Két találat a hosszabbításban

No igen, míg a Ferencváros az elmúlt évekhez hasonlóan ezúttal is a bajnoki címért versenyez, az újvárosiak, mióta 1998-ban visszatértek az élvonalba, legmélyebb válságukat élik. A piros-fehér alakulatot a forduló előtt mindössze három pont választotta el a már kiesőhelyen álló Békéscsabától, a vendégek a találkozót megelőzően hat fellépésen mindössze két pontot tudtak szerezni, ráadásul egy nappal az összecsapás előtt kiderült, Sowunmi Thomas távozik Újvárosból, és már a Fradi elleni meccset is csak a lelátóról nézi. Azaz a mérkőzés felvezetése dunaújvárosi szemszögből messze nem volt ideális, a lelátón helyet foglalók döntő része azon a véleményen volt, a találkozó kimenetele csakis a hazaiak vezető góljáig lesz kérdéses…
Sokan már a meccs 4. percében azt gondolták, megszületik az a bizonyos ferencvárosi vezető találat, ám hiába kiáltottak gólt a lelátón, Lipcsei Péter szabadrúgása után csak az oldalhálót rezgette meg a labda. Az első percek hazai fölényt hoztak, köszönhetően talán annak, hogy a zöld-fehérek oldalvonal mellől keresztbe induló labdarúgóit a dunaújvárosiak nem tudták mindig időben követni, és emiatt rendre a Ferencváros került létszámfölénybe Németh Viktor kapuja előtt. Mivel Garami József együttese a megszokott módon három támadóval futballozott, Zováth János a védekező középpályás szerepköréből visszahúzódott Éger László mellé középső védőnek, és így rendre a korábbi újvárosi kedvenccel, Tököli Attilával találkozott. A kezdeti nekibuzdulás nem tartott sokáig, az újvárosiak kiegyenlítették a hazaiak mezőnyfölényét, ám sokkal többre nem tellett az erejükből. Mert bár az igaz, hogy a piros-fehérek a saját kapujuk előteréből kulturált, rövid passzos játékkal könynyedén hozták ki a labdát, valamint még arra is képesek voltak, hogy a széleken a ferencvárosi védelem mögé kerüljenek, Szűcs Lajos kapuját érdemben már nem tudták veszélyeztetni. Mindez talán azzal magyarázható, hogy Jovan Drobnjak személyében egyetlen támadójuk volt a pályán, az ő semlegesítése pedig nem okozott gondot a Fradi hátsó alakzatának. A pályán zajló események nem igazán hozták lázba a közönséget, és ez nem csak azért mondható el, mert kevés látványos eseményt lehetett látni. A színvonal mellett az irammal sem lehetett elégedett publikum, valahogy nem lehetett azt érezni, hogy a futballisták apait-anyait beleadnak a siker érdekében.
Persze a vendégek alighanem elégedettek voltak az első játékrészt követően, hiszen mégiscsak a bajnoki második helyezett otthonában álltak pontszerzésre, ám a Fradi játékosai már jóval kevésbé tudtak elszámolni az első félidőben mutatott futballjukkal.
A szünetet követően az addig látott koreográfia szerint folytatódott a mérkőzés, vagyis a hazaiak támadólag léptek fel, a vendégek pedig védekeztek, és egy-egy kontratámadással igyekeztek levegőhöz jutni. Mivel az újvárosiak ekkor jóval többször adták el a labdát a saját térfelükön, mint az első félidőben, nem okozott meglepetést, hogy a játék szinte kizárólag a Dunaferr kapuja előtt zajlott. Ennél sokkal több pozitívumot azonban a hazaiak nem mondhattak el a saját teljesítményükről, ráadásul a játékrész elején mutatott lendületük nem tartott sokáig. A ferencvárosi labdarúgók ugyanis minden megmozdulásukkal azt sugallták, hogy egy fordulóval a 2002-es év zárása előtt – igaz, a Fradira a Kispest elleni elhalasztott összecsapás miatt még két fellépés vár – messze kerültek a legjobb formájuktól. Hihetetlenül sok volt ekkor a labdaeladás, az embernek az lehetett az érzése, hogy nem is élvonalbeli csapatok küzdenek a pályán…
Tízpercnyi futballt követően a dunaújvárosiak több veszélyes kontrát is vezettek, ám nehogy azt higgye valaki is, hogy ezek a támadások gólveszélyt is jelentettek. Hiába jutott el a Ferencváros tizenhatosáig gond nélkül Tornyi Barnabás gárdája, Szűcs Lajosnak nem akadt védenivalója. No igen, úgy két évvel ezelőtt ezekből az akciókból legalább kettő góllal zárult volna, mára azonban csak a büntetőterület megközelítése jutott a piros-fehéreknek. Hiába, nagyot fordult a világ…
A játékrész feléhez közeledve egyre nyomasztóbb fölénybe került a hazai tizenegy, és a mutatott teljesítmények alapján egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy Tököli Attila vezetést szerzett a Fradinak. A Dunaferr-rel korábban öt éven keresztül szárnyaló válogatott támadó, csakúgy, mint a bajnokság első körében, ezúttal is eredményes tudott lenni egykori csapata ellen, és ez a tény, valamint az a hír, miszerint Csollány Szilveszter aranyérmet szerzett a tornász-világbajnokságon, határtalan örömet szerzett a lelátó népe túlnyomó többségének. Megvolt tehát az a gól, amelyről sokan azt gondolták a mérkőzés előtt, hogy elegendő lesz a találkozó sorsának eldöntéséhez. S bár jócskán volt még ekkor hátra a találkozóból, érezni lehetett, a vendégekben nincs annyi erő, ami az egyenlítéshez kellene. Ami kilencven perc alatt egyszer sikerült a hazaiaknak, az a ráadásban összejött még kétszer, így elmondható, hogy a Fradi magabiztos győzelmet aratott.

