezőnyhöz tartozik, ráadásul érvényes szerződések kötötték a játékosokat a klubhoz. A férfi pingpongosok például az ígéretek ellenére már hoszszú ideje nem kapják meg a fizetésüket, ám mégis végigjátszották az idényt, sőt címvédőként a bajnoki rájátszás elődöntőjébe is beverekedték magukat. Ennek első mérkőzését kedden délután játszották, de a Kecskeméti Profitholding Spartacus elleni találkozón már nem ült edző a zuglói játékosok kispadján. Hogy miért? Ezt maga az érintett, Temes Péter sem érti. Ha ugyanis minden maradt volna úgy, ahogyan az az április 28-án kelt levélben volt, akkor június közepéig, azaz a bajnoki szezon végéig még irányíthatta volna a csapat szakmai munkáját. Igen ám, de májusban alaposan megváltozott minden… "Mondom, nincs pénz, megértem, hogy az idény végeztével felmondtak, azzal nem is volt semmi baj. Csakhogy május kilencedikén postáztak egy újabb levelet, amelyben már az szerepelt, hogy az elnök június elsejétől felment a munkavégzés alól, majd a május huszonnyolcadikán íródott legújabb levélben már az szerepelt, hogy a felmentési időm május harmincegyedikén kezdődik, ezért előző nap délutánig a személyes dolgaimat vigyem el az épületből. És hogy véletlenül se felejtsem el, nyomatékosítandó, a megadott időpontban egy őrző-védő kft. három erős embere megjelent az irodámban és felügyelték a leltárt, illetve azt, hogy mit viszek el. Ezt követően pedig lecserélték a zárakat és gyakorlatilag kidobtak a sporttelepről. Mindez harminckét évnyi edzősködés után… Nem tudom elmondani, milyen megalázó volt.” – meséli tovább a történetet az exszakvezető, ám arra a kérdésre, hogy a klub elnöke miért ezt a megoldást választotta, nem talál magyarázatot. Vagy talán nem akarja kimondani azt, ami kívülről nézve logikusnak tűnik, nevezetesen, hogy Rostás Gábor azért hívta segítségül a "nehézembereket”, hogy Temes nehogy bármit is magával vigyen, vagy, ha úgy jobban tetszik, nehogy bármit is ellopjon. "Igen, ez nekem is eszembe jutott. Erre csak azt tudom mondani, hogy az elmúlt évtizedekben sokkal többet vittem a Postáshoz, mint amit onnan kaptam. Ha ez volt a célja, azt nevetségesnek tartom, de szerintem inkább arról van szó, hogy az erejét, a hatalmát akarta fitogtatni, egyértelműen az én megalázásomra ment ki minden” – teszi hozzá, majd azokról az időkről beszél, amikor Rostás még a női szakosztály edzőjeként tevékenykedett és akkoriban bizony meglehetősen sok éles konfliktus volt közöttük. Szerinte a tavaly nyáron klubelnökké választott Rostás alig várta már, hogy visszavághasson. "Arról nem is szólva – jegyzi meg –, számlákkal tudom bizonyítani, hogy közel félmillióval tartozik nekem a klub. Rostás még tavaly nyáron aláírta a nevezési lapunkat, s az ezzel kapcsolatosan felmerülő kiadások – utazás, labda, mez – egy részét előlegeztem meg, ám ezeket az összegeket a mai napig nem kaptam meg, sőt Rostás Gábor azt is elmondta, hogy mit csinálhatok a számláimmal…” Ezen a ponton a kívülállóban azonnal felmerül a kérdés, hogy vajon miként látja ezt a másik oldal, vagyis az egyesület elnöke, ám Rostás Gábor csak annyit kívánt hozzáfűzni a történtekhez, hogy korábban már nyilatkozott az ügyben, méltatlannak tartja a sajtó hasábjain való üzengetést, az ügy szakmai és erkölcsi vonatkozásaira pedig Temes érdekében inkább nem térne ki. Pedig az ő hozzászólása nyilván magyarázatot adott volna arra a nagyon fontos kérdésre is, hogy egyik hétről a másikra miért kellett a férficsapat edzőjének felmondási idejét úgy megváltoztatni, hogy a bajnoki elődöntőben és a folytatásban vagy a döntőben, vagy a bronzmeccsen már ne ülhessen le a kispadra. Semlegesként az ember úgy gondolná, a klub elnökének elsőrendű érdeke, hogy – bármelyik szakosztályról van szó –, a lehető legjobb eredményt érjék el a sportolói, márpedig edző nélkül ez egyáltalán nem garantált. Ezzel egyébként Rostásnak is tisztában kell lennie, hiszen korábban a női csapat szakvezetőjeként már átérezhette a jelentőségét a mérkőzések közben adott szakmai tanácsoknak. "Sajnos az az érzésem, hogy a férficsapat ellehetlenítése a cél, az, hogy a nők legyenek a klubon belüli egyeduralkodók. Szerintem rosszul érintené, ha bejutnánk a bajnoki döntőbe és megvédenénk a címünket, mert félő, hogy ezzel ismét jobb eredményt érnénk el, mint az általa nagyon látványosan favorizált női csapat.” – mondja Temes, bár hozzáteszi, hogy ez a részéről is csak találgatás, igaz eddig jobb magyarázatot még nem talált. Ráadásul a kecskemétiek elleni meccs is igazolta a félelmeit, ugyanis a találkozó után a játékosok is úgy látták, Temesnek a jó időben adott jó tanácsaival ezt a meccset akár 10:6-ra is megnyerhették volna, így viszont csak 9:9-es döntetlennel utazhatnak a kecskeméti visszavágóra. Az ügyet ráadásul tovább bonyolítja, hogy – és Temes szerint ez a miértje az ő minél gyorsabb kiebrudalásának – Kántor Tibor a férfiszakosztály elnöke május 26-án írt levelében arra kéri Rostást, hogy a következő idényben Temest szakmai vezetőként foglalkoztassa és teremtse meg az edzések feltételeit a férfiak számára, ugyanis nevezni kívánnak a bajnokságra, a klubcsapatok Szuperligájára és adott esetben valamelyik nemzetközi kupasorozatra is, ráadásul a levélben az is szerepel, hogy az anyagi feltételek megteremtését Kántor magára vállalja. Temes szerint Rostás talán attól tartott, hogy minden próbálkozása ellenére talpon marad a férfi szakosztály és ez rontja a "kedvenc női csapat” helyzetét a klubon belül. "Én megértem, hogy nincs pénz, de akárhogy is van, akármi is motiválja a klub elnökét, az egészben a legjobban a módszert fájlalom. Azt, ahogyan megpróbált megalázni. Úgy gondolom ennyi idő után megérdemeltem volna két jó szót, egy köszönömöt és uram bocsá' egy doboz cigit vagy egy üveg italt. Jobb helyeken ezt így csinálják. És még kultúráltabb is, nem…?” – mondja zárszóként. Hát igen… A pénz tényleg fontos, de – ez a példa is mutatja – valóban nem minden…