Mestermérleg

Az első félidőben döntő szituációkban hibáztunk, ezért nem volt eredményes a támadójátékunk. Ugyanakkor a Dunaferr játékában benne volt a kontra lehetősége. A fordulás után nagy erőket mozgattunk meg, ennek meg is lett az eredménye, s úgy gondolom, megérdemelten nyertük meg a találkozót.
Garami József, az FTC szakmai igazgatója

Felőrölte csapatomat a Ferencváros. A mérkőzésben nem volt benne egy ekkora különbségű vereség, de a hazaiak akarata érvényesült a mérkőzésen. Az első gólt nagy egyéni hiba előzte meg, a ráadásban kapott gólok már nagyon nem hiányoztak.
Tornyi Barnabás, a Dunaferr vezetőedzője

Percről percre

4. perc: Szabadrúgáshoz jutott a hazai csapat a kaputól 24 méterre, a jobbösszekötő helyén. Lipcsei jobbal elcsavarta a labdát a sorfal mellett, de néhány centivel a bal alsó sarok mellett is.
5. perc: Lipcsei 22 méterről középről, jobbal nagy erővel lőtt, Németh kiöklözte a labdát.
14. perc: Rósa Dénest szerelték a védők a ferencvárosi tizenhatoson belül, a labda a második hullámban érkező Kiss elé került, aki húsz méterről ballal egyből lőtt, a labda nem sokkal kerülte el a bal alsó sarkot.
29. perc: Leandro passza után Gera 23 méterről jobbal egyből lőtt – jóval a kapu mellé.
30. perc: Nikolov a jobb oldalról visszapasszolta a labdát, Lengyel egy átvétel után húsz méterről, jobbal nem sokkal lőtte a kapu bal oldala mellé a labdát.
34. perc: Kóczián hibája után Gera lódult meg. Középen két csellel helyzetbe hozta magát, 15 méterről jobbal megcélozta a kaput, de a lövésre már nem maradt ereje, így Németh Viktor gond nélkül hárított.
41. perc: Lipcsei finom perdítése után Leandro 20 méterről, ballal egyből megcélozta a jobb alsó sarkot, Németh vetődve szögletre ütötte a labdát.
58. perc: Kiss György 28 méterről, ballal, középről nagy erővel lőtt, a labda nem sokkal kerülte el a jobb felső sarkot.
61. perc: Gera passza után Lipcsei 21 méterről jobbal egyből lőtt, a labda Kócziánon irányt változtatva kerülte el a jobb felső sarkot.
62. perc: Lipcsei passza után Gera került óriási helyzetbe, 14 méterről jobbal lőtt, Németh bravúrral szögletre mentett.
69. perc: Lipcsei jobb oldali szöglete után Jovics öt méterről fejelt, a bal kapufába kapaszkodó Rósa Dénes azonban felszabadított a gólvonalról.
70. perc: Gyepes a felezővonal közeléből előre ívelt, Kóczián és Éger között elcsúszott a labda, Gera egyből középre passzolta azt, érkezett Tököli, és öt méterről, ballal, egyből az üres kapuba, a léc alá lőtt.
1–0
84. perc: Lipcsei indult meg középen, a mellette robogó Tökölit akarta játékba hozni, a labdába a menteni igyekvő Zováth jobb kézzel belekapott. A dunaújvárosi játékos ezért megkapta a második sárga lapját, így el kellett hagynia a pályát.
91. perc: Lipcsei lépett ki egyedül a védők közül, eltolta a labdát a kilépő Németh mellett is, majd tíz méterről, a jobbösszekötő helyéről, jobbal az üres kapu bal sarkába gurított.
2–0
92. perc: Lipcsei passza után Tököli indulhatott meg a kapu felé – Salamon beragadt, így nem volt les –, kicselezte a kapust is, majd hat méterről, jobbal az üres kapu közepébe lőtt.
3–